⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes negyedik könyve
capítulo 32
verso 1
Rúben és Gád fiainak nagyon sok állatuk lett, és látták, hogy Jázer földje és Gileád földje jó hely az állattartásra.
verso 2
Ezért Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez, Eleázár paphoz és a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták nekik:
verso 3
„Atarót, Dibon, Jázer, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon,
verso 4
a föld, melyet Jehova meghódított Izrael közössége előtt, jó az állattartásra, és a szolgáidnak sok állatuk van.”
verso 5
Így folytatták: „Legyél irántunk jóindulattal, és hadd kapják meg a szolgáid ezt a földet! Ne kelljen átkelnünk a Jordánon.”
verso 6
Mózes ekkor ezt válaszolta Gád és Rúben fiainak: „Míg ti itt maradtok, addig a testvéreitek menjenek háborúba?
verso 7
Miért akarjátok visszariasztani Izrael népét attól, hogy átmenjenek arra a földre, melyet Jehova nekik fog adni?
verso 8
Ezt tették az elődeitek, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy nézzék meg a földet.
verso 9
Amikor felmentek Eskol völgyéig, és megnézték a földet, visszariasztották Izrael népét attól, hogy bemenjenek arra a földre, melyet Jehova nekik akart adni.
verso 10
Jehova dühös lett azon a napon, és megesküdött:
verso 11
»Azok a 20 éves és annál idősebb férfiak, akik feljöttek Egyiptomból, nem látják meg a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem követtek engem teljes szívvel.
verso 12
Csak Káleb, a kenizita Jefunné fia, és Józsué, Nún fia fogja azt meglátni, mert ők teljes szívvel követték Jehovát.«
verso 13
Jehova ezért dühös lett Izraelre, és a pusztában vándoroltatta őket 40 éven át, míg meg nem halt az az egész nemzedék, mely olyat tett, ami gonosz Jehova szemében.
verso 14
Most pedig ti, bűnösök, olyanok vagytok, mint az elődeitek! Csak fokozzátok Jehova lángoló haragját Izrael ellen!
verso 15
Ha elfordultok tőle, és nem követitek őt, akkor ő is újra otthagyja majd a népet a pusztában, ti pedig az egész nép vesztét okozzátok.”
verso 16
Később odamentek Mózeshez, és ezt mondták neki: „Hadd építsünk itt kőaklokat az állatainknak és városokat a gyermekeinknek.
verso 17
De továbbra is készen állunk a harcra, és az izraeliták élén leszünk, míg el nem visszük őket a helyükre, eközben pedig a gyermekeink megerősített városokban laknak, védve az ország lakóitól.
verso 18
Nem térünk vissza a házunkba, míg minden egyes izraelita meg nem kapta a földjét mint örökséget.
verso 19
Mi ugyanis nem a Jordán másik oldalán kapunk örökséget, mint ti, hanem a mi örökségünk a Jordán keleti oldalán van.”
verso 20
Mózes így felelt nekik: „Ha megteszitek, hogy felfegyverkeztek Jehova előtt a harcra,
verso 21
ha mindannyian felfegyverkeztek, és átmentek a Jordánon Jehova előtt, míg ki nem űzi az ellenségeit maga elől,
verso 22
és ha leigázzátok azt a földet Jehova előtt, akkor visszatérhettek, és nem tart majd bűnösnek titeket Jehova és Izrael. Ekkor a tiétek lesz ez a föld Jehova előtt.
verso 23
De ha ezt nem teszitek meg, akkor vétkeztek Jehova ellen, és tudjátok meg, hogy felelni fogtok a bűnötökért.
verso 24
Építhettek városokat a gyermekeiteknek és aklokat a nyájaitoknak, de amit megígértetek, azt tegyétek meg!”
verso 25
Ekkor Gád és Rúben fiai ezt mondták Mózesnek: „Szolgáid mindent úgy tesznek, ahogy az urunk parancsolja.
verso 26
A gyermekeink, a feleségeink, az állataink és minden háziállatunk ott marad Gileád városaiban,
verso 27
szolgáid azonban, mindenki, aki felfegyverkezett, hogy harcoljon Jehova előtt, átkelnek, ahogy az urunk mondja.”
verso 28
Mózes ekkor elmondta a rájuk vonatkozó parancsot Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, valamint a nemzetségfőknek, akik Izrael törzseinek az élén álltak.
verso 29
Ezt mondta nekik: „Ha Gád és Rúben fiai, mindenki, aki felfegyverkezett a harcra Jehova előtt, átkel veletek a Jordánon, és leigázzátok a földet, akkor adjátok nekik Gileád földjét.
verso 30
De ha nem fegyverkeznek fel, és nem kelnek át veletek, akkor köztetek kell letelepedniük, Kánaán földjén.”
verso 31
Erre Gád és Rúben fiai ezt válaszolták: „Megtesszük, amit Jehova mondott a szolgáidnak.
verso 32
Felfegyverkezünk, és átmegyünk Jehova előtt Kánaán földjére, de az örökségünk a Jordánnak ezen az oldalán lesz.”
verso 33
Ekkor Gád fiai, Rúben fiai és József fiának, Manassénak a fél törzse megkapta Mózestől Szihonnak, az amoriták királyának a királyságát és Ógnak, Básán királyának a királyságát. Odaadta nekik ezt a területet a rajta lévő városokkal és a városokat körülvevő földekkel együtt.
verso 34
És Gád fiai felépítették Dibont, Atarótot, Aróert,
verso 35
Atrót-Sofánt, Jázert, Jogbehát,
verso 36
Bét-Nimrát és Bét-Háránt, a megerősített városokat, valamint építettek kőaklokat a nyájaiknak.
verso 37
Rúben fiai pedig felépítették Hesbont, Elealét, Kirjátaimot,
verso 38
Nébót, Baál-Meont – ezeknek a neve megváltozott – és Sibmát. Új nevet adtak a városoknak, amelyeket újra felépítettek.
verso 39
Manassé fiának, Mákirnak a fiai Gileád ellen vonultak, elfoglalták, és kiűzték az ott lévő amoritákat.
verso 40
Mózes a mákiritáknak, Manassé fiainak adta Gileádot, akik le is telepedtek ott.
verso 41
A Manassé törzséből való Jáir is harcba vonult, és elfoglalta a sátorfalvaikat, és Havvót-Jáirnak nevezte el azokat.
verso 42
Nóbah is harcba vonult, és elfoglalta Kenátot és a környező városokat, és elnevezte azt a saját nevéről Nóbahnak.
Libros
