chapter 23
Bálám azután ezt mondta Báláknak: „Építs nekem ezen a helyen hét oltárt, és készíts elő nekem hét bikát és hét kost.”
Bálák rögtön úgy is tett, ahogy Bálám mondta. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron felajánlott egy-egy bikát és kost.
Bálám így szólt Bálákhoz: „Maradj itt az égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek. Talán megjelenik nekem Jehova. El fogom mondani neked, amit mond.” El is ment egy kopár dombra.
Amikor Isten megjelent Bálámnak, ezt mondta neki Bálám: „Felállítottam a hét oltárt, és mindegyik oltáron felajánlottam egy-egy bikát és kost.”
Jehova pedig megmondta Bálámnak, hogy mit mondjon, és így szólt: „Térj vissza Bálákhoz, és mondd ezt neki.”
Vissza is tért, és azt látta, hogy Bálák és Moáb minden fejedelme az égőáldozata mellett áll.
Majd Bálám ezt a verset mondta:
„Bálák, Moáb királya Arámból hozott el engem,
kelet hegyvidékéről:
»Gyere, átkozd meg nekem Jákobot!
Igen, gyere, és ítéld el Izraelt!«
Hogy átkozhatnám meg azokat, akiket Isten nem átkoz meg?
És hogy ítélhetném el azokat, akiket Jehova nem ítél el?
A sziklák tetejéről nézem őket,
és a dombokról látom őket.
Ott laknak egyedül mint nép,
nem számítják magukat a nemzetek közé.
Ki tudja megszámolni Jákob porszemeit,
vagy ki számolhatja meg Izraelnek akár a negyedrészét is?
Hadd haljak meg úgy, mint a becsületesek,
hadd legyen olyan végem, mint nekik!”
Bálák erre ezt mondta Bálámnak: „Mit tettél velem? Azért hoztalak ide, hogy átkozd meg az ellenségeimet, te pedig megáldottad őket!”
Bálám ezt válaszolta: „Hát nem azt kell mondanom, amit Jehova mond nekem?”
Bálák ekkor ezt mondta neki: „Gyere velem, kérlek, egy másik helyre, ahonnan láthatod őket. A népnek csak egy részét fogod látni, nem az egészet. Átkozd meg nekem őket onnan.”
Így hát elvitte őt Cófim mezejére, a Piszga tetejére, épített ott hét oltárt, és mindegyik oltáron felajánlott egy-egy bikát és kost.
Azután Bálám ezt mondta Báláknak: „Maradj itt az égőáldozatod mellett, én pedig megyek, és beszélek Istennel.”
Jehova pedig megjelent Bálámnak, megmondta neki, hogy mit mondjon, és így szólt: „Térj vissza Bálákhoz, és mondd ezt neki.”
Ő oda is ment hozzá, és látta, hogy Bálák ott áll az égőáldozata mellett Moáb fejedelmeivel. Bálák ekkor megkérdezte tőle: „Mit mondott Jehova?”
Ekkor Bálám ezt a verset mondta:
„Kelj fel, Bálák, és figyelj!
Hallgass meg, Cippór fia!
Isten nem ember, hogy hazudjon,
nem is embernek fia, hogy meggondolja magát.
Vajon mond olyasmit, amit nem tesz meg?
Beszél olyasmiről, amit nem visz véghez?
Nézd, azért vagyok itt, hogy áldást mondjak.
Ő áldást mondott, én pedig nem másíthatom meg.
Nem tűr meg semmilyen mágikus erőt, mely Jákob ellen van,
és nem engedi, hogy bármilyen rossz érje Izraelt.
Jehova, az ő Istene van velük,
és hangosan dicsérik őt mint királyt.
Isten kihozza őket Egyiptomból.
Olyan ő nekik, mint a vadbika szarva.
Mert nincs baljós előjel Jákob ellen,
sem jóslat Izrael ellen.
Most már elmondható Jákobról és Izraelről:
»Nézzétek, mit vitt véghez Isten!«
Lám, egy nép, mely mint oroszlán kel fel,
úgy kel fel, mint az oroszlán.
Nem fekszik le, míg prédát nem eszik,
és míg az elejtettek vérét nem issza.”
Bálák erre ezt mondta Bálámnak: „Ha már nem tudod megátkozni, akkor legalább ne áldd őket!”
Bálám ezt válaszolta Báláknak: „Hát nem megmondtam neked: »Csak azt teszem, amit Jehova mond.«”
Bálák erre ezt mondta Bálámnak: „Gyere, kérlek! Hadd vigyelek megint egy másik helyre! Talán jónak tűnik majd az igaz Isten szemében, hogy onnan átkozd meg nekem ezt a népet.”
Azzal Bálák elvitte Bálámot a Peór tetejére, amely a Jesimon felé néz.
Bálám ekkor ezt mondta Báláknak: „Építs nekem ezen a helyen is hét oltárt, és készíts elő nekem hét bikát és hét kost.”
Bálák pedig azt tette, amit Bálám mondott, és mindegyik oltáron felajánlott egy-egy bikát és kost.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36