chapter 12
Ekkor Mirjam és Áron kezdték kritizálni Mózest a felesége miatt, ugyanis kusita nőt vett feleségül.
Ezt mondták: „Csak Mózes által szól Jehova? Általunk is szól, nem?” Jehova pedig figyelt.
Mózes mindenkinél szelídebb volt a földön.
Jehova azonnal szólt Mózesnek, Áronnak és Mirjamnak: „Menjetek ki, ti hárman, a találkozás sátrához.” Ki is mentek mindhárman.
Jehova azután lejött a felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront meg Mirjamot. Mindketten előreléptek.
Ezt mondta nekik: „Kérlek, hallgassatok meg! Ha Jehova egyik prófétája lenne köztetek, látomásban ismertetném meg magam vele, és álomban szólnék hozzá.
De nem így van ez a szolgámmal, Mózessel. Egész népemet rábíztam.
Szemtől szemben, nyíltan beszélek vele, nem rejtélyesen. A szeme láttára jelenik meg Jehova. Hogy mertétek kritizálni a szolgámat, Mózest?”
Jehova megharagudott rájuk, és otthagyta őket.
A felhő elment a sátor fölül, és Mirjam leprás lett, olyan fehér, mint a hó. Áron feléje fordult, és látta, hogy Mirjam leprás lett.
Áron rögtön ezt mondta Mózesnek: „Bocsáss meg, uram! Kérlek, ne büntess minket ezért a bűnért! Ostobák voltunk!
Kérlek, ne maradjon Mirjam olyan, mint egy halott csecsemő, aki úgy született, hogy a húsa már félig megrothadt!”
Mózes pedig így kiáltott Jehovához: „Ó, Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt! Kérlek!”
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Ha az arcába köpött volna az apja, akkor is 7 napig megalázott lenne, nem? Különítsék el 7 napra a táboron kívül, és utána hozzák vissza.”
Mirjamot tehát 7 napra elkülönítették a táboron kívül, és a nép nem indult útnak, míg Mirjamot vissza nem hozták.
A nép azután útnak indult Hacerótból, és Párán pusztájában táborozott le.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36