⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes negyedik könyve
21. fejezet
1. vers
Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Negebben lakott, hogy megjött Izrael az atárimi úton, megtámadta Izraelt, és foglyul ejtett néhányakat közülük.
2. vers
Izrael ezért megfogadta Jehovának: „Ha a kezembe adod ezt a népet, akkor elpusztítom a városaikat.”
3. vers
Jehova meghallgatta az izraelitákat, kiszolgáltatta nekik a kánaánitákat, ők pedig elpusztították őket és a városaikat. Ezért Hormának nevezték el azt a helyet.
4. vers
Miközben folytatták útjukat a Hór-hegytől a Vörös-tenger útján, hogy megkerüljék Edom földjét, a nép kifáradt az úttól.
5. vers
És a nép folyton Isten és Mózes ellen beszélt: „Miért hoztatok fel minket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hisz nincs se ennivaló, se víz, és már megutáltuk ezt az undorító kenyeret.”
6. vers
Jehova ezért mérges kígyókat küldött a nép közé, és azok megmarták az izraelitákat, úgyhogy sokan meghaltak közülük.
7. vers
A nép végül Mózeshez ment, és ezt mondta: „Vétkeztünk, mert Jehova ellen és teellened beszéltünk. Járj közben értünk Jehovánál, hogy távolítsa el a kígyókat.” Mózes pedig közbenjárt a nép érdekében.
8. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Készíts egy mérges kígyót, és tedd azt egy oszlopra. Ha valakit megmar egy kígyó, nézzen az oszlopon lévő kígyóra, és életben marad.”
9. vers
Mózes rögtön készített egy rézkígyót, és egy oszlopra tette. Ha megmart valakit egy kígyó, de ránézett a rézkígyóra, akkor életben maradt.
10. vers
Az izraeliták ezután útnak indultak, majd letáboroztak Obótban.
11. vers
Azután elindultak Obótból, és letáboroztak Ijé-Abárimban, a keletre fekvő pusztában, mely Moáb előtt van.
12. vers
Onnan is továbbmentek, és letáboroztak a Zered völgyénél.
13. vers
Onnan útnak indultak, és letáboroztak az Arnon vidékén, amely az amoriták határától kezdődő pusztában van. Az Arnon egyébként Moáb határa, Moáb és az amoriták között.
14. vers
Ezért mondja a Jehova háborúiról szóló könyv: „Váheb Szufában és az Arnon völgyei,
15. vers
a völgyek torkolata, amely Ar települése felé nyúlik, és Moábot határolja.”
16. vers
Utána Beérbe mentek. Ez az a kút, amelyről Jehova ezt mondta Mózesnek: „Gyűjtsd össze a népet, hadd adjak nekik vizet.”
17. vers
Akkor énekelte Izrael ezt az éneket:
„Buzogj fel, te kút! Feleljetek rá énekszóval!
18. vers
Kút, melyet fejedelmek ástak. A nép előkelői ásták ki
vezéri pálcával és a saját pálcájukkal.”
Majd a pusztából Mattánába mentek,
19. vers
aztán Mattánából tovább Nahalielbe, és Nahalielből tovább Bámótba.
20. vers
Bámótból pedig továbbmentek a völgybe, amely Moáb területén van, a Piszga tetején, amely a Jesimonra néz.
21. vers
Izrael ekkor követeket küldött Szihonhoz, az amoriták királyához, ezzel az üzenettel:
22. vers
„Hadd menjünk át a területeden. Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe. Egyetlen kútból sem iszunk vizet. A Király útján vonulunk, míg át nem jutunk a területeden.”
23. vers
Szihon azonban nem engedte meg Izraelnek, hogy átmenjen a területén, hanem összegyűjtötte az egész népet, és kiment Izrael ellen a pusztába. Elment Jahácba, és megtámadta Izraelt.
24. vers
Izrael ekkor legyőzte karddal, és birtokba vette a földjét az Arnontól a Jabbókig, közel az ammonitákhoz, Jázer ugyanis az ammoniták területének a határán fekszik.
25. vers
Izrael tehát elfoglalta ezeket a városokat. Letelepedett az összes amorita városban, így Hesbonban, és a környező városokban is.
26. vers
Hesbon Szihonnak, az amoriták királyának a városa volt. Ő korábban Moáb királyával harcolt, és elfoglalta az összes földjét egészen az Arnonig.
27. vers
Ezért született ez a gúnyvers:
„Gyertek csak Hesbonba!
Épüljön fel Szihon városa, és legyen szilárd az alapja.
28. vers
Mert tűz jött ki Hesbonból, láng Szihon városából.
Megemésztette a moábi Art, az Arnon magaslatainak urait.
29. vers
Jaj neked Moáb! El fogsz veszni, Kámos népe!
Ő a fiait menekültté teszi, és lányait fogságba adja az amoriták királyának, Szihonnak.
30. vers
Lőjünk hát rájuk!
Hesbon el fog pusztulni egészen Dibonig.
Pusztítsuk el egészen Nófáig,
tűz emészt egészen Medebáig.”
31. vers
Izrael tehát letelepedett az amoriták földjén.
32. vers
Mózes ekkor kémeket küldött Jázerbe. Az izraeliták elfoglalták a környező városokat, és kiűzték az ott lévő amoritákat.
33. vers
Azután megfordultak, és felmentek a Básáni úton. Eléjük ment Óg, Básán királya, az egész népével, hogy megütközzön velük Edreinél.
34. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Ne félj tőle, mert a segítségemmel legyőzöd őt az egész népével együtt, és elfoglalod a földjét. Tedd vele azt, amit Szihonnal, az amoriták királyával tettél, aki Hesbonban lakott.”
35. vers
Megölték őt, a fiait és az egész népét, úgyhogy senki sem maradt életben közülük, és elfoglalták a földjét.
Könyvek
