chapter 6
Elment onnan, és hazatért, a tanítványai pedig vele tartottak.
Amikor sabbat lett, elkezdett tanítani a zsinagógában, és a legtöbben, akik hallották, ámultak, és ezt mondták: „Honnan vette ez az ember ezeket? Hogy lehet, hogy ilyen bölcsesség adatott neki, és hogy ilyen hatalmas tetteket visz véghez?
Hát nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És nincsenek-e itt velünk a húgai?” Úgyhogy megbotránkoztak miatta.
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Egy prófétát mindenhol tisztelnek, kivéve a hazájában, a rokonai között és a saját családjában.”
Nem is vihetett ott véghez egyetlen hatalmas cselekedetet sem azon kívül, hogy meggyógyított néhány beteg embert, a kezét rájuk téve.
És elképedt a hitetlenségükön. Azután bejárta a környező falvakat, és tanított.
Majd magához hívta a tizenkettőt, és kezdte kiküldeni őket kettesével, s hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött.
És arra utasította őket, hogy semmit se vigyenek az útra egy boton kívül – se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övtáskájukban –,
hanem vegyenek fel sarut, és ne vigyenek magukkal még egy ruhát.
Ezenkívül ezt mondta nekik: „Ha valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, míg el nem mentek arról a vidékről.
És ha valamely vidéken nem fogadnak be titeket, vagy nem figyelnek rátok, rázzátok le a port a lábatokról, amikor elmentek onnan, bizonyítékul ellenük.”
Azzal elindultak, és hirdették az embereknek, hogy bánják meg a bűneiket.
Sok démont kiűztek, sok beteg embert megkentek olajjal, és meggyógyították őket.
Ez pedig Heródes király fülébe jutott, mert Jézus neve közismertté lett, és az emberek ezt mondogatták: „Keresztelő János támadt fel a halottak közül, és ezért képes hatalmas tetteket végrehajtani.”
Mások pedig azt mondták: „Illés az.” Megint mások ezt mondták: „Próféta ez, a régen élt prófétákhoz hasonló.”
De amikor Heródes meghallotta ezt, így szólt: „Az a János, akit én lefejeztettem, az támadt fel.”
Mert annak idején maga Heródes küldte ki az embereit, és tartóztatta le Jánost, és vetette börtönbe megkötözve Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Mivel Heródes feleségül vette őt,
János ezt mondta neki: „Nem lehet a tied a testvéred felesége.”
Heródiás ezért haragot táplált iránta, és meg akarta öletni, de nem tudta.
Heródes ugyanis félt Jánostól – igazságos és szent embernek ismerve őt –, és védelmezte. Miután meghallgatta, nem is tudta, mitévő legyen, mégis örömest hallgatta azután is.
Ám egyszer eljött a kedvező alkalom Heródiás számára. Heródes vacsorát adott a születésnapján a magas rangú tisztviselőinek, a katonai parancsnokoknak és Galilea legelőkelőbb embereinek.
Heródiás lánya pedig bement, és táncolt, és ez tetszett Heródesnek, meg azoknak, akik vele együtt ettek. A király ezt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.”
Sőt, még meg is esküdött neki: „Amit csak kérsz tőlem, megadom neked, akár a királyságom felét is.”
Ő pedig kiment, és így szólt az anyjához: „Mit kérjek?” Az ezt mondta: „Keresztelő János fejét.”
A lány azonnal besietett a királyhoz, és előadta a kérését: „Azt akarom, hogy nyomban add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.”
Bár a királyt ez mélységesen elszomorította, mégsem akarta visszautasítani a kérését az esküi és a vendégei miatt.
Így aztán a király azonnal elküldött egy testőrt, és megparancsolta neki, hogy hozza el János fejét. Az pedig elment, lefejezte őt a börtönben,
és elhozta a fejét egy tálcán. Odaadta a lánynak, a lány pedig odaadta az anyjának.
Amikor a tanítványai ezt meghallották, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba fektették.
Az apostolok pedig Jézus köré gyűltek, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.
Erre ő ezt mondta nekik: „Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre, és pihenjetek egy kicsit.” Mert sokan jöttek-mentek, és még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek.
Így hát elmentek a csónakkal egy elhagyatott helyre, hogy csak maguk legyenek.
De az emberek látták, hogy elmennek, és sokan megtudták ezt. Ezért minden városból elsiettek gyalog, és még előttük odaértek.
Amikor Jézus kiszállt, nagy tömeget látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És kezdte őket sok mindenre tanítani.
Ekkor már későre járt az idő, így a tanítványai odamentek hozzá, és ezt mondták: „Elhagyatott ez a hely, és már későre jár.
Küldd el őket, hogy menjenek el a környező tanyákra meg falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.”
Jézus így felelt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Erre megkérdezték tőle: „Menjünk el, és vegyünk 200 dénárért kenyeret, s azt adjuk enni az embereknek?”
Ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Miután kiderítették, ezt mondták: „Öt, és még két halunk.”
És utasította az összes embert, hogy telepedjenek le csoportokban a zöld fűre.
Le is telepedtek 100-as és 50-es csoportokban.
Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, és áldást mondott. Aztán megtörte a kenyereket, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy tegyék az emberek elé, majd elosztotta a két halat mindnyájuk között.
Így hát mindenki evett, és jóllakott.
Aztán összeszedték a maradékot, 12 teli kosárral, a halakat nem számítva.
5000 férfi evett a kenyérből.
Rögtön ezután azt mondta a tanítványainak, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek előre a túlsó partra Betsaida felé, míg ő elküldi a sokaságot.
Majd miután elbúcsúzott tőlük, elment egy hegyre, hogy imádkozzon.
Mikor leszállt az este, a csónak a tenger közepén volt, ő meg egyedül a szárazföldön.
Látva, hogy küszködnek az evezéssel az ellenszél miatt, valamikor az éjszaka negyedik őrszolgálata idején feléjük közeledett a tengeren járva, de el akart menni mellettük.
Amikor meglátták őt a tengeren járni, ezt gondolták: „Képzelődünk!” És felkiáltottak.
Mert mindannyian látták, és nagyon megijedtek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”
Azután beszállt hozzájuk a csónakba, és elült a szél. Ezen végképp elámultak,
mert nem fogták fel a kenyerekkel történt csoda jelentését, és a szívükben továbbra sem értették ezeket.
Amikor átkelve partot értek, Genezáretbe jutottak, és a közelben horgonyt vetettek.
De mihelyt kiszálltak a csónakból, az emberek felismerték őt.
Futva bejárták azt az egész vidéket, és a betegségben szenvedőket elkezdték hordágyakon oda vinni, ahol hallomásuk szerint Jézus tartózkodott.
És ahová csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, a betegeket letették a piacterekre, és könyörögve kérték őt, hogy legalább a felsőruhája rojtozatát hadd érintsék meg. És mindazok, akik megérintették, meggyógyultak.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly