capitolul 12
Ezután szemléltetéseket kezdett mondani nekik: „Egy ember szőlőt ültetett, körbevette kerítéssel, kivájt egy helyet a szőlő taposásához, és tornyot emelt. Majd kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.
A megfelelő időszakban pedig elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy hozzon tőlük a termésből.
De azok megfogták a rabszolgát, megverték, és üres kézzel küldték el.
Egy másik rabszolgát is elküldött hozzájuk, azt meg fejbe verték és megalázták.
Elküldött ismét egy másikat, azt pedig megölték. Azután még sokakat elküldött, és ezek közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek.
Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.«
De azok a szőlőművesek ezt mondták maguk között: »Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!«
Megfogták hát, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.
Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa? Eljön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.
Hát soha nem olvastátok ezt az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.
Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.«”
Erre el akarták fogni őt, de féltek a sokaságtól. Tudták ugyanis, hogy rájuk gondolva mondta a szemléltetést. Így aztán otthagyták, és elmentek.
Ezt követően elküldtek hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy belekössenek abba, amit mond.
Ezek megérkezve ezt mondták neki: „Tanító, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem vagy részrehajló, mert nem az emberek külsejét nézed, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?
Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Átlátva képmutatásukon, ezt mondta nekik: „Miért tesztek próbára? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem!”
Hoztak egyet, és megkérdezte tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?” Így válaszoltak neki: „A császáré.”
Jézus ekkor ezt mondta: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.” És elálmélkodtak rajta.
Ezután szadduceusok mentek oda hozzá, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
„Tanító, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az özvegyet, és ő gondoskodjon utódról a testvérének.
Volt hét testvér. Az első megházasodott, de amikor meghalt, nem hagyott utódot.
A második elvette az asszonyt, de úgy halt meg, hogy nem hagyott utódot; a harmadik ugyanígy.
És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”
Jézus így szólt hozzájuk: „Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát?
Mert amikor feltámadnak a halottak közül, a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.
Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a tövisbokorról szóló beszámolóban, hogy Isten azt mondta Mózesnek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.«
Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Nagyon tévedtek hát.”
Az egyik írástudó, aki odament, és hallotta őket vitatkozni, és tudta, hogy Jézus jól válaszolt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első az összes parancsolat közül?”
Jézus így felelt: „Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova a mi Istenünk, és csak egy Jehova van.
És szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel és teljes erőddel.«
A második ez: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.« Nincs ezeknél fontosabb parancsolat.”
Az írástudó ezt mondta neki: „Tanító, jól mondtad, az igazságnak megfelelően, hogy »ő egy, és rajta kívül nincs más«.
És az, ha valaki szereti őt teljes szívével, teljes értelmével és teljes erejével, illetve az, ha valaki úgy szereti az embertársát, mint önmagát, sokkal többet ér, mint minden égőáldozat és egyéb áldozat.”
Erre Jézus, látva, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze Isten királyságától.” De senkinek sem volt többé bátorsága kérdezgetni őt.
Jézus tovább tanított a templomban, és ezt mondta: „Hogyhogy az írástudók azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?
A szent szellem által maga Dávid mondta: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«
Maga Dávid az Urának hívja őt, de akkor hogy lehet az, hogy a fia?”
A nagy tömeg pedig szívesen hallgatta.
És miközben tanított, így folytatta: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, azt akarják, hogy üdvözöljék őket a piactereken,
elöl levő ülőhelyeket akarnak a zsinagógákban, és a főhelyeket a vacsorákon.
Ők azok, akik hasznot húznak az özvegyekből, és elveszik a javaikat, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni.”
Leült pedig a perselyekkel szemben, és figyelni kezdte, hogyan dob a sokaság pénzt a perselyekbe. És sok gazdag ember sok pénzérmét dobott be.
Jött pedig egy szegény özvegy, és bedobott két igen csekély értékű kis pénzérmét.
Magához hívta hát a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Biztosak lehettek benne, hogy ez a szegény özvegy mindenki másnál többet dobott be a perselybe.
Mert azok mind a fölöslegükből dobtak be, de ő mindenét bedobta, mindazt, ami a megélhetésére volt.”
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly