⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Márk evangéliuma
10. fejezet
1. vers
Útnak indult, és Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra, és ismét sokaság gyűlt oda hozzá. Ő pedig szokásához híven újra tanítani kezdte őket.
2. vers
Farizeusok is jöttek, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e egy férfinak elválnia a feleségétől.
3. vers
Így válaszolt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”
4. vers
Ezt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.”
5. vers
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Keményszívűségetek miatt írta nektek ezt a parancsolatot.
6. vers
De kezdetben, az ember megteremtésekor »ő férfinak és nőnek alkotta őket.
7. vers
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,
8. vers
és a kettő egy test lesz«, úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test.
9. vers
Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét.”
10. vers
Amikor ismét a házban voltak, a tanítványok kérdezgetni kezdték erről.
11. vers
Ő ezt mondta nekik: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el, vétkezve ellene.
12. vers
És ha netán egy asszony válik el a férjétől, és férjhez megy máshoz, szintén házasságtörést követ el.”
13. vers
Ekkor az emberek kisgyermekeket kezdtek vinni hozzá, hogy érintse meg őket, de a tanítványok rendreutasították az embereket.
14. vers
Ezt látva, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.
15. vers
Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”
16. vers
És karjába vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.
17. vers
Ahogy ment, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt kérdezte tőle: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”
18. vers
Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.
19. vers
Ismered a parancsolatokat: »Ne gyilkolj!« »Ne kövess el házasságtörést!« »Ne lopj!« »Ne tanúskodj hamisan!« »Ne csalj!« »Tiszteld apádat és anyádat!«”
20. vers
Az ezt mondta neki: „Tanító, mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”
21. vers
Jézus rátekintett, és szeretetet érezve iránta, így szólt: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”
22. vers
Ám az elszomorodott a válasz hallatán, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt.
23. vers
Jézus, miután körülnézett, ezt mondta a tanítványainak: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!”
24. vers
A tanítványok pedig meglepődtek a szavain. Erre Jézus így szólt: „Gyermekeim, milyen nehéz bemenni Isten királyságába!
25. vers
Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”
26. vers
Ők még inkább megdöbbentek, és így szóltak hozzá: „Akkor hát ki menekülhet meg?”
27. vers
Jézus egyenesen rájuk nézve ezt mondta: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek nem az, mert Istennek minden lehetséges.”
28. vers
Péter ezt mondta neki: „De hát mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!”
29. vers
Jézus így szólt: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sem hagyott el házat vagy fiú- vagy lánytestvéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért,
30. vers
aki 100-szor annyit ne kapna most, ebben az időszakban – házakat, fiú- vagy lánytestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözéssel együtt –, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.
31. vers
Ámde sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.”
32. vers
Éppen felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton, és Jézus előttük ment. Ők meg voltak döbbenve, és akik követték, félni kezdtek. Ismét félrevonta a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, hogy mi fog vele történni:
33. vers
„Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik, és átadják a nemzetekből valóknak,
34. vers
azok pedig gúnyolni fogják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de ő három nappal később feltámad.”
35. vers
Jakab és János, Zebedeus fiai odamentek hozzá, és így szóltak: „Tanító, szeretnénk, ha megtennéd értünk, amit csak kérünk tőled.”
36. vers
Ő ezt kérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek értetek?”
37. vers
Így válaszoltak: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez üljön le dicsőséges uralkodásod idején.”
38. vers
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiiszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”
39. vers
Ezt mondták neki: „Igen, meg tudjuk tenni.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „A poharat, amelyet kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.
40. vers
De hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek azok a helyek el lettek készítve.”
41. vers
Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett Jakabra és Jánosra.
42. vers
De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket uralkodónak tekintenek a nemzetek felett, azok hatalmaskodnak rajtuk, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.
43. vers
De köztetek ennek nem szabad így lennie. Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,
44. vers
és aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája.
45. vers
Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért.”
46. vers
Majd Jerikóba értek. Amikor aztán ő és a tanítványai meg egy népes sokaság kifelé ment Jerikóból, ott ült az út mellett Bartimeus (Timeus fia), egy vak koldus.
47. vers
Mikor hallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni, ezt mondva: „Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!”
48. vers
Erre sokan rászóltak, hogy maradjon csendben, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
49. vers
Így hát Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide hozzám!” Ekkor odahívták a vakot, ezt mondva neki: „Légy bátor! Kelj fel, mert hív téged!”
50. vers
Az ledobva a felsőruháját, talpra ugrott, és odament Jézushoz.
51. vers
Jézus erre így szólt hozzá: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” A vak ezt mondta neki: „Rabbóni, hadd lássak újra!”
52. vers
Jézus pedig ezt mondta neki: „Menj! Mivel hittél, meggyógyultál.” És a vak azonnal visszanyerte a látását, és követni kezdte őt az úton.
Könyvek
