⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes negyedik könyve
20. fejezet
1. vers
Az első hónapban az izraeliták egész közössége megérkezett Cin pusztájába, és a nép letelepedett Kádesben. Ott halt meg Mirjam, és ott temették el.
2. vers
A közösségnek azonban nem volt vize, és összegyűltek Mózes és Áron ellen.
3. vers
A nép veszekedett Mózessel, és ezt mondta: „Bárcsak mi is meghaltunk volna, amikor a testvéreink meghaltak Jehova előtt!
4. vers
Miért hoztátok Jehova gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg mi is, és az állataink is?
5. vers
Minek hoztatok ki minket Egyiptomból? Azért, hogy erre a rossz helyre hozzatok minket? Ez nem olyan hely, ahova magot lehetne vetni, és nincs itt sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, de még ivóvíz sincs!”
6. vers
Mózes és Áron ekkor elmentek a gyülekezet elől a találkozás sátrának a bejáratához, arcra borultak, és Jehova dicsősége megjelent nekik.
7. vers
Jehova ezután ezt mondta Mózesnek:
8. vers
„Fogd a botodat, és a testvéreddel, Áronnal hívjátok össze a közösséget. A szemük láttára mondjátok a sziklaszirtnek, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklaszirtből, és adj inni a közösségnek és az állataiknak.”
9. vers
Mózes pedig elvette a botját Jehova elől, ahogy parancsolta neki.
10. vers
Azután Mózes és Áron összehívta a gyülekezetet a sziklaszirt elé, és ezt mondta nekik: „Halljátok meg, ti lázadók! Fakasszunk nektek vizet ebből a sziklaszirtből?”
11. vers
Ekkor Mózes fölemelte a kezét, és ráütött a botjával kétszer a sziklaszirtre. Sok víz fakadt belőle, és a közösség meg az állatok is inni kezdtek.
12. vers
Jehova később ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem mutattátok ki, hogy hisztek bennem, és nem szenteltetek meg engem az izraeliták szeme láttára, ezért nem viszitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik fogok adni.”
13. vers
Ez történt Meriba vizeinél, ahol az izraeliták veszekedtek Jehovával, és ő bebizonyította nekik, hogy szent.
14. vers
Mózes ezután követeket küldött Kádesből Edom királyához: „Ezt mondja a testvéred, Izrael: »Jól tudod, milyen nehézségeket éltünk át.
15. vers
Ősapáink Egyiptomba mentek, és sok éven át ott laktunk. Az egyiptomiak rosszul bántak velünk és az ősapáinkkal.
16. vers
Végül Jehovához kiáltottunk, és ő meghallotta, majd angyalt küldött, és kihozott minket Egyiptomból. Most pedig itt vagyunk Kádesben, a területed határán fekvő városban.
17. vers
Kérünk, hadd menjünk keresztül a területeden. Nem megyünk át egyetlen szántóföldön vagy szőlősön sem, és egyetlen kútból sem iszunk vizet. A Király útján megyünk, nem térünk le se jobbra, se balra, míg át nem jutunk a területeden.«”
18. vers
Edom királya azonban ezt mondta neki: „Nem mehetsz át a területemen, mert különben karddal megyek eléd!”
19. vers
Az izraeliták erre így feleltek neki: „Az országúton megyünk fel, és ha mi vagy az állataink a vizedet isszuk, kifizetjük neked. Semmi mást nem szeretnénk, csak hogy átmehessünk gyalog.”
20. vers
Edom királya ezek után is ezt mondta: „Nem vonulhattok át.” És kiment eléje sok emberrel és egy erős hadsereggel.
21. vers
Edom királya tehát nem volt hajlandó megengedni Izraelnek, hogy átvonuljon a területén. Izrael ezért kikerülte.
22. vers
Izrael népe, az egész közösség útnak indult Kádesből, és eljutottak a Hór-hegyhez.
23. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edom földjének a határán:
24. vers
„Áron a népe mellé fog kerülni. Nem megy be arra a földre, melyet az izraelitáknak fogok adni, mivel mindketten fellázadtatok a Meriba vizeivel kapcsolatos utasításom ellen.
25. vers
Menj fel Áronnal és a fiával, Eleázárral a Hór-hegyre.
26. vers
Vedd le Áronról a ruháit, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, a fiát. Áron pedig ott fog meghalni.”
27. vers
Mózes pedig úgy tett, ahogy Jehova parancsolta. Az egész közösség szeme láttára felmentek a Hór-hegyre.
28. vers
Mózes akkor levette Áronról a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, Áron fiát. Áron azután meghalt a hegy tetején, Mózes és Eleázár pedig lejött a hegyről.
29. vers
Amikor az egész közösség látta, hogy Áron meghalt, Izrael egész népe 30 napon át siratta őt.
Könyvek
