chapter 4
Aztán ismét tanítani kezdett a tenger mellett, és nagyon nagy tömeg gyűlt oda hozzá. Ezért beszállt egy csónakba, leült, és egy kissé eltávolodott a parttól. Az egész sokaság pedig a tenger mellett, a parton volt.
Sok mindent kezdett tanítani nekik szemléltetésekkel, és miközben tanított, ezt mondta nekik:
„Figyeljetek! A magvető kiment vetni.
Amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, majd jöttek a madarak, és felették azokat.
Más magok sziklás talajba hullottak, ahol nem volt sok föld, és azonnal kihajtottak, mert nem volt mély a föld.
De amikor felkelt a nap, megperzselődtek és elszáradtak, mivel nem volt gyökerük.
Más magok pedig a tövisbokrok közé estek. A tövisbokrok megnőttek, és megfojtották őket, így nem hoztak termést.
Más magok pedig a jó földbe estek, s felnőve és gyarapodva termést kezdtek hozni, és teremtek 30-szorosan, 60-szorosan és 100-szorosan.”
Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”
Amikor aztán egyedül volt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt kérdezgetni kezdték őt a szemléltetésekről.
Erre ezt mondta nekik: „Nektek Isten segített megérteni Isten királyságának a szent titkát, de a kívülállóknak mindent szemléltetésekkel tanítok,
hogy még ha néznek is, nézzenek, de ne lássanak, és még ha hallanak is, halljanak, de ne fogják fel az értelmét, és nehogy valaha is megtérjenek, és megbocsátást nyerjenek.”
Továbbá ezt mondta nekik: „Ha nem értitek ezt a szemléltetést, akkor miképpen fogjátok megérteni a többit?
A magvető a szót veti.
Ezek azok, akik az út szélén vannak, ahová a szót vetik: mihelyt meghallják azt, eljön Sátán, és elveszi a beléjük vetett szót.
Hasonló, ami a sziklás talajba hullottakkal történik: mihelyt meghallják a szót, örömmel fogadják.
De mivel nem gyökerezik meg bennük, csak egy ideig maradnak meg, azután mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, elbotlanak.
Vannak még mások is, a tövisbokrok közé hullottak. Ezek azok, akik hallják a szót,
de ennek a világrendszernek az aggodalmai, a gazdagság megtévesztő hatalma és az egyéb dolgok utáni kívánságok a szívükbe hatolnak, megfojtják a szót, és az nem hoz termést.
Végezetül, a jó földbe vetettek azok, akik figyelnek a szóra, kedvezően fogadják, és 30-szoros, 60-szoros és 100-szoros termést hoznak.”
Ezt is mondta nekik: „Vajon azért hoznak lámpát, hogy a kosár alá vagy az ágy alá tegyék? Nem inkább azért hozzák, hogy a lámpatartóra tegyék?
Hiszen nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződne, és nincs olyan gondosan eltitkolt dolog, ami nyilvánosságra ne kerülne.
Akinek van füle a hallásra, hallja!”
Továbbá ezt mondta nekik: „Figyeljetek oda arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek, sőt, ráadást is kaptok.
Mert akinek van, annak még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Ezután így folytatta: „Isten királysága éppen olyan, mint amikor egy ember magot vet a földbe.
Éjjel alszik, nappal felkel, a mag pedig kisarjad, és magasra nő, de hogy pontosan hogyan, azt nem tudja.
A föld saját magától hoz termést fokozatosan, először a szárat, azután a kalászt, végül a teljes szemet a kalászban.
Mihelyt pedig a termés beérik, az ember nekiereszti a sarlót, mert eljött az aratás ideje.”
Ezután így szólt: „Mihez hasonlítsuk Isten királyságát, vagy milyen szemléltetéssel magyarázzuk?
Hasonlít a mustármaghoz, amely, mikor elvetették a földbe, a legapróbb volt minden mag közül a földön.
De miután elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden más zöldségfélénél, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyéka alatt letelepedhetnek.”
Sok ilyen szemléltetéssel beszélt nekik a szóról, ahhoz mérten, hogy mennyit voltak képesek felfogni.
Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik, de a tanítványainak maguk között mindent megmagyarázott.
Azon a napon, miután leszállt az este, ezt mondta nekik: „Menjünk át a túlpartra!”
Így hát, miután elengedték a sokaságot, elvitték őt a csónakban, úgy, ahogy volt; és más csónakok is voltak vele.
Akkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok újra meg újra becsaptak a csónakba, úgyhogy az kis híján megtelt.
De ő a csónak hátsó részében volt, és a párnán aludt. Felébresztették hát, és ezt mondták neki: „Tanító, nem törődsz azzal, hogy mindjárt odaveszünk?”
Ekkor felkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass! Némulj el!” És a szél elült, és nagy csend lett.
Erre így szólt hozzájuk: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?”
De ők szokatlanul nagy félelmet éreztek, és ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly