capitolul 11
Mikor pedig közeledtek Jeruzsálemhez, az Olajfák hegyén fekvő Betfagéhoz és Betániához, Jézus elküldött kettőt a tanítványai közül,
és ezt mondta nekik: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és mihelyt beértek abba, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el, és hozzátok ide.
És ha bárki is megkérdezné: »Miért teszitek ezt?«, így válaszoljatok: »Az Úrnak van szüksége rá, de rögtön vissza is fogja küldeni ide.«”
Így hát elmentek, és megtalálták a csikót kint az utcán, egy ajtónál megkötve, és eloldozták.
Ám néhányan az ott állók közül ezt mondták nekik: „Miért oldjátok el a csikót?”
Ők pedig pontosan azt válaszolták nekik, amit Jézus mondott, és azok hagyták, hadd menjenek.
Odavitték a csikót Jézushoz, rátették a felsőruháikat, és ő felült rá.
Sokan meg az útra terítették a felsőruháikat, mások pedig lombos ágakat hoztak a mezőkről.
Az előtte menők és a mögötte jövők így kiáltoztak: „Mentsd meg őt, kérünk! Áldott, aki Jehova nevében jön!
Áldott a mi ősapánknak, Dávidnak eljövendő királysága! Mentsd meg őt, kérünk, te, aki fenn a magasságban laksz!”
Ő pedig beért Jeruzsálembe, és elment a templomba. Körös-körül mindent megnézett, de mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.
Másnap, amikor kijöttek Betániából, Jézus megéhezett.
Távolról meglátott egy lombos fügefát, és odament, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált, csak leveleket, mert még nem jött el a fügeérés időszaka.
Úgyhogy ezt mondta neki: „Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé!” A tanítványai pedig figyeltek.
Azután Jeruzsálembe értek. Ott bement a templomba, és kiűzte azokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait,
és senkinek sem engedte meg, hogy bármilyen eszközt is átvigyen a templomon.
Tanította őket, és ezt mondta nekik: „Nincs-e megírva: »A házam imádság háza lesz minden nemzet számára.« De ti rablók barlangjává tettétek.”
A magas rangú papok és az írástudók meghallották ezt, és keresni kezdték a módját, hogy megöljék őt, ugyanis féltek tőle, mert az egész sokaság ámult a tanításán.
Mikor beesteledett, kimentek a városból.
Kora reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy az gyökerestül kiszáradt.
Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: „Rabbi, nézd! A fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.”
Jézus így felelt nekik: „Higgyetek Istenben!
Biztosak lehettek benne, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, és a szíve mélyén nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.
Ezért azt mondom nektek, higgyetek abban, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, már meg is kaptátok, és akkor valóban meg is kapjátok.
És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy égi Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.”
[De ha nem bocsátotok meg, égi Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.]
Ismét Jeruzsálembe mentek. És amikor Jézus a templomban volt, odamentek hozzá a magas rangú papok, az írástudók és a vének,
és ezt kérdezték tőle: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adott neked hatalmat arra, hogy ezeket tedd?”
Jézus így szólt hozzájuk: „Kérdezek tőletek valamit. Válaszoljatok nekem, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
Istentől vagy emberektől kapta János a hatalmat, hogy kereszteljen? Válaszoljatok nekem.”
Azok pedig tanakodni kezdtek maguk között, így szólva: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«
De merjük-e azt mondani, hogy »emberektől«?” Ugyanis féltek a sokaságtól, mert azok mind úgy gondolták, hogy János valóban próféta volt.
Így hát ezt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly