capitolul 10
Útnak indult, és Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra, és ismét sokaság gyűlt oda hozzá. Ő pedig szokásához híven újra tanítani kezdte őket.
Farizeusok is jöttek, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e egy férfinak elválnia a feleségétől.
Így válaszolt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”
Ezt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.”
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Keményszívűségetek miatt írta nektek ezt a parancsolatot.
De kezdetben, az ember megteremtésekor »ő férfinak és nőnek alkotta őket.
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,
és a kettő egy test lesz«, úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test.
Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét.”
Amikor ismét a házban voltak, a tanítványok kérdezgetni kezdték erről.
Ő ezt mondta nekik: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el, vétkezve ellene.
És ha netán egy asszony válik el a férjétől, és férjhez megy máshoz, szintén házasságtörést követ el.”
Ekkor az emberek kisgyermekeket kezdtek vinni hozzá, hogy érintse meg őket, de a tanítványok rendreutasították az embereket.
Ezt látva, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.
Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”
És karjába vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.
Ahogy ment, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt kérdezte tőle: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”
Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.
Ismered a parancsolatokat: »Ne gyilkolj!« »Ne kövess el házasságtörést!« »Ne lopj!« »Ne tanúskodj hamisan!« »Ne csalj!« »Tiszteld apádat és anyádat!«”
Az ezt mondta neki: „Tanító, mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”
Jézus rátekintett, és szeretetet érezve iránta, így szólt: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”
Ám az elszomorodott a válasz hallatán, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt.
Jézus, miután körülnézett, ezt mondta a tanítványainak: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!”
A tanítványok pedig meglepődtek a szavain. Erre Jézus így szólt: „Gyermekeim, milyen nehéz bemenni Isten királyságába!
Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”
Ők még inkább megdöbbentek, és így szóltak hozzá: „Akkor hát ki menekülhet meg?”
Jézus egyenesen rájuk nézve ezt mondta: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek nem az, mert Istennek minden lehetséges.”
Péter ezt mondta neki: „De hát mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!”
Jézus így szólt: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sem hagyott el házat vagy fiú- vagy lánytestvéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért,
aki 100-szor annyit ne kapna most, ebben az időszakban – házakat, fiú- vagy lánytestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözéssel együtt –, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.
Ámde sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.”
Éppen felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton, és Jézus előttük ment. Ők meg voltak döbbenve, és akik követték, félni kezdtek. Ismét félrevonta a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, hogy mi fog vele történni:
„Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik, és átadják a nemzetekből valóknak,
azok pedig gúnyolni fogják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de ő három nappal később feltámad.”
Jakab és János, Zebedeus fiai odamentek hozzá, és így szóltak: „Tanító, szeretnénk, ha megtennéd értünk, amit csak kérünk tőled.”
Ő ezt kérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek értetek?”
Így válaszoltak: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez üljön le dicsőséges uralkodásod idején.”
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiiszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”
Ezt mondták neki: „Igen, meg tudjuk tenni.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „A poharat, amelyet kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.
De hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek azok a helyek el lettek készítve.”
Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett Jakabra és Jánosra.
De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket uralkodónak tekintenek a nemzetek felett, azok hatalmaskodnak rajtuk, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.
De köztetek ennek nem szabad így lennie. Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,
és aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája.
Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért.”
Majd Jerikóba értek. Amikor aztán ő és a tanítványai meg egy népes sokaság kifelé ment Jerikóból, ott ült az út mellett Bartimeus (Timeus fia), egy vak koldus.
Mikor hallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni, ezt mondva: „Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!”
Erre sokan rászóltak, hogy maradjon csendben, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Így hát Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide hozzám!” Ekkor odahívták a vakot, ezt mondva neki: „Légy bátor! Kelj fel, mert hív téged!”
Az ledobva a felsőruháját, talpra ugrott, és odament Jézushoz.
Jézus erre így szólt hozzá: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” A vak ezt mondta neki: „Rabbóni, hadd lássak újra!”
Jézus pedig ezt mondta neki: „Menj! Mivel hittél, meggyógyultál.” És a vak azonnal visszanyerte a látását, és követni kezdte őt az úton.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly