⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Márk evangéliuma
15. fejezet
1. vers
Amint hajnalodott, tanácskozást tartottak a magas rangú papok a vénekkel és az írástudókkal, vagyis az egész szanhedrin, és megkötözték Jézust, elvezették, és átadták Pilátusnak.
2. vers
Így hát Pilátus feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt: „Te mondod.”
3. vers
A magas rangú papok azonban sok mindennel vádolták őt.
4. vers
Pilátus ekkor ismét kérdezgetni kezdte őt: „Nem felelsz semmit? Nézd, mennyi vádat hoznak fel ellened!”
5. vers
Jézus azonban ettől kezdve nem válaszolt neki, úgyhogy Pilátus nagyon csodálkozott.
6. vers
Ünnepekkor szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek.
7. vers
Abban az időben egy Barabás nevű rab börtönben volt a lázadókkal együtt, akik a lázadásukkor gyilkosságot követtek el.
8. vers
A sokaság tehát felment, és kérni kezdték Pilátust, hogy tegye meg nekik, amit szokott.
9. vers
Ő így válaszolt nekik: „Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”
10. vers
Ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki a magas rangú papok.
11. vers
De a papok felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabás szabadon engedését kérjék.
12. vers
Pilátus ismét megkérdezte tőlük: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának hívtok?”
13. vers
Azok újra felkiáltottak: „Feszítsd oszlopra!”
14. vers
Pilátus azonban ezt mondta nekik: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”
15. vers
Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, ezért szabadon engedte Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy feszítsék oszlopra.
16. vers
A katonák pedig elvezették az udvarba, azaz a kormányzói palotába, és összehívták az egész katonai egységet.
17. vers
Majd bíborszínű ruhába öltöztették őt, töviskoronát fontak, és rátették.
18. vers
Aztán így kezdtek kiáltozni: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”
19. vers
És nádszállal ütötték a fejét, leköpték, letérdeltek, és meghajoltak előtte.
20. vers
Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a bíborszínű ruhát, és ráadták a saját felsőruháit. Ezután kivezették, hogy oszlopra feszítsék.
21. vers
Egy arra menő embert pedig, egy bizonyos cirénei Simont – Alexander és Rúfusz apját, aki éppen vidékről jött – arra kényszerítettek, hogy vigye a kínoszlopot.
22. vers
Elvitték hát a Golgota nevű helyre, ami lefordítva ’koponyahelyet’ jelent.
23. vers
Itt kábító hatású mirhás bort akartak adni neki, de ő nem fogadta el.
24. vers
Majd oszlopra feszítették, és szétosztották a felsőruháit, sorsot vetve rájuk, hogy eldöntsék, ki mit kapjon.
25. vers
A harmadik óra volt, amikor oszlopra feszítették.
26. vers
És az ellene szóló vádat tartalmazó felirat ez volt: „A zsidók királya”.
27. vers
Ezenkívül oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.
28. vers
[És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: „És a törvénytelenek közé számították.”]
29. vers
Az arra menők becsmérlően beszéltek hozzá, és a fejüket csóválva ezt mondták: „Hah! Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,
30. vers
mentsd meg magad, és szállj le a kínoszlopról!”
31. vers
Hasonlóképpen a magas rangú papok is gúnyt űztek belőle maguk között az írástudókkal együtt, és ezt mondták: „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni!
32. vers
Szálljon le most a Krisztus, Izrael királya a kínoszlopról, hogy lássunk és higgyünk.” Még azok is gyalázták, akiket mellette feszítettek oszlopra.
33. vers
Amikor eljött a hatodik óra, sötétség borult az egész vidékre a kilencedik óráig.
34. vers
És a kilencedik órában Jézus felkiáltott: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, ami lefordítva azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
35. vers
Amikor némelyek a közelben állók közül ezt hallották, így szóltak: „Nézzétek! Illést hívja.”
36. vers
Majd valaki elfutott, átitatott egy szivacsot savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon, ezt mondva: „Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.”
37. vers
Jézus pedig felkiáltott, és meghalt.
38. vers
És a szentély függönye felülről az aljáig kettéhasadt.
39. vers
Mikor pedig a katonatiszt, aki ott állt vele szemben, látta, hogy ilyen körülmények között halt meg, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt.”
40. vers
Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyeltek; köztük Mária Magdaléna, továbbá Mária, aki Kisebb Jakab és Józsé anyja, és Salómé,
41. vers
akik mindig elkísérték, és gondoskodtak róla, amikor Galileában volt, és sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
42. vers
Mikor pedig már késő délután volt, és mivel előkészületi nap, azaz a sabbat előtti nap volt,
43. vers
eljött az Arimateából való József, a tanács egyik tekintélyes tagja, aki maga is várta Isten királyságát. Felbátorodott, bement Pilátus elé, és elkérte Jézus testét.
44. vers
De Pilátus csodálkozott, hogy már meg is halt, és magához hívatva a katonatisztet, megkérdezte tőle, hogy Jézus valóban meghalt-e már.
45. vers
Így, miután a katonatiszttől megbizonyosodott róla, odaadta a holttestet Józsefnek.
46. vers
Ő pedig finom lenvásznat vásárolt, levette őt, és begöngyölte a finom lenvászonba, majd egy sziklába vágott sírba fektette, és egy követ hengerített a sír bejáratához.
47. vers
Mária Magdaléna és Mária, Józsé anyja pedig továbbra is csak nézték a helyet, ahová Jézust fektették.
Könyvek
