⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

Márk evangéliuma

capítulo 9

Capítulos:

Azután így szólt hozzájuk: „Higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb, hogy Isten királysága már eljött hatalommal.”

verso 2

Hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket egy magas hegyre, ahol magukban lehettek. És elváltozott előttük:

verso 3

felsőruhája tündökölni kezdett, sokkal fehérebb lett, mint amilyenre a földön bármelyik ruhatisztító is kifehéríthetné.

verso 4

Illés meg Mózes is megjelent nekik, és beszélgettek Jézussal.

verso 5

Ekkor Péter ezt mondta Jézusnak: „Rabbi, jó itt nekünk. Verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”

verso 6

Nem tudta ugyanis, hogy mit tegyen, mert nagyon féltek.

verso 7

És egy felhő képződött, árnyékot vetett rájuk, és hang hallatszott a felhőből: „Ő az én szeretett Fiam. Figyeljetek rá!”

verso 8

Majd hirtelen, amikor körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust.

verso 9

Amint jöttek lefelé a hegyről, Jézus határozottan utasította őket, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, egészen addig, míg az Emberfia fel nem támad a halottak közül.

verso 10

Megszívlelték a szavait, de azon tanakodtak maguk között, hogy mit jelent ez a halottak közül való feltámadás.

verso 11

És kérdezgetni kezdték őt: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”

verso 12

Ő ezt mondta nekik: „Illés valóban előbb jön el, és helyreállít mindent. De akkor miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedést kell átélnie, és megvetően kell hogy bánjanak vele?

verso 13

Sőt, mondom nektek, hogy Illés már eljött, és azt tettek vele, amit csak akartak, mint ahogy meg van írva róla.”

verso 14

Mikor aztán a többi tanítvány közelébe értek, nagy tömeget vettek észre körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.

verso 15

De mihelyt meglátta őt az egész sokaság, meglepődtek, és odafutottak hozzá, hogy üdvözöljék.

verso 16

Ő pedig megkérdezte őket: „Miről vitatkoztok velük?”

verso 17

Erre a sokaságból egy ember így válaszolt neki: „Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, mert néma szellem van benne.

verso 18

Amikor csak megragadja, a földhöz vágja, neki meg habzik a szája, a fogát csikorgatja, és elveszíti az erejét. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.”

verso 19

Erre ő ezt mondta nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig kell veletek maradnom? Meddig kell elviselnem titeket? Hozzátok őt ide hozzám!”

verso 20

Így hát odavitték hozzá a fiút. De amikor a szellem meglátta Jézust, rögtön rángásokat hozott a gyermekre, az pedig a földre esve fetrengett, és habzott a szája.

verso 21

Majd Jézus megkérdezte az apát: „Mióta van ez vele?” Az ezt mondta: „Kisgyermekkora óta.

verso 22

Gyakran belevetette a tűzbe is, meg a vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha tudsz valamit tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!”

verso 23

Jézus ezt mondta neki: „Miért mondod azt, hogy »ha tudsz«? Minden lehetséges annak, aki hisz.”

verso 24

A gyermek apja azonnal felkiáltott ezekkel a szavakkal: „Hiszek! Segíts, hogy erősebb legyen a hitem!”

verso 25

Amikor Jézus észrevette, hogy sokan sietnek oda hozzájuk, rászólt a tisztátalan szellemre: „Te némaságot és siketséget okozó szellem! Megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és ne menj bele többé!”

verso 26

Erre az felkiáltva és sok rángást hozva a fiúra, kiment belőle. A gyermek pedig halottnak tűnt, úgyhogy a legtöbb ember ezt mondta: „Meghalt!”

verso 27

Jézus azonban kézen fogta, felsegítette, és az felkelt.

verso 28

Majd miután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle külön: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”

verso 29

Ő így szólt hozzájuk: „Ez a fajta csak az imádkozásra megy ki.”

verso 30

Elindultak onnan, és Galileán keresztül vitt az útjuk. De nem akarta, hogy ezt bárki is megtudja,

verso 31

mert csak a tanítványait akarta tanítani. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát átadják az ellenségeinek, megölik őt, ám három nappal azután, hogy megölték, feltámad.”

verso 32

Ők azonban nem értették a szavait, de féltek kérdezgetni őt.

verso 33

És Kapernaumba értek. Amikor aztán bent volt a házban, megkérdezte tőlük: „Miről vitáztatok az úton?”

verso 34

Hallgattak, mert az úton arról vitáztak maguk között, hogy ki a nagyobb.

verso 35

Akkor leült, odahívta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”

verso 36

Aztán fogott egy kisgyermeket, közéjük állította, és átölelve őt, így szólt hozzájuk:

verso 37

„Aki rám való tekintettel szívesen fogad egyet az ilyen kisgyermekek közül, az engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, az nemcsak engem fogad szívesen, hanem azt is, aki engem elküldött.”

verso 38

János ezt mondta neki: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem tartozik közénk.”

verso 39

De Jézus ezt mondta: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert senki sincs, aki hatalmas cselekedetet visz véghez az én nevemben, és rögtön utána képes lenne rosszat mondani rólam.

verso 40

Mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.

verso 41

És aki egy pohár vizet ad nektek azért, mert Krisztus követői vagytok, higgyétek el, mindenképpen megkapja a jutalmát.

verso 42

De aki csak egynek is a botlását okozza e kisgyermekek közül, akik hisznek, annak jobb lenne, ha a nyakába kötnének egy nagy malomkövet, és belevetnék a tengerbe.

verso 43

Ha a kezed netán bűnbe visz téged, vágd le. Jobb csonkán elnyerned az életet, mint két kézzel a gyehennába, az olthatatlan tűzre jutnod.

verso 44

[ahol a férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik ki.]

verso 45

És ha a lábad visz bűnbe, vágd le. Jobb fél lábbal elnyerned az életet, mint hogy megvan a két lábad, de a gyehennába vetnek.

verso 46

[ahol a férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik ki.]

verso 47

És ha a szemed visz bűnbe, dobd el. Jobb fél szemmel bemenned Isten királyságába, mint hogy megvan a két szemed, de a gyehennába vetnek,

verso 48

ahol a férgek nem pusztulnak el, és a tűz nem alszik ki.