⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Mózes negyedik könyve

15. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Jehova még ezt is mondta Mózesnek:


2. vers

„Beszélj az izraelitákkal, és mondd meg nekik: »Amikor majd bementek a földre, amelyet nektek adok, hogy ott lakjatok,


3. vers

és tűzáldozatot mutattok be Jehovának a nyájból vagy a csordából – legyen az égőáldozat, önkéntes vagy különleges fogadalmi áldozat, vagy olyan áldozat, amelyet az évszakokhoz kapcsolódó ünnepeitek alatt mutattok be, hogy kellemes illat szálljon fel Jehovához –,


4. vers

akkor aki bemutatja az áldozatát, mutasson be Jehovának gabonaáldozatot is, egytized éfa finomlisztből, egynegyed hin olajjal keverve.


5. vers

Ezenkívül az égőáldozat, illetve minden egyes feláldozott hím bárány mellé ajánlj fel egynegyed hin bort italáldozatként.


6. vers

A kos mellé pedig mutass be gabonaáldozatként kéttized éfa finomlisztet összekeverve egyharmad hin olajjal.


7. vers

És mutass be egyharmad hin bort italáldozatként. Kellemes illat ez Jehovának.


8. vers

De ha a csordából ajánlasz fel egy hím állatot égőáldozatként, különleges fogadalmi áldozatként vagy közösségi áldozatként Jehovának,


9. vers

akkor mutass be a csordából való hím állattal együtt gabonaáldozatként háromtized éfa finomlisztet összekeverve fél hin olajjal.


10. vers

És mutass be fél hin bort italáldozatként. Kellemes illatú tűzáldozat ez Jehovának.


11. vers

Így tegyetek mindig, amikor bikát, kost, hím bárányt vagy kecskét áldoztok fel.


12. vers

Bármennyi áldozatot mutassatok is be, ugyanezt tegyétek mindegyikkel, attól függően, hogy hányat mutattok be.


13. vers

Minden izraelita így mutassa be a tűzáldozatot. Kellemes illat ez Jehovának.


14. vers

Ha a köztetek lakó idegen vagy az, aki már hosszú ideje köztetek él, kellemes illatú tűzáldozatot mutat be Jehovának, akkor úgy mutassa be, ahogy ti.


15. vers

Ugyanaz a rendelet érvényes rátok is, akik a gyülekezethez tartoztok, és a köztetek lakó bevándorlókra is. Hosszú időkre szóló rendelet lesz ez nemzedékeiteknek. A bevándorlók ugyanolyanok legyenek Jehova előtt, mint ti.


16. vers

Ugyanaz a törvény és bírói döntés legyen érvényes rátok és a köztetek lakó bevándorlókra.«”


17. vers

Jehova ezt mondta még Mózesnek:


18. vers

„Beszélj az izraelitákkal, és mondd el nekik: »Amikor bementek arra a földre, amelyre beviszlek titeket,


19. vers

és esztek annak a földnek a kenyeréből, akkor adjatok adományt Jehovának.


20. vers

Adjatok adományként karika formájú kenyeret az első durva őrlésű lisztetekből. Úgy adjátok azt, mint a szérű adományát.


21. vers

Az első durva őrlésű lisztetekből adjatok adományt Jehovának nemzedékeken át.


22. vers

A következőket kell tenni, ha tévedésből nem tesztek eleget ezeknek a parancsoknak, melyeket Jehova mondott Mózesnek,


23. vers

vagyis mindannak, amit Jehova parancsolt nektek Mózes által, és attól a naptól fogva érvényes nemzedékeken át, hogy Jehova parancsba adta:


24. vers

Ha ez tévedésből történt, úgy, hogy a közösség nem tudott róla, akkor az egész közösség a szokásos eljárás szerint mutasson be egy fiatal bikát kellemes illatú égőáldozatként Jehovának, az ahhoz tartozó gabonaáldozattal és italáldozattal együtt, valamint egy kecskegidát bűnért való áldozatként.


25. vers

A pap végezzen engesztelést az izraeliták egész közösségéért, és Isten megbocsát nekik, mert tévedtek, és mert tűzáldozatot hoztak Jehovának, illetve bűnért való áldozatot is hoztak Jehova elé a tévedésük miatt.


26. vers

És Isten meg fog bocsátani az izraeliták egész közösségének és a köztük lakó bevándorlóknak, mert tévedésből tette ezt a nép.


27. vers

Ha valaki tévedésből vétkezik, mutasson be egy első életévében levő nőstény kecskét bűnért való áldozatként.


28. vers

És a pap végezzen engesztelést azért a személyért, aki tévedésből, nem szándékosan vétkezett Jehova előtt, és ő meg fog bocsátani neki.


29. vers

Ugyanaz a törvény vonatkozzon az izraelitákra és a köztetek lakó bevándorlókra abban az esetben, ha valaki nem szándékosan tesz valamit.


30. vers

De aki szándékosan követ el bűnt – akár izraelita, akár bevándorló –, az Jehovát gyalázza. Meg kell ölni, és így el lesz távolítva a népéből.


31. vers

Mivel ez az ember megvetette Jehova szavát, és megszegte a parancsát, mindenképpen meg kell ölni. Felelni fog a vétkéért.«”


32. vers

Amikor az izraeliták a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, amint fát szedegetett sabbatnapon.


33. vers

Akik rajtakapták, felvitték Mózes, Áron és az egész közösség elé.


34. vers

Őrizetbe vették, mert nem volt törvény arról, hogy mit kell vele tenni.


35. vers

Jehova ezt mondta Mózesnek: „A férfinak mindenképpen meg kell halnia. Kövezze őt meg az egész közösség a táboron kívül.”


36. vers

Kivitte hát az egész közösség a táboron kívülre, és ahogy Jehova parancsolta Mózesnek, megkövezték, és meghalt.


37. vers

Jehova még ezt mondta Mózesnek:


38. vers

„Beszélj az izraelitákkal, és mondd meg nekik, hogy készítsenek a ruháik aljára rojtozott szegélyt, a rojtozott szegély fölé pedig tegyenek kék zsinórt. Így legyen ez nemzedékeken át.


39. vers

»Legyen a ruháitokon ilyen rojtozott szegély, hogy a szemetek előtt legyen, hogy ne feledkezzetek meg Jehova parancsairól, és tartsátok meg azokat. Ne menjetek a szívetek és a szemetek után, mert az odavezet, hogy hűtlenek lesztek hozzám.


40. vers

Azért adom ezt az utasítást nektek, hogy segítsen emlékeznetek minden parancsomra, és teljesítsétek azokat, és szentek legyetek a ti Isteneteknek.


41. vers

Én vagyok Jehova, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek. Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.«”

Fejezetek:


Könyvek