⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Márk evangéliuma
capítulo 5
verso 1
Azután átértek a tenger túlsó partjára, a gerazénusok vidékére.
verso 2
Amint Jézus kiszállt a csónakból, szembejött vele egy tisztátalan szellem befolyása alatt álló ember a sírok közül.
verso 3
A sírhelyek között volt a tanyája, és addig még senki, de senki nem bírta őt elég erősen megkötözni, még lánccal sem.
verso 4
Gyakran megkötözték ugyan lábbilincsekkel és láncokkal, de a láncokat szétroppantotta, a lábbilincseket pedig összetörte; és senkinek sem volt ereje megfékezni őt.
verso 5
Éjjel-nappal folyton kiáltozott a sírokban meg a hegyekben, és kövekkel vagdosta magát.
verso 6
De amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, és meghajolt előtte,
verso 7
majd felkiáltott: „Mit akarsz tőlem, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia? Megesketlek az Istenre, ne kínozz!”
verso 8
Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki ebből az emberből, te tisztátalan szellem!”
verso 9
Még megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.”
verso 10
És kérlelte Jézust, hogy ne küldje el a szellemeket arról a vidékről.
verso 11
A hegynél pedig ott legelészett egy nagy disznócsorda.
verso 12
Ezért a szellemek így kérlelték őt: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!”
verso 13
És megengedte nekik. Azzal a tisztátalan szellemek kimentek, és belementek a disznókba. A csorda pedig – mintegy 2000 állat – a szakadék felé rohant, és a tengerbe zuhant, és mind belefulladtak a tengerbe.
verso 14
A pásztoraik erre elszaladtak, és beszámoltak erről a városban és a vidéken. És az emberek eljöttek, hogy lássák, mi történt.
verso 15
Odaértek Jézushoz, és látták, hogy a démontól megszállt ember – az, akiben korábban egy légió démon volt – felöltözve és ép elmével ott ül, és félelem fogta el őket.
verso 16
Azok meg, akik látták az esetet, elmondták nekik, hogy mi történt a démontól megszállt emberrel és a disznókkal.
verso 17
Ezért könyörögni kezdtek Jézusnak, hogy menjen el a vidékükről.
verso 18
Amikor pedig beszállt a csónakba, az előbb még démontól megszállt ember kérlelte őt, hogy hadd menjen vele.
verso 19
De ő nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a rokonaidhoz, és számolj be nekik arról, hogy mi mindent tett érted Jehova, és milyen irgalmas volt hozzád.”
verso 20
A férfi pedig elment, és hirdetni kezdte Dekapoliszban, hogy mi mindent tett érte Jézus, és az emberek mind csak ámultak.
verso 21
Miután Jézus ismét átkelt a csónakkal a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda hozzá; ő pedig a tenger partján volt.
verso 22
Ekkor odajött a zsinagóga egyik vezetője, név szerint Jairus, és meglátva őt, a lába elé borult.
verso 23
Többször is így könyörgött neki: „A kislányom nagyon beteg. Kérlek, gyere el, és tedd rá a kezedet, hogy rendbe jöjjön és éljen.”
verso 24
Erre Jézus elment vele. Nagy tömeg követte, és tolongott körülötte.
verso 25
Volt pedig egy asszony, akinek már 12 éve vérfolyása volt.
verso 26
Sok orvos sok szenvedést okozott neki. Már minden vagyonát rájuk költötte, de nem lett jobban, sőt még rosszabbul lett.
verso 27
Mivel hallotta a Jézusról szóló beszámolókat, a tömegben hátulról odament hozzá, és megérintette a felsőruháját,
verso 28
mert ezt mondogatta: „Elég, ha csak a felsőruháját érintem, és rendbe jövök.”
verso 29
És azonnal elállt a vérfolyása, és érezte, hogy kigyógyult a kínzó betegségből.
verso 30
Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért hátrafordult a tömegben, és ezt kérdezte: „Ki érintette meg a felsőruhámat?”
verso 31
De a tanítványai ezt mondták neki: „Látod, hogy tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: »Ki érintett meg?«”
verso 32
Ő azonban körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
verso 33
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, rémülten és remegve odajött, leborult elé, és elmondta neki a teljes igazságot.
verso 34
Ő így szólt hozzá: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál. Kínzó betegségedből meggyógyulva menj békével!”
verso 35
Még beszélt, amikor odajöttek néhányan Jairus otthonából, és ezt mondták: „Meghalt a lányod! Miért fárasztanád tovább a tanítót?”
verso 36
De Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt Jairushoz: „Ne félj, csak higgy!”
verso 37
És Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.
verso 38
Eljutottak hát Jairus házához, és látta a zűrzavart, és azokat, akik sírtak és jajveszékeltek.
verso 39
Miután bement, ezt mondta nekik: „Miért sírtok, és miért csináltok ilyen zűrzavart? A gyermek nem halt meg, csak alszik.”
verso 40
Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta. De miután Jézus mindnyájukat kiküldte, maga mellé vette a gyermek apját és anyját, valamint a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek volt.
verso 41
Aztán megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talita kúmi!”, ami lefordítva azt jelenti: „Lányka, mondom neked, kelj fel!”
verso 42
A lány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett. (12 éves volt.) És a szülők hirtelenjében azt sem tudták, hová legyenek örömükben.
verso 43
De Jézus újra meg újra megparancsolta nekik, hogy ezt senkivel se tudassák, majd szólt, hogy adjanak enni a lánynak.
Libros
