⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes negyedik könyve
32. fejezet
1. vers
Rúben és Gád fiainak nagyon sok állatuk lett, és látták, hogy Jázer földje és Gileád földje jó hely az állattartásra.
2. vers
Ezért Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez, Eleázár paphoz és a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták nekik:
3. vers
„Atarót, Dibon, Jázer, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon,
4. vers
a föld, melyet Jehova meghódított Izrael közössége előtt, jó az állattartásra, és a szolgáidnak sok állatuk van.”
5. vers
Így folytatták: „Legyél irántunk jóindulattal, és hadd kapják meg a szolgáid ezt a földet! Ne kelljen átkelnünk a Jordánon.”
6. vers
Mózes ekkor ezt válaszolta Gád és Rúben fiainak: „Míg ti itt maradtok, addig a testvéreitek menjenek háborúba?
7. vers
Miért akarjátok visszariasztani Izrael népét attól, hogy átmenjenek arra a földre, melyet Jehova nekik fog adni?
8. vers
Ezt tették az elődeitek, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy nézzék meg a földet.
9. vers
Amikor felmentek Eskol völgyéig, és megnézték a földet, visszariasztották Izrael népét attól, hogy bemenjenek arra a földre, melyet Jehova nekik akart adni.
10. vers
Jehova dühös lett azon a napon, és megesküdött:
11. vers
»Azok a 20 éves és annál idősebb férfiak, akik feljöttek Egyiptomból, nem látják meg a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem követtek engem teljes szívvel.
12. vers
Csak Káleb, a kenizita Jefunné fia, és Józsué, Nún fia fogja azt meglátni, mert ők teljes szívvel követték Jehovát.«
13. vers
Jehova ezért dühös lett Izraelre, és a pusztában vándoroltatta őket 40 éven át, míg meg nem halt az az egész nemzedék, mely olyat tett, ami gonosz Jehova szemében.
14. vers
Most pedig ti, bűnösök, olyanok vagytok, mint az elődeitek! Csak fokozzátok Jehova lángoló haragját Izrael ellen!
15. vers
Ha elfordultok tőle, és nem követitek őt, akkor ő is újra otthagyja majd a népet a pusztában, ti pedig az egész nép vesztét okozzátok.”
16. vers
Később odamentek Mózeshez, és ezt mondták neki: „Hadd építsünk itt kőaklokat az állatainknak és városokat a gyermekeinknek.
17. vers
De továbbra is készen állunk a harcra, és az izraeliták élén leszünk, míg el nem visszük őket a helyükre, eközben pedig a gyermekeink megerősített városokban laknak, védve az ország lakóitól.
18. vers
Nem térünk vissza a házunkba, míg minden egyes izraelita meg nem kapta a földjét mint örökséget.
19. vers
Mi ugyanis nem a Jordán másik oldalán kapunk örökséget, mint ti, hanem a mi örökségünk a Jordán keleti oldalán van.”
20. vers
Mózes így felelt nekik: „Ha megteszitek, hogy felfegyverkeztek Jehova előtt a harcra,
21. vers
ha mindannyian felfegyverkeztek, és átmentek a Jordánon Jehova előtt, míg ki nem űzi az ellenségeit maga elől,
22. vers
és ha leigázzátok azt a földet Jehova előtt, akkor visszatérhettek, és nem tart majd bűnösnek titeket Jehova és Izrael. Ekkor a tiétek lesz ez a föld Jehova előtt.
23. vers
De ha ezt nem teszitek meg, akkor vétkeztek Jehova ellen, és tudjátok meg, hogy felelni fogtok a bűnötökért.
24. vers
Építhettek városokat a gyermekeiteknek és aklokat a nyájaitoknak, de amit megígértetek, azt tegyétek meg!”
25. vers
Ekkor Gád és Rúben fiai ezt mondták Mózesnek: „Szolgáid mindent úgy tesznek, ahogy az urunk parancsolja.
26. vers
A gyermekeink, a feleségeink, az állataink és minden háziállatunk ott marad Gileád városaiban,
27. vers
szolgáid azonban, mindenki, aki felfegyverkezett, hogy harcoljon Jehova előtt, átkelnek, ahogy az urunk mondja.”
28. vers
Mózes ekkor elmondta a rájuk vonatkozó parancsot Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, valamint a nemzetségfőknek, akik Izrael törzseinek az élén álltak.
29. vers
Ezt mondta nekik: „Ha Gád és Rúben fiai, mindenki, aki felfegyverkezett a harcra Jehova előtt, átkel veletek a Jordánon, és leigázzátok a földet, akkor adjátok nekik Gileád földjét.
30. vers
De ha nem fegyverkeznek fel, és nem kelnek át veletek, akkor köztetek kell letelepedniük, Kánaán földjén.”
31. vers
Erre Gád és Rúben fiai ezt válaszolták: „Megtesszük, amit Jehova mondott a szolgáidnak.
32. vers
Felfegyverkezünk, és átmegyünk Jehova előtt Kánaán földjére, de az örökségünk a Jordánnak ezen az oldalán lesz.”
33. vers
Ekkor Gád fiai, Rúben fiai és József fiának, Manassénak a fél törzse megkapta Mózestől Szihonnak, az amoriták királyának a királyságát és Ógnak, Básán királyának a királyságát. Odaadta nekik ezt a területet a rajta lévő városokkal és a városokat körülvevő földekkel együtt.
34. vers
És Gád fiai felépítették Dibont, Atarótot, Aróert,
35. vers
Atrót-Sofánt, Jázert, Jogbehát,
36. vers
Bét-Nimrát és Bét-Háránt, a megerősített városokat, valamint építettek kőaklokat a nyájaiknak.
37. vers
Rúben fiai pedig felépítették Hesbont, Elealét, Kirjátaimot,
38. vers
Nébót, Baál-Meont – ezeknek a neve megváltozott – és Sibmát. Új nevet adtak a városoknak, amelyeket újra felépítettek.
39. vers
Manassé fiának, Mákirnak a fiai Gileád ellen vonultak, elfoglalták, és kiűzték az ott lévő amoritákat.
40. vers
Mózes a mákiritáknak, Manassé fiainak adta Gileádot, akik le is telepedtek ott.
41. vers
A Manassé törzséből való Jáir is harcba vonult, és elfoglalta a sátorfalvaikat, és Havvót-Jáirnak nevezte el azokat.
42. vers
Nóbah is harcba vonult, és elfoglalta Kenátot és a környező városokat, és elnevezte azt a saját nevéről Nóbahnak.
Könyvek
