⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Mózes negyedik könyve

chapter 32


Chapters:


verse #1

Rúben és Gád fiainak nagyon sok állatuk lett, és látták, hogy Jázer földje és Gileád földje jó hely az állattartásra.


verse #2

Ezért Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez, Eleázár paphoz és a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták nekik:


verse #3

„Atarót, Dibon, Jázer, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon,


verse #4

a föld, melyet Jehova meghódított Izrael közössége előtt, jó az állattartásra, és a szolgáidnak sok állatuk van.”


verse #5

Így folytatták: „Legyél irántunk jóindulattal, és hadd kapják meg a szolgáid ezt a földet! Ne kelljen átkelnünk a Jordánon.”


verse #6

Mózes ekkor ezt válaszolta Gád és Rúben fiainak: „Míg ti itt maradtok, addig a testvéreitek menjenek háborúba?


verse #7

Miért akarjátok visszariasztani Izrael népét attól, hogy átmenjenek arra a földre, melyet Jehova nekik fog adni?


verse #8

Ezt tették az elődeitek, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy nézzék meg a földet.


verse #9

Amikor felmentek Eskol völgyéig, és megnézték a földet, visszariasztották Izrael népét attól, hogy bemenjenek arra a földre, melyet Jehova nekik akart adni.


verse #10

Jehova dühös lett azon a napon, és megesküdött:


verse #11

»Azok a 20 éves és annál idősebb férfiak, akik feljöttek Egyiptomból, nem látják meg a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem követtek engem teljes szívvel.


verse #12

Csak Káleb, a kenizita Jefunné fia, és Józsué, Nún fia fogja azt meglátni, mert ők teljes szívvel követték Jehovát.«


verse #13

Jehova ezért dühös lett Izraelre, és a pusztában vándoroltatta őket 40 éven át, míg meg nem halt az az egész nemzedék, mely olyat tett, ami gonosz Jehova szemében.


verse #14

Most pedig ti, bűnösök, olyanok vagytok, mint az elődeitek! Csak fokozzátok Jehova lángoló haragját Izrael ellen!


verse #15

Ha elfordultok tőle, és nem követitek őt, akkor ő is újra otthagyja majd a népet a pusztában, ti pedig az egész nép vesztét okozzátok.”


verse #16

Később odamentek Mózeshez, és ezt mondták neki: „Hadd építsünk itt kőaklokat az állatainknak és városokat a gyermekeinknek.


verse #17

De továbbra is készen állunk a harcra, és az izraeliták élén leszünk, míg el nem visszük őket a helyükre, eközben pedig a gyermekeink megerősített városokban laknak, védve az ország lakóitól.


verse #18

Nem térünk vissza a házunkba, míg minden egyes izraelita meg nem kapta a földjét mint örökséget.


verse #19

Mi ugyanis nem a Jordán másik oldalán kapunk örökséget, mint ti, hanem a mi örökségünk a Jordán keleti oldalán van.”


verse #20

Mózes így felelt nekik: „Ha megteszitek, hogy felfegyverkeztek Jehova előtt a harcra,


verse #21

ha mindannyian felfegyverkeztek, és átmentek a Jordánon Jehova előtt, míg ki nem űzi az ellenségeit maga elől,


verse #22

és ha leigázzátok azt a földet Jehova előtt, akkor visszatérhettek, és nem tart majd bűnösnek titeket Jehova és Izrael. Ekkor a tiétek lesz ez a föld Jehova előtt.


verse #23

De ha ezt nem teszitek meg, akkor vétkeztek Jehova ellen, és tudjátok meg, hogy felelni fogtok a bűnötökért.


verse #24

Építhettek városokat a gyermekeiteknek és aklokat a nyájaitoknak, de amit megígértetek, azt tegyétek meg!”


verse #25

Ekkor Gád és Rúben fiai ezt mondták Mózesnek: „Szolgáid mindent úgy tesznek, ahogy az urunk parancsolja.


verse #26

A gyermekeink, a feleségeink, az állataink és minden háziállatunk ott marad Gileád városaiban,


verse #27

szolgáid azonban, mindenki, aki felfegyverkezett, hogy harcoljon Jehova előtt, átkelnek, ahogy az urunk mondja.”


verse #28

Mózes ekkor elmondta a rájuk vonatkozó parancsot Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, valamint a nemzetségfőknek, akik Izrael törzseinek az élén álltak.


verse #29

Ezt mondta nekik: „Ha Gád és Rúben fiai, mindenki, aki felfegyverkezett a harcra Jehova előtt, átkel veletek a Jordánon, és leigázzátok a földet, akkor adjátok nekik Gileád földjét.


verse #30

De ha nem fegyverkeznek fel, és nem kelnek át veletek, akkor köztetek kell letelepedniük, Kánaán földjén.”


verse #31

Erre Gád és Rúben fiai ezt válaszolták: „Megtesszük, amit Jehova mondott a szolgáidnak.


verse #32

Felfegyverkezünk, és átmegyünk Jehova előtt Kánaán földjére, de az örökségünk a Jordánnak ezen az oldalán lesz.”


verse #33

Ekkor Gád fiai, Rúben fiai és József fiának, Manassénak a fél törzse megkapta Mózestől Szihonnak, az amoriták királyának a királyságát és Ógnak, Básán királyának a királyságát. Odaadta nekik ezt a területet a rajta lévő városokkal és a városokat körülvevő földekkel együtt.


verse #34

És Gád fiai felépítették Dibont, Atarótot, Aróert,


verse #35

Atrót-Sofánt, Jázert, Jogbehát,


verse #36

Bét-Nimrát és Bét-Háránt, a megerősített városokat, valamint építettek kőaklokat a nyájaiknak.


verse #37

Rúben fiai pedig felépítették Hesbont, Elealét, Kirjátaimot,


verse #38

Nébót, Baál-Meont – ezeknek a neve megváltozott – és Sibmát. Új nevet adtak a városoknak, amelyeket újra felépítettek.


verse #39

Manassé fiának, Mákirnak a fiai Gileád ellen vonultak, elfoglalták, és kiűzték az ott lévő amoritákat.


verse #40

Mózes a mákiritáknak, Manassé fiainak adta Gileádot, akik le is telepedtek ott.


verse #41

A Manassé törzséből való Jáir is harcba vonult, és elfoglalta a sátorfalvaikat, és Havvót-Jáirnak nevezte el azokat.


verse #42

Nóbah is harcba vonult, és elfoglalta Kenátot és a környező városokat, és elnevezte azt a saját nevéről Nóbahnak.

Chapters:


Books