⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Mózes negyedik könyve

17. fejezet

Fejezetek:

Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek:

„Beszélj az izraelitákkal, és vegyél egy vesszőt minden nemzetségtől, minden nemzetségfőtől, összesen 12-t, és írd fel mindegyikük nevét a saját vesszejére.

3. vers

Áron nevét Lévi vesszejére írd fel, mert nemzetségfőnként egy vessző van.

4. vers

Tedd azokat a találkozás sátrában a szövetségláda elé, ahol meg szoktam jelenni nektek.

5. vers

Amelyik férfit kiválasztom, annak a vesszeje kirügyezik, és véget vetek annak, hogy az izraeliták ellenem és ellenetek is zúgolódjanak.”

6. vers

Mózes tehát beszélt az izraelitákkal, és minden nemzetségfő adott neki egy vesszőt, összesen 12-t adtak. Áron vesszeje is köztük volt.

7. vers

Mózes ekkor letette a vesszőket Jehova elé a sátorban, ahol a szövetségláda volt.

8. vers

Másnap, amikor Mózes bement a sátorba, ahol a szövetségláda volt, látta, hogy Áronnak, vagyis Lévi háznépének a vesszeje kirügyezett, virágba borult, és érett mandula volt rajta.

9. vers

Mózes ekkor kivitte az összes vesszőt Jehova elől az izraelitákhoz. Ők megnézték, és mindenki elvette a saját vesszejét.

10. vers

Jehova azután ezt mondta Mózesnek: „Tedd vissza Áron vesszejét a szövetségláda elé. A vesszőt meg kell őrizni, hogy arra emlékeztesse a lázadókat, hogy ne zúgolódjanak tovább ellenem, és meg ne haljanak.”

11. vers

Mózes rögtön úgy tett, ahogy Jehova parancsolta neki. Pontosan úgy tett.

12. vers

Az izraeliták ekkor ezt mondták Mózesnek: „Meg fogunk halni! Most biztos meghalunk! Mindannyian meghalunk!

13. vers

Aki Jehova hajlékának a közelébe megy, meg fog halni! Hát így kell hogy véget érjen az életünk?!”