⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes negyedik könyve
33. fejezet
1. vers
Ezek azok az útszakaszok, melyeket Izrael népe tett meg, miután Mózes és Áron vezetésével kijöttek Egyiptom földjéről csapatonként.
2. vers
Jehova utasítására Mózes följegyezte, amikor egyik helyről a másikra mentek, hogy honnan indultak és hova érkeztek. Ezek voltak az útszakaszok:
3. vers
Útra keltek Rameszeszből az 1. hónap 15. napján. Az izraeliták a pászka utáni napon kivonultak diadalmasan az összes egyiptomi szeme láttára.
4. vers
Ezalatt az egyiptomiak az elsőszülött gyermekeiket temették, akikre Jehova lesújtott, ugyanis Jehova végrehajtotta az ítéletét az isteneik felett.
5. vers
Az izraeliták tehát útnak indultak Rameszeszből, és letáboroztak Szukkótban.
6. vers
Majd útnak indultak Szukkótból, és letáboroztak Etámban, a puszta szélén.
7. vers
Azután útnak indultak Etámból, és visszafordultak Pihahirót felé, ahonnan látni Baál-Cefont, és letáboroztak Migdol előtt.
8. vers
Utána útnak indultak Pihahirótból, és átkelve a tengeren a pusztába mentek. Három napon át vonultak Etám pusztájában, majd letáboroztak Márában.
9. vers
Azután útnak indultak Márából, és Élimbe érkeztek. Élimben 12 vízforrás és 70 pálmafa volt, így hát letáboroztak ott.
10. vers
Ezután útnak indultak Élimből, és letáboroztak a Vörös-tengernél.
11. vers
Majd útnak indultak a Vörös-tengertől, és letáboroztak Szin pusztájában.
12. vers
Azután útnak indultak Szin pusztájából, és letáboroztak Dofkában.
13. vers
Később útnak indultak Dofkából, és letáboroztak Álusban.
14. vers
Ezután útnak indultak Álusból, és letáboroztak Refidimben, de ott nem volt ivóvize a népnek.
15. vers
Utána útnak indultak Refidimből, és letáboroztak a Sínai-pusztában.
16. vers
Ezt követően útnak indultak a Sínai-pusztából, és letáboroztak Kibrót-Hattaávában.
17. vers
Majd útnak indultak Kibrót-Hattaávából, és letáboroztak Hacerótban.
18. vers
Azután útnak indultak Hacerótból, és letáboroztak Ritmában.
19. vers
Utána útnak indultak Ritmából, és letáboroztak Rimmon-Pérecben.
20. vers
Majd útnak indultak Rimmon-Pérecből, és letáboroztak Libnában.
21. vers
Később útnak indultak Libnából, és letáboroztak Risszában.
22. vers
Azután útnak indultak Risszából, és letáboroztak Kehélátában.
23. vers
Majd útnak indultak Kehélátából, és letáboroztak a Séfer-hegynél.
24. vers
Azután útnak indultak a Séfer-hegytől, és letáboroztak Harádában.
25. vers
Majd útnak indultak Harádából, és letáboroztak Makhelótban.
26. vers
Azután útnak indultak Makhelótból, és letáboroztak Tahátban.
27. vers
Utána útnak indultak Tahátból, és letáboroztak Táréban.
28. vers
Majd útnak indultak Táréból, és letáboroztak Mitkában.
29. vers
Később útnak indultak Mitkából, és letáboroztak Hasmónában.
30. vers
Azután útnak indultak Hasmónából, és letáboroztak Moszerótban.
31. vers
Majd útnak indultak Moszerótból, és letáboroztak Bene-Jaákánban.
32. vers
Azután útnak indultak Bene-Jaákánból, és letáboroztak Hór-Haggidgádban.
33. vers
Utána útnak indultak Hór-Haggidgádból, és letáboroztak Jotbátában.
34. vers
Később útnak indultak Jotbátából, és letáboroztak Abronában.
35. vers
Majd útnak indultak Abronából, és letáboroztak Ecjon-Geberben.
36. vers
Azután útnak indultak Ecjon-Geberből, és letáboroztak Cin pusztájában, vagyis Kádesben.
37. vers
Később útnak indultak Kádesből, és letáboroztak a Hór-hegynél, Edom földjének a határán.
38. vers
Áron pap Jehova utasítására felment a Hór-hegyre, és ott meghalt a 40. év 5. hónapjának 1. napján, attól számítva, hogy az izraeliták kijöttek Egyiptom földjéről.
39. vers
Áron 123 éves volt, amikor meghalt a Hór-hegyen.
40. vers
A kánaáni Arád királya pedig, aki a Negebben lakott, Kánaán földjén, meghallotta, hogy jönnek az izraeliták.
41. vers
Idővel útnak indultak a Hór-hegytől, és letáboroztak Calmónában.
42. vers
Azután útnak indultak Calmónából, és letáboroztak Púnonban.
43. vers
Utána útnak indultak Púnonból, és letáboroztak Obótban.
44. vers
Majd útnak indultak Obótból, és letáboroztak Ijé-Abárimban, Moáb határán.
45. vers
Később útnak indultak Ijimből, és letáboroztak Dibon-Gádban.
46. vers
Azután útnak indultak Dibon-Gádból, és letáboroztak Almon-Diblátaimban.
47. vers
Majd útnak indultak Almon-Diblátaimból, és letáboroztak az Abarim hegyei között, a Nébó előtt.
48. vers
Végül útnak indultak az Abarim hegyeitől, és letáboroztak Moáb kietlen síkságán a Jordán mellett, Jerikónál.
49. vers
És ott táboroztak a Jordánnál Moáb kietlen síkságán, Bét-Jesimóttól Ábel-Sittimig.
50. vers
Ekkor Jehova ezt mondta Mózesnek Moáb kietlen síkságán a Jordán mellett, Jerikónál:
51. vers
„Mondd meg az izraelitáknak: »Most át fogtok kelni a Jordánon Kánaán földjére.
52. vers
Űzzétek el annak a földnek az összes lakosát magatok elől, és semmisítsétek meg minden kőszobrukat, minden fémszobrukat és minden szent magaslatukat.
53. vers
Vegyétek birtokba azt a földet, és lakjatok rajta, mert nektek fogom adni azt a földet.
54. vers
Sorsvetéssel osszátok fel a földet a családjaitok között. Akik többen vannak, nagyobb örökséget kapjanak, akik kevesebben, azok pedig kisebbet. A sorsvetés dönti el, hogy kinek hol lesz az öröksége. Az örökségeteket ősapáitok törzsei szerint kapjátok meg.
55. vers
De ha nem űzitek el annak a földnek a lakóit magatok elől, akkor akiket meghagytok közülük, tüskévé válnak a szemetekben, és tövissé az oldalatokban, és háborgatni fognak titeket azon a földön, ahol laktok.
56. vers
És akkor azt fogom tenni veletek, amit velük akartam.«”
Könyvek
