chapter 13
Jehova pedig ezt mondta Mózesnek:
„Küldj ki férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet az izraelitáknak adok. Mindegyik ősi törzsből küldjetek ki egy férfit, aki fejedelem.”
Mózes Jehova utasítására elküldte őket Párán pusztájából. Ezek a férfiak az izraeliták vezetői voltak.
Így hívták őket: Rúben törzséből Sammua, Zakkurnak a fia.
Simeon törzséből Sáfát, Hórinak a fia.
Júda törzséből Káleb, Jefunnénak a fia.
Issakár törzséből Igál, Józsefnek a fia.
Efraim törzséből Hósea, Núnnak a fia.
Benjámin törzséből Palti, Rafunak a fia.
Zebulon törzséből Gaddiel, Szódinak a fia.
József törzséből, azon belül Manassé törzséből Gaddi, Szúszinak a fia.
Dán törzséből Ammiél, Gemallinak a fia.
Áser törzséből Szetur, Mikáelnek a fia.
Naftali törzséből Nahbi, Vofszinak a fia.
Gád törzséből Géuel, Mákinak a fia.
Így hívták azokat a férfiakat, akiket Mózes kiküldött, hogy kémleljék ki a földet. És Mózes elnevezte Hóseát, Nún fiát, Józsuénak.
Amikor Mózes kiküldte őket, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, ezt mondta nekik: „Menjetek fel a Negebbe, majd menjetek fel a hegyekbe.
Nézzétek meg, milyen az a föld, és hogy akik ott laknak, mennyire erősek, és hányan vannak.
Nézzétek meg, hogy jó-e a föld, és hogy a városok, amelyekben laknak, körül vannak-e véve fallal, vagy sem.
Derítsétek ki, hogy a föld termékeny-e vagy terméketlen, és hogy vannak-e rajta fák. Legyetek bátrak, és hozzatok annak a földnek a gyümölcséből.” Éppen ekkor érett be a szőlő.
Felmentek hát, és kikémlelték a földet Cin pusztájától Rehobig, mely Lebó-Hamát közelében van.
Amikor felmentek a Negebbe, eljutottak Hebronba. Akkoriban az anákok éltek ott, Ahimán, Sésai és Talmai. Hebront pedig 7 évvel korábban építették, mint az egyiptomi Coánt.
Amikor Eskol völgyébe érkeztek, lemetszettek ott egy vesszőt egyetlen fürt szőlővel, melyet ketten kellett hogy vigyenek egy rúdon. A gránátalmából és a fügéből is vittek.
Ezt a helyet Eskol völgyének nevezték el a szőlőfürt miatt, melyet levágtak ott az izraeliták.
Aztán 40 nap múlva, miután kikémlelték a földet, visszatértek.
Visszamentek Mózeshez, Áronhoz és az izraeliták egész közösségéhez Párán pusztájába, Kádesbe. Hírt vittek az egész közösségnek, és megmutatták nekik, milyen gyümölcsök teremnek azon a földön.
Erről számoltak be Mózesnek: „Bementünk arra a földre, amelyre elküldtél minket, és az valóban tejjel és mézzel folyó föld. Itt van a gyümölcs, amely ott terem.
Csakhogy az emberek, akik azon a földön laknak, erősek, és a fallal körülvett városok igen nagyok. Ezenkívül láttuk ott az anákokat is.
A Negeb földjén az amálekiták laknak, a hegyekben a hettiták, a jebusziták és az amoriták, a tengernél és a Jordán mentén pedig a kánaániták.”
Káleb ekkor próbálta megnyugtatni a népet, mely Mózes előtt állt, és ezt mondta nekik: „Menjünk fel most azonnal, és biztosan a miénk lesz, mert meg tudjuk hódítani azt.”
De a férfiak, akik felmentek vele, ezt mondták: „Nem tudunk szembeszállni azokkal a népekkel, mert erősebbek, mint mi.”
És továbbra is rossz híreket mondtak az izraelitáknak a földről, melyet kikémleltek. Ezt mondták: „Az a föld, melyen áthaladtunk, hogy kikémleljük, olyan föld, mely megemészti a lakóit, és az emberek is, akiket ott láttunk, mind hatalmasak.
És láttuk ott a nefileket is, Anák fiait, akik a nefilektől vannak. Hozzájuk képest olyanok voltunk, mint a szöcskék, az ő szemükben is, és a miénkben is.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36