chapter 32
Rúben és Gád fiainak nagyon sok állatuk lett, és látták, hogy Jázer földje és Gileád földje jó hely az állattartásra.
Ezért Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez, Eleázár paphoz és a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták nekik:
„Atarót, Dibon, Jázer, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon,
a föld, melyet Jehova meghódított Izrael közössége előtt, jó az állattartásra, és a szolgáidnak sok állatuk van.”
Így folytatták: „Legyél irántunk jóindulattal, és hadd kapják meg a szolgáid ezt a földet! Ne kelljen átkelnünk a Jordánon.”
Mózes ekkor ezt válaszolta Gád és Rúben fiainak: „Míg ti itt maradtok, addig a testvéreitek menjenek háborúba?
Miért akarjátok visszariasztani Izrael népét attól, hogy átmenjenek arra a földre, melyet Jehova nekik fog adni?
Ezt tették az elődeitek, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy nézzék meg a földet.
Amikor felmentek Eskol völgyéig, és megnézték a földet, visszariasztották Izrael népét attól, hogy bemenjenek arra a földre, melyet Jehova nekik akart adni.
Jehova dühös lett azon a napon, és megesküdött:
»Azok a 20 éves és annál idősebb férfiak, akik feljöttek Egyiptomból, nem látják meg a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem követtek engem teljes szívvel.
Csak Káleb, a kenizita Jefunné fia, és Józsué, Nún fia fogja azt meglátni, mert ők teljes szívvel követték Jehovát.«
Jehova ezért dühös lett Izraelre, és a pusztában vándoroltatta őket 40 éven át, míg meg nem halt az az egész nemzedék, mely olyat tett, ami gonosz Jehova szemében.
Most pedig ti, bűnösök, olyanok vagytok, mint az elődeitek! Csak fokozzátok Jehova lángoló haragját Izrael ellen!
Ha elfordultok tőle, és nem követitek őt, akkor ő is újra otthagyja majd a népet a pusztában, ti pedig az egész nép vesztét okozzátok.”
Később odamentek Mózeshez, és ezt mondták neki: „Hadd építsünk itt kőaklokat az állatainknak és városokat a gyermekeinknek.
De továbbra is készen állunk a harcra, és az izraeliták élén leszünk, míg el nem visszük őket a helyükre, eközben pedig a gyermekeink megerősített városokban laknak, védve az ország lakóitól.
Nem térünk vissza a házunkba, míg minden egyes izraelita meg nem kapta a földjét mint örökséget.
Mi ugyanis nem a Jordán másik oldalán kapunk örökséget, mint ti, hanem a mi örökségünk a Jordán keleti oldalán van.”
Mózes így felelt nekik: „Ha megteszitek, hogy felfegyverkeztek Jehova előtt a harcra,
ha mindannyian felfegyverkeztek, és átmentek a Jordánon Jehova előtt, míg ki nem űzi az ellenségeit maga elől,
és ha leigázzátok azt a földet Jehova előtt, akkor visszatérhettek, és nem tart majd bűnösnek titeket Jehova és Izrael. Ekkor a tiétek lesz ez a föld Jehova előtt.
De ha ezt nem teszitek meg, akkor vétkeztek Jehova ellen, és tudjátok meg, hogy felelni fogtok a bűnötökért.
Építhettek városokat a gyermekeiteknek és aklokat a nyájaitoknak, de amit megígértetek, azt tegyétek meg!”
Ekkor Gád és Rúben fiai ezt mondták Mózesnek: „Szolgáid mindent úgy tesznek, ahogy az urunk parancsolja.
A gyermekeink, a feleségeink, az állataink és minden háziállatunk ott marad Gileád városaiban,
szolgáid azonban, mindenki, aki felfegyverkezett, hogy harcoljon Jehova előtt, átkelnek, ahogy az urunk mondja.”
Mózes ekkor elmondta a rájuk vonatkozó parancsot Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, valamint a nemzetségfőknek, akik Izrael törzseinek az élén álltak.
Ezt mondta nekik: „Ha Gád és Rúben fiai, mindenki, aki felfegyverkezett a harcra Jehova előtt, átkel veletek a Jordánon, és leigázzátok a földet, akkor adjátok nekik Gileád földjét.
De ha nem fegyverkeznek fel, és nem kelnek át veletek, akkor köztetek kell letelepedniük, Kánaán földjén.”
Erre Gád és Rúben fiai ezt válaszolták: „Megtesszük, amit Jehova mondott a szolgáidnak.
Felfegyverkezünk, és átmegyünk Jehova előtt Kánaán földjére, de az örökségünk a Jordánnak ezen az oldalán lesz.”
Ekkor Gád fiai, Rúben fiai és József fiának, Manassénak a fél törzse megkapta Mózestől Szihonnak, az amoriták királyának a királyságát és Ógnak, Básán királyának a királyságát. Odaadta nekik ezt a területet a rajta lévő városokkal és a városokat körülvevő földekkel együtt.
És Gád fiai felépítették Dibont, Atarótot, Aróert,
Atrót-Sofánt, Jázert, Jogbehát,
Bét-Nimrát és Bét-Háránt, a megerősített városokat, valamint építettek kőaklokat a nyájaiknak.
Rúben fiai pedig felépítették Hesbont, Elealét, Kirjátaimot,
Nébót, Baál-Meont – ezeknek a neve megváltozott – és Sibmát. Új nevet adtak a városoknak, amelyeket újra felépítettek.
Manassé fiának, Mákirnak a fiai Gileád ellen vonultak, elfoglalták, és kiűzték az ott lévő amoritákat.
Mózes a mákiritáknak, Manassé fiainak adta Gileádot, akik le is telepedtek ott.
A Manassé törzséből való Jáir is harcba vonult, és elfoglalta a sátorfalvaikat, és Havvót-Jáirnak nevezte el azokat.
Nóbah is harcba vonult, és elfoglalta Kenátot és a környező városokat, és elnevezte azt a saját nevéről Nóbahnak.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36