⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Márk evangéliuma

chapter 10


Chapters:


verse #1

Útnak indult, és Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra, és ismét sokaság gyűlt oda hozzá. Ő pedig szokásához híven újra tanítani kezdte őket.


verse #2

Farizeusok is jöttek, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e egy férfinak elválnia a feleségétől.


verse #3

Így válaszolt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”


verse #4

Ezt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.”


verse #5

Jézus azonban ezt mondta nekik: „Keményszívűségetek miatt írta nektek ezt a parancsolatot.


verse #6

De kezdetben, az ember megteremtésekor »ő férfinak és nőnek alkotta őket.


verse #7

Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,


verse #8

és a kettő egy test lesz«, úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test.


verse #9

Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét.”


verse #10

Amikor ismét a házban voltak, a tanítványok kérdezgetni kezdték erről.


verse #11

Ő ezt mondta nekik: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el, vétkezve ellene.


verse #12

És ha netán egy asszony válik el a férjétől, és férjhez megy máshoz, szintén házasságtörést követ el.”


verse #13

Ekkor az emberek kisgyermekeket kezdtek vinni hozzá, hogy érintse meg őket, de a tanítványok rendreutasították az embereket.


verse #14

Ezt látva, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.


verse #15

Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”


verse #16

És karjába vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.


verse #17

Ahogy ment, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt kérdezte tőle: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”


verse #18

Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.


verse #19

Ismered a parancsolatokat: »Ne gyilkolj!« »Ne kövess el házasságtörést!« »Ne lopj!« »Ne tanúskodj hamisan!« »Ne csalj!« »Tiszteld apádat és anyádat!«”


verse #20

Az ezt mondta neki: „Tanító, mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”


verse #21

Jézus rátekintett, és szeretetet érezve iránta, így szólt: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”


verse #22

Ám az elszomorodott a válasz hallatán, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt.


verse #23

Jézus, miután körülnézett, ezt mondta a tanítványainak: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!”


verse #24

A tanítványok pedig meglepődtek a szavain. Erre Jézus így szólt: „Gyermekeim, milyen nehéz bemenni Isten királyságába!


verse #25

Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”


verse #26

Ők még inkább megdöbbentek, és így szóltak hozzá: „Akkor hát ki menekülhet meg?”


verse #27

Jézus egyenesen rájuk nézve ezt mondta: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek nem az, mert Istennek minden lehetséges.”


verse #28

Péter ezt mondta neki: „De hát mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!”


verse #29

Jézus így szólt: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sem hagyott el házat vagy fiú- vagy lánytestvéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért,


verse #30

aki 100-szor annyit ne kapna most, ebben az időszakban – házakat, fiú- vagy lánytestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözéssel együtt –, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.


verse #31

Ámde sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.”


verse #32

Éppen felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton, és Jézus előttük ment. Ők meg voltak döbbenve, és akik követték, félni kezdtek. Ismét félrevonta a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, hogy mi fog vele történni:


verse #33

„Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik, és átadják a nemzetekből valóknak,


verse #34

azok pedig gúnyolni fogják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de ő három nappal később feltámad.”


verse #35

Jakab és János, Zebedeus fiai odamentek hozzá, és így szóltak: „Tanító, szeretnénk, ha megtennéd értünk, amit csak kérünk tőled.”


verse #36

Ő ezt kérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek értetek?”


verse #37

Így válaszoltak: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez üljön le dicsőséges uralkodásod idején.”


verse #38

Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiiszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”


verse #39

Ezt mondták neki: „Igen, meg tudjuk tenni.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „A poharat, amelyet kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.


verse #40

De hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek azok a helyek el lettek készítve.”


verse #41

Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett Jakabra és Jánosra.


verse #42

De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket uralkodónak tekintenek a nemzetek felett, azok hatalmaskodnak rajtuk, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.


verse #43

De köztetek ennek nem szabad így lennie. Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,


verse #44

és aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája.


verse #45

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért.”


verse #46

Majd Jerikóba értek. Amikor aztán ő és a tanítványai meg egy népes sokaság kifelé ment Jerikóból, ott ült az út mellett Bartimeus (Timeus fia), egy vak koldus.


verse #47

Mikor hallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni, ezt mondva: „Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!”


verse #48

Erre sokan rászóltak, hogy maradjon csendben, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”


verse #49

Így hát Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide hozzám!” Ekkor odahívták a vakot, ezt mondva neki: „Légy bátor! Kelj fel, mert hív téged!”


verse #50

Az ledobva a felsőruháját, talpra ugrott, és odament Jézushoz.


verse #51

Jézus erre így szólt hozzá: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” A vak ezt mondta neki: „Rabbóni, hadd lássak újra!”


verse #52

Jézus pedig ezt mondta neki: „Menj! Mivel hittél, meggyógyultál.” És a vak azonnal visszanyerte a látását, és követni kezdte őt az úton.

Chapters:


Books