chapter 20
Az első hónapban az izraeliták egész közössége megérkezett Cin pusztájába, és a nép letelepedett Kádesben. Ott halt meg Mirjam, és ott temették el.
A közösségnek azonban nem volt vize, és összegyűltek Mózes és Áron ellen.
A nép veszekedett Mózessel, és ezt mondta: „Bárcsak mi is meghaltunk volna, amikor a testvéreink meghaltak Jehova előtt!
Miért hoztátok Jehova gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg mi is, és az állataink is?
Minek hoztatok ki minket Egyiptomból? Azért, hogy erre a rossz helyre hozzatok minket? Ez nem olyan hely, ahova magot lehetne vetni, és nincs itt sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, de még ivóvíz sincs!”
Mózes és Áron ekkor elmentek a gyülekezet elől a találkozás sátrának a bejáratához, arcra borultak, és Jehova dicsősége megjelent nekik.
Jehova ezután ezt mondta Mózesnek:
„Fogd a botodat, és a testvéreddel, Áronnal hívjátok össze a közösséget. A szemük láttára mondjátok a sziklaszirtnek, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklaszirtből, és adj inni a közösségnek és az állataiknak.”
Mózes pedig elvette a botját Jehova elől, ahogy parancsolta neki.
Azután Mózes és Áron összehívta a gyülekezetet a sziklaszirt elé, és ezt mondta nekik: „Halljátok meg, ti lázadók! Fakasszunk nektek vizet ebből a sziklaszirtből?”
Ekkor Mózes fölemelte a kezét, és ráütött a botjával kétszer a sziklaszirtre. Sok víz fakadt belőle, és a közösség meg az állatok is inni kezdtek.
Jehova később ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem mutattátok ki, hogy hisztek bennem, és nem szenteltetek meg engem az izraeliták szeme láttára, ezért nem viszitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik fogok adni.”
Ez történt Meriba vizeinél, ahol az izraeliták veszekedtek Jehovával, és ő bebizonyította nekik, hogy szent.
Mózes ezután követeket küldött Kádesből Edom királyához: „Ezt mondja a testvéred, Izrael: »Jól tudod, milyen nehézségeket éltünk át.
Ősapáink Egyiptomba mentek, és sok éven át ott laktunk. Az egyiptomiak rosszul bántak velünk és az ősapáinkkal.
Végül Jehovához kiáltottunk, és ő meghallotta, majd angyalt küldött, és kihozott minket Egyiptomból. Most pedig itt vagyunk Kádesben, a területed határán fekvő városban.
Kérünk, hadd menjünk keresztül a területeden. Nem megyünk át egyetlen szántóföldön vagy szőlősön sem, és egyetlen kútból sem iszunk vizet. A Király útján megyünk, nem térünk le se jobbra, se balra, míg át nem jutunk a területeden.«”
Edom királya azonban ezt mondta neki: „Nem mehetsz át a területemen, mert különben karddal megyek eléd!”
Az izraeliták erre így feleltek neki: „Az országúton megyünk fel, és ha mi vagy az állataink a vizedet isszuk, kifizetjük neked. Semmi mást nem szeretnénk, csak hogy átmehessünk gyalog.”
Edom királya ezek után is ezt mondta: „Nem vonulhattok át.” És kiment eléje sok emberrel és egy erős hadsereggel.
Edom királya tehát nem volt hajlandó megengedni Izraelnek, hogy átvonuljon a területén. Izrael ezért kikerülte.
Izrael népe, az egész közösség útnak indult Kádesből, és eljutottak a Hór-hegyhez.
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edom földjének a határán:
„Áron a népe mellé fog kerülni. Nem megy be arra a földre, melyet az izraelitáknak fogok adni, mivel mindketten fellázadtatok a Meriba vizeivel kapcsolatos utasításom ellen.
Menj fel Áronnal és a fiával, Eleázárral a Hór-hegyre.
Vedd le Áronról a ruháit, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, a fiát. Áron pedig ott fog meghalni.”
Mózes pedig úgy tett, ahogy Jehova parancsolta. Az egész közösség szeme láttára felmentek a Hór-hegyre.
Mózes akkor levette Áronról a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, Áron fiát. Áron azután meghalt a hegy tetején, Mózes és Eleázár pedig lejött a hegyről.
Amikor az egész közösség látta, hogy Áron meghalt, Izrael egész népe 30 napon át siratta őt.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly