chapter 10
Útnak indult, és Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra, és ismét sokaság gyűlt oda hozzá. Ő pedig szokásához híven újra tanítani kezdte őket.
Farizeusok is jöttek, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e egy férfinak elválnia a feleségétől.
Így válaszolt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”
Ezt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.”
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Keményszívűségetek miatt írta nektek ezt a parancsolatot.
De kezdetben, az ember megteremtésekor »ő férfinak és nőnek alkotta őket.
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,
és a kettő egy test lesz«, úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test.
Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét.”
Amikor ismét a házban voltak, a tanítványok kérdezgetni kezdték erről.
Ő ezt mondta nekik: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el, vétkezve ellene.
És ha netán egy asszony válik el a férjétől, és férjhez megy máshoz, szintén házasságtörést követ el.”
Ekkor az emberek kisgyermekeket kezdtek vinni hozzá, hogy érintse meg őket, de a tanítványok rendreutasították az embereket.
Ezt látva, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.
Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”
És karjába vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.
Ahogy ment, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt kérdezte tőle: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”
Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.
Ismered a parancsolatokat: »Ne gyilkolj!« »Ne kövess el házasságtörést!« »Ne lopj!« »Ne tanúskodj hamisan!« »Ne csalj!« »Tiszteld apádat és anyádat!«”
Az ezt mondta neki: „Tanító, mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”
Jézus rátekintett, és szeretetet érezve iránta, így szólt: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”
Ám az elszomorodott a válasz hallatán, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt.
Jézus, miután körülnézett, ezt mondta a tanítványainak: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!”
A tanítványok pedig meglepődtek a szavain. Erre Jézus így szólt: „Gyermekeim, milyen nehéz bemenni Isten királyságába!
Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”
Ők még inkább megdöbbentek, és így szóltak hozzá: „Akkor hát ki menekülhet meg?”
Jézus egyenesen rájuk nézve ezt mondta: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek nem az, mert Istennek minden lehetséges.”
Péter ezt mondta neki: „De hát mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!”
Jézus így szólt: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sem hagyott el házat vagy fiú- vagy lánytestvéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért,
aki 100-szor annyit ne kapna most, ebben az időszakban – házakat, fiú- vagy lánytestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözéssel együtt –, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.
Ámde sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.”
Éppen felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton, és Jézus előttük ment. Ők meg voltak döbbenve, és akik követték, félni kezdtek. Ismét félrevonta a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, hogy mi fog vele történni:
„Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik, és átadják a nemzetekből valóknak,
azok pedig gúnyolni fogják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de ő három nappal később feltámad.”
Jakab és János, Zebedeus fiai odamentek hozzá, és így szóltak: „Tanító, szeretnénk, ha megtennéd értünk, amit csak kérünk tőled.”
Ő ezt kérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek értetek?”
Így válaszoltak: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez üljön le dicsőséges uralkodásod idején.”
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiiszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”
Ezt mondták neki: „Igen, meg tudjuk tenni.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „A poharat, amelyet kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.
De hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek azok a helyek el lettek készítve.”
Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett Jakabra és Jánosra.
De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket uralkodónak tekintenek a nemzetek felett, azok hatalmaskodnak rajtuk, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.
De köztetek ennek nem szabad így lennie. Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,
és aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája.
Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért.”
Majd Jerikóba értek. Amikor aztán ő és a tanítványai meg egy népes sokaság kifelé ment Jerikóból, ott ült az út mellett Bartimeus (Timeus fia), egy vak koldus.
Mikor hallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni, ezt mondva: „Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!”
Erre sokan rászóltak, hogy maradjon csendben, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Így hát Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide hozzám!” Ekkor odahívták a vakot, ezt mondva neki: „Légy bátor! Kelj fel, mert hív téged!”
Az ledobva a felsőruháját, talpra ugrott, és odament Jézushoz.
Jézus erre így szólt hozzá: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” A vak ezt mondta neki: „Rabbóni, hadd lássak újra!”
Jézus pedig ezt mondta neki: „Menj! Mivel hittél, meggyógyultál.” És a vak azonnal visszanyerte a látását, és követni kezdte őt az úton.