chapter 10
Jehova ezután ezt mondta Mózesnek:
„Készíts magadnak két trombitát vert ezüstből. Ezekkel hívd össze a közösséget, és indítsd el a táborokat.
Ha mindkettőt megfújják, akkor az egész közösség menjen hozzád a találkozás sátrának a bejáratához.
Ha viszont csak az egyiket fújják meg, akkor csak a fejedelmek, Izrael ezreinek a vezetői menjenek oda hozzád.
Amikor hullámzó trombitaszót fújtok, induljon el az a tábor, amelyik keletre táborozik.
Amikor másodszor fújtok hullámzó trombitaszót, induljon el az a tábor, amelyik délre táborozik. Fújjanak hullámzó trombitaszót minden egyes alkalommal, amikor útnak indul egy-egy tábor.
Ha a gyülekezetet hívjátok össze, fújjátok meg a trombitákat, de a trombitaszó ne legyen hullámzó.
Áron fiai, a papok legyenek azok, akik megfújják a trombitákat, és azok használata hosszú időkre szóló rendelet legyen nektek nemzedékeken át.
Ha hadba vonultok a földeteken az elnyomóitok ellen, akik háborgatnak benneteket, akkor fújjatok riadót a trombitákkal, és Jehova, a ti Istenetek nem fog elfelejtkezni rólatok, és megmenekültök az ellenségeitektől.
Örömteli alkalmakkor – ünnepekkor és a hónapok elején – fújjátok meg a trombitákat égőáldozataitok és közösségi áldozataitok felett. Legyen ez emlékeztető nektek Istenetek előtt. Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.”
A 2. évben a 2. hónap 20. napján felemelkedett a felhő a hajlék fölül, ahol a szövetségláda volt,
és az izraeliták útnak indultak a Sínai-pusztából abban a sorrendben, ahogy meg lett határozva. Majd a felhő megállt Párán pusztájában.
Ez volt az első alkalom, hogy abban a sorrendben indultak el, ahogy Jehova utasította őket Mózes által.
Elindult hát először Júda fiainak a tábora, a három törzs csapatonként. Nahson, Amminádábnak a fia volt a tábor élén.
Issakár törzsének a csapatát Netánel, Cuárnak a fia vezette,
Zebulon törzsének a csapatát pedig Eliáb, Hélonnak a fia.
Amikor lebontották a hajlékot, Gerson és Mérári fiai, akik a hajlékot hordozták, útnak indultak.
Azután Rúben fiainak a tábora indult útnak, a három törzs csapatonként. Elicúr, Sedeurnak a fia volt a tábor élén.
Simeon törzsének a csapatát Selumiel, Curisaddainak a fia vezette,
Gád törzsének a csapatát pedig Eliasáf, Déuelnek a fia.
Majd a kehátiták indultak útnak, akik a szentélyhez tartozó dolgokat hordozták. Mire megérkeztek, a hajlékot már fel kellett állítani.
Azután Efraim fiainak a tábora indult útnak, a három törzs csapatonként. Elisáma, Ammihudnak a fia volt a tábor élén.
Manassé törzsének a csapatát Gamáliel, Pédacurnak a fia vezette,
Benjámin törzsének a csapatát pedig Abidán, Gideóninak a fia.
Az egész tábor utóvédjeként Dán fiainak a tábora indult útnak, a három törzs csapatonként. Ahiézer, Ammisaddainak a fia volt a tábor élén.
Áser törzsének a csapatát Págiel, Okránnak a fia vezette,
Naftali törzsének a csapatát pedig Ahira, Énánnak a fia.
Mindig ilyen sorrendben indultak el az izraeliták és a csapataik.
Mózes ekkor ezt mondta Hobábnak, aki a midiánita Réuelnek, Mózes apósának volt a fia: „Útnak indulunk arra a helyre, amelyről Jehova ezt mondta: »Nektek adom.« Gyere velünk, és mi jól bánunk veled, mert Jehova jó dolgokat ígért Izraelnek.”
De ő ezt mondta neki: „Nem megyek, hanem visszatérek a saját földemre, a rokonaimhoz.”
Mózes erre ezt mondta: „Kérlek, ne hagyj el minket! Te ismered a pusztát, és tudod, hogy hol táborozhatunk. Mutathatnád az utat.
Ha eljössz velünk, akkor bármilyen áldást áraszt ránk Jehova, te is részesülsz abból.”
Elindultak hát Jehova hegyétől, és három napig mentek. Jehova szövetségládája előttük ment, hogy pihenőhelyet keressen nekik.
És Jehova felhője felettük volt nappal, amikor elindultak a táborhelyükről.
Amikor csak elindultak a ládával, Mózes ezt mondta: „Kelj fel, ó, Jehova! Széledjenek szét az ellenségeid! Meneküljenek előled, akik gyűlölnek!”
Amikor pedig megálltak a ládával, Mózes ezt mondta: „Térj vissza, ó, Jehova, Izrael megszámlálhatatlan ezreihez!”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36