⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Márk evangéliuma
capítulo 6
verso 1
Elment onnan, és hazatért, a tanítványai pedig vele tartottak.
verso 2
Amikor sabbat lett, elkezdett tanítani a zsinagógában, és a legtöbben, akik hallották, ámultak, és ezt mondták: „Honnan vette ez az ember ezeket? Hogy lehet, hogy ilyen bölcsesség adatott neki, és hogy ilyen hatalmas tetteket visz véghez?
verso 3
Hát nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És nincsenek-e itt velünk a húgai?” Úgyhogy megbotránkoztak miatta.
verso 4
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Egy prófétát mindenhol tisztelnek, kivéve a hazájában, a rokonai között és a saját családjában.”
verso 5
Nem is vihetett ott véghez egyetlen hatalmas cselekedetet sem azon kívül, hogy meggyógyított néhány beteg embert, a kezét rájuk téve.
verso 6
És elképedt a hitetlenségükön. Azután bejárta a környező falvakat, és tanított.
verso 7
Majd magához hívta a tizenkettőt, és kezdte kiküldeni őket kettesével, s hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött.
verso 8
És arra utasította őket, hogy semmit se vigyenek az útra egy boton kívül – se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övtáskájukban –,
verso 9
hanem vegyenek fel sarut, és ne vigyenek magukkal még egy ruhát.
verso 10
Ezenkívül ezt mondta nekik: „Ha valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, míg el nem mentek arról a vidékről.
verso 11
És ha valamely vidéken nem fogadnak be titeket, vagy nem figyelnek rátok, rázzátok le a port a lábatokról, amikor elmentek onnan, bizonyítékul ellenük.”
verso 12
Azzal elindultak, és hirdették az embereknek, hogy bánják meg a bűneiket.
verso 13
Sok démont kiűztek, sok beteg embert megkentek olajjal, és meggyógyították őket.
verso 14
Ez pedig Heródes király fülébe jutott, mert Jézus neve közismertté lett, és az emberek ezt mondogatták: „Keresztelő János támadt fel a halottak közül, és ezért képes hatalmas tetteket végrehajtani.”
verso 15
Mások pedig azt mondták: „Illés az.” Megint mások ezt mondták: „Próféta ez, a régen élt prófétákhoz hasonló.”
verso 16
De amikor Heródes meghallotta ezt, így szólt: „Az a János, akit én lefejeztettem, az támadt fel.”
verso 17
Mert annak idején maga Heródes küldte ki az embereit, és tartóztatta le Jánost, és vetette börtönbe megkötözve Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Mivel Heródes feleségül vette őt,
verso 18
János ezt mondta neki: „Nem lehet a tied a testvéred felesége.”
verso 19
Heródiás ezért haragot táplált iránta, és meg akarta öletni, de nem tudta.
verso 20
Heródes ugyanis félt Jánostól – igazságos és szent embernek ismerve őt –, és védelmezte. Miután meghallgatta, nem is tudta, mitévő legyen, mégis örömest hallgatta azután is.
verso 21
Ám egyszer eljött a kedvező alkalom Heródiás számára. Heródes vacsorát adott a születésnapján a magas rangú tisztviselőinek, a katonai parancsnokoknak és Galilea legelőkelőbb embereinek.
verso 22
Heródiás lánya pedig bement, és táncolt, és ez tetszett Heródesnek, meg azoknak, akik vele együtt ettek. A király ezt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.”
verso 23
Sőt, még meg is esküdött neki: „Amit csak kérsz tőlem, megadom neked, akár a királyságom felét is.”
verso 24
Ő pedig kiment, és így szólt az anyjához: „Mit kérjek?” Az ezt mondta: „Keresztelő János fejét.”
verso 25
A lány azonnal besietett a királyhoz, és előadta a kérését: „Azt akarom, hogy nyomban add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.”
verso 26
Bár a királyt ez mélységesen elszomorította, mégsem akarta visszautasítani a kérését az esküi és a vendégei miatt.
verso 27
Így aztán a király azonnal elküldött egy testőrt, és megparancsolta neki, hogy hozza el János fejét. Az pedig elment, lefejezte őt a börtönben,
verso 28
és elhozta a fejét egy tálcán. Odaadta a lánynak, a lány pedig odaadta az anyjának.
verso 29
Amikor a tanítványai ezt meghallották, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba fektették.
verso 30
Az apostolok pedig Jézus köré gyűltek, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.
verso 31
Erre ő ezt mondta nekik: „Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre, és pihenjetek egy kicsit.” Mert sokan jöttek-mentek, és még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek.
verso 32
Így hát elmentek a csónakkal egy elhagyatott helyre, hogy csak maguk legyenek.
verso 33
De az emberek látták, hogy elmennek, és sokan megtudták ezt. Ezért minden városból elsiettek gyalog, és még előttük odaértek.
verso 34
Amikor Jézus kiszállt, nagy tömeget látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És kezdte őket sok mindenre tanítani.
verso 35
Ekkor már későre járt az idő, így a tanítványai odamentek hozzá, és ezt mondták: „Elhagyatott ez a hely, és már későre jár.
verso 36
Küldd el őket, hogy menjenek el a környező tanyákra meg falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.”
verso 37
Jézus így felelt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Erre megkérdezték tőle: „Menjünk el, és vegyünk 200 dénárért kenyeret, s azt adjuk enni az embereknek?”
verso 38
Ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Miután kiderítették, ezt mondták: „Öt, és még két halunk.”
verso 39
És utasította az összes embert, hogy telepedjenek le csoportokban a zöld fűre.
verso 40
Le is telepedtek 100-as és 50-es csoportokban.
verso 41
Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, és áldást mondott. Aztán megtörte a kenyereket, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy tegyék az emberek elé, majd elosztotta a két halat mindnyájuk között.
verso 42
Így hát mindenki evett, és jóllakott.
verso 43
Aztán összeszedték a maradékot, 12 teli kosárral, a halakat nem számítva.
verso 45
Rögtön ezután azt mondta a tanítványainak, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek előre a túlsó partra Betsaida felé, míg ő elküldi a sokaságot.
verso 46
Majd miután elbúcsúzott tőlük, elment egy hegyre, hogy imádkozzon.
verso 47
Mikor leszállt az este, a csónak a tenger közepén volt, ő meg egyedül a szárazföldön.
verso 48
Látva, hogy küszködnek az evezéssel az ellenszél miatt, valamikor az éjszaka negyedik őrszolgálata idején feléjük közeledett a tengeren járva, de el akart menni mellettük.
verso 49
Amikor meglátták őt a tengeren járni, ezt gondolták: „Képzelődünk!” És felkiáltottak.
verso 50
Mert mindannyian látták, és nagyon megijedtek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”
verso 51
Azután beszállt hozzájuk a csónakba, és elült a szél. Ezen végképp elámultak,
verso 52
mert nem fogták fel a kenyerekkel történt csoda jelentését, és a szívükben továbbra sem értették ezeket.
verso 53
Amikor átkelve partot értek, Genezáretbe jutottak, és a közelben horgonyt vetettek.
verso 54
De mihelyt kiszálltak a csónakból, az emberek felismerték őt.
verso 55
Futva bejárták azt az egész vidéket, és a betegségben szenvedőket elkezdték hordágyakon oda vinni, ahol hallomásuk szerint Jézus tartózkodott.
verso 56
És ahová csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, a betegeket letették a piacterekre, és könyörögve kérték őt, hogy legalább a felsőruhája rojtozatát hadd érintsék meg. És mindazok, akik megérintették, meggyógyultak.
Libros
