35. fejezet
Jehova még ezt is mondta Mózesnek Moáb kietlen síkságán a Jordán mellett, Jerikónál:
„Utasítsd az izraelitákat, hogy az örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakhelyül, és a városokkal együtt adják nekik a városok körül levő legelőket is.
Ezekben a városokban fognak lakni, a legelőik pedig alkalmasak lesznek arra, hogy ott legyenek az állataik, és minden, ami az állattartáshoz szükséges.
A városok legelője, amelyet a lévitáknak fogtok adni, a város falától kezdődően körben 1000 könyöknyi legyen.
Mérjetek ki a városon kívül keleten 2000 könyököt, délen 2000 könyököt, nyugaton 2000 könyököt, és északon is 2000 könyököt, és a város legyen középen. Ezek lesznek a városaik legelői.
Adjatok a lévitáknak 6 menedékvárost, hogy oda meneküljön, aki embert ölt, ezenkívül adjatok még nekik 42 várost.
A lévitáknak összesen 48 várost adjatok legelőkkel együtt.
A többi izraelita városaiból adjatok nekik. A nagyobb törzstől többet vegyetek el, a kisebb törzstől kevesebbet. Minden törzs attól függően adjon városokat a lévitáknak, hogy mekkora örökséget kapott.”
Jehova még ezt is mondta Mózesnek:
„Beszélj az izraelitákkal: »Most át fogtok kelni a Jordánon Kánaán földjére.
Válasszatok ki menedékvárosoknak olyan városokat, amelyek könnyen megközelíthetők, hogy oda meneküljön, aki nem szándékosan ölt embert.
Ezekben a városokban találhat menedékre a vérbosszuló elől az, aki embert ölt, hogy meg ne haljon, míg a közösség nem tárgyalta az ügyét.
A 6 menedékváros ezt a célt fogja szolgálni.
3 várost adjatok menedékvárosnak a Jordánnak ezen az oldalán, és 3 várost Kánaán földjén.
Ez a 6 város menedék lesz az izraelitáknak és a köztetek élő bevándorlóknak. Bárki oda menekülhet, aki nem szándékosan öl embert.
De ha valaki vaseszközzel megüt egy embert, és az meghal, akkor gyilkos. A gyilkost meg kell ölni.
Ha valaki megüt egy embert egy olyan kővel, amely halált okozhat, és az meghal, akkor gyilkos. A gyilkost meg kell ölni.
Ha valaki megüt egy embert egy olyan fatárggyal, amely halált okozhat, és az meghal, akkor gyilkos. A gyilkost meg kell ölni.
A vérbosszuló ölje meg a gyilkost. Ha rátalál, ő maga ölje meg.
Ha valaki gyűlöletből lök meg egy embert, vagy gonosz szándékkal dob rá valamit, és az meghal,
vagy ha gyűlöletből kézzel megüti, és az meghal, akkor meg kell ölni azt, aki agyonütötte, hiszen gyilkos. A vérbosszuló ölje meg a gyilkost, amikor rátalál.
De ha valaki véletlenül, nem gyűlöletből lök meg egy embert, vagy nem gonosz szándékkal dob feléje valamit,
vagy ha úgy ejt rá egy követ, hogy nem látta őt, és az meghal, de nem volt az ellensége, és nem akart ártani neki,
akkor ezek alapján a rendeletek alapján a közösség ítéljen a között, aki agyonütötte, és a vérbosszuló között.
A közösség szabadítsa ki a vérbosszuló keze közül azt, aki embert ölt, és küldje vissza a menedékvárosba, ahová menekült, ő pedig lakjon ott a szent olajjal felkent főpap haláláig.
De ha az, aki embert ölt, elhagyja annak a menedékvárosnak a határát, amelybe menekült,
és a vérbosszuló rátalál a menedékváros határán kívül, és megöli, akkor nem okolható a vérontásért.
Annak ugyanis, aki embert ölt, a menedékvárosban kell laknia a főpap haláláig. De a főpap halála után visszatérhet a földbirtokára.
Nemzedékeken át ezek alapján a rendeletek alapján hozzatok ítéletet, bárhol lakjatok is.
Ha valaki megöl egy embert, akkor tanúk vallomása alapján lehet csak megölni mint gyilkost. De egyetlen tanú szavára nem lehet megölni senkit sem.
Ne fogadjatok el váltságdíjat a halált érdemlő gyilkos életéért, mert meg kell ölni.
És ha valaki menedékvárosba menekült, ne fogadjatok el váltságdíjat azért, hogy még a főpap halála előtt újra a földjén lakhasson.
Ne szennyezzétek be a földet, amelyen laktok, mert a vér beszennyezi a földet, és nem lehet engesztelést szerezni a földre ontott vér miatt, csak annak az embernek a vérével, aki vért ontott.
Ne szennyezzétek be a földet, amelyen laktok, amelyen én is lakom, mert én, Jehova, az izraeliták között lakom.«”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36