⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Márk evangéliuma

11. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Mikor pedig közeledtek Jeruzsálemhez, az Olajfák hegyén fekvő Betfagéhoz és Betániához, Jézus elküldött kettőt a tanítványai közül,


2. vers

és ezt mondta nekik: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és mihelyt beértek abba, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el, és hozzátok ide.


3. vers

És ha bárki is megkérdezné: »Miért teszitek ezt?«, így válaszoljatok: »Az Úrnak van szüksége rá, de rögtön vissza is fogja küldeni ide.«”


4. vers

Így hát elmentek, és megtalálták a csikót kint az utcán, egy ajtónál megkötve, és eloldozták.


5. vers

Ám néhányan az ott állók közül ezt mondták nekik: „Miért oldjátok el a csikót?”


6. vers

Ők pedig pontosan azt válaszolták nekik, amit Jézus mondott, és azok hagyták, hadd menjenek.


7. vers

Odavitték a csikót Jézushoz, rátették a felsőruháikat, és ő felült rá.


8. vers

Sokan meg az útra terítették a felsőruháikat, mások pedig lombos ágakat hoztak a mezőkről.


9. vers

Az előtte menők és a mögötte jövők így kiáltoztak: „Mentsd meg őt, kérünk! Áldott, aki Jehova nevében jön!


10. vers

Áldott a mi ősapánknak, Dávidnak eljövendő királysága! Mentsd meg őt, kérünk, te, aki fenn a magasságban laksz!”


11. vers

Ő pedig beért Jeruzsálembe, és elment a templomba. Körös-körül mindent megnézett, de mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.


12. vers

Másnap, amikor kijöttek Betániából, Jézus megéhezett.


13. vers

Távolról meglátott egy lombos fügefát, és odament, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált, csak leveleket, mert még nem jött el a fügeérés időszaka.


14. vers

Úgyhogy ezt mondta neki: „Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé!” A tanítványai pedig figyeltek.


15. vers

Azután Jeruzsálembe értek. Ott bement a templomba, és kiűzte azokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait,


16. vers

és senkinek sem engedte meg, hogy bármilyen eszközt is átvigyen a templomon.


17. vers

Tanította őket, és ezt mondta nekik: „Nincs-e megírva: »A házam imádság háza lesz minden nemzet számára.« De ti rablók barlangjává tettétek.”


18. vers

A magas rangú papok és az írástudók meghallották ezt, és keresni kezdték a módját, hogy megöljék őt, ugyanis féltek tőle, mert az egész sokaság ámult a tanításán.


19. vers

Mikor beesteledett, kimentek a városból.


20. vers

Kora reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy az gyökerestül kiszáradt.


21. vers

Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: „Rabbi, nézd! A fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.”


22. vers

Jézus így felelt nekik: „Higgyetek Istenben!


23. vers

Biztosak lehettek benne, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, és a szíve mélyén nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.


24. vers

Ezért azt mondom nektek, higgyetek abban, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, már meg is kaptátok, és akkor valóban meg is kapjátok.


25. vers

És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy égi Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.”


26. vers

[De ha nem bocsátotok meg, égi Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.]


27. vers

Ismét Jeruzsálembe mentek. És amikor Jézus a templomban volt, odamentek hozzá a magas rangú papok, az írástudók és a vének,


28. vers

és ezt kérdezték tőle: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adott neked hatalmat arra, hogy ezeket tedd?”


29. vers

Jézus így szólt hozzájuk: „Kérdezek tőletek valamit. Válaszoljatok nekem, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.


30. vers

Istentől vagy emberektől kapta János a hatalmat, hogy kereszteljen? Válaszoljatok nekem.”


31. vers

Azok pedig tanakodni kezdtek maguk között, így szólva: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«


32. vers

De merjük-e azt mondani, hogy »emberektől«?” Ugyanis féltek a sokaságtól, mert azok mind úgy gondolták, hogy János valóban próféta volt.


33. vers

Így hát ezt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Fejezetek:


Könyvek