chapter 14
Ekkor kifakadt az egész közösség, és a nép egész éjszaka hangosan siránkozott.
Az izraeliták mind zúgolódni kezdtek Mózes és Áron ellen, és az egész közösség ellenük fordult, és ezt mondta: „Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén, vagy bárcsak meghaltunk volna itt a pusztában!
Miért hoz minket Jehova erre a földre? Azért, hogy megöljenek minket karddal? A feleségeinket és a gyermekeinket zsákmányul ejtik! Hát nem jobb, ha visszatérünk Egyiptomba?”
Sőt még ezt is mondták egymásnak: „Jelöljünk ki egy vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!”
Mózes és Áron ekkor arcra borult az összegyűlt izraeliták előtt.
Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunné fia pedig, akik azok között voltak, akik kikémlelték a földet, megszaggatták a ruhájukat,
és ezt mondták az izraeliták egész közösségének: „A föld, amelyre elmentünk, hogy kikémleljük, nagyon-nagyon jó föld.
Ha Jehova kedvét leli bennünk, akkor be fog minket vinni erre a földre, és nekünk adja ezt a tejjel és mézzel folyó földet.
Csak Jehova ellen ne lázadjatok! Ne féljetek annak a földnek a népétől, mert elpusztítjuk őket. Már nincs, ami megvédje őket. Jehova velünk van. Ne féljetek tőlük!”
Erre az egész közösség arról beszélt, hogy megkövezi őket. De Jehova dicsősége megjelent a találkozás sátrán az összes izraelita előtt.
Jehova ezután ezt mondta Mózesnek: „Meddig nem tisztel még engem ez a nép, és meddig nem hisznek még bennem annak ellenére sem, hogy sok csodát tettem közöttük?
Hadd sújtsak le rájuk járvánnyal, hogy végezzek velük, és hadd tegyelek téged náluk nagyobb és hatalmasabb nemzetté!”
Mózes azonban ezt mondta Jehovának: „Biztosan hallanak majd erről az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet a hatalmaddal,
és elmondják majd azoknak, akik ezen a földön laknak. Ők is hallották, hogy te, Jehova, ezzel a néppel vagy, és szemtől szemben megjelentél nekik. Hogy te vagy Jehova, és a felhőd felettük van, és nappal felhőoszlopban mész előttük, éjjel pedig tűzoszlopban.
Ha hirtelen elpusztítanád ezt a népet, akkor a nemzetek, akik hallották a híredet, ezt mondanák:
»Mivel Jehova nem tudta bevinni őket arra a földre, amelyet esküvel nekik ígért, lemészárolta őket a pusztában.«
Most azért, kérlek, Jehova, mutasd meg, hogy milyen hatalmas vagy, hiszen ezt ígérted:
»Jehova türelmes és odaadóan szeret, megbocsát vétket és törvényszegést, de semmiképp sem hagyja büntetlenül a bűnöst, hanem megbünteti az apák vétkéért a fiakat, a harmadik nemzedéket és a negyedik nemzedéket.«
Mivel odaadóan szereted a népedet, bocsásd meg, kérlek, a vétkét, ahogyan megbocsátottál a népnek Egyiptom óta mindeddig!”
Jehova ekkor ezt mondta: „Megbocsátok nekik, ahogy kérted.
Jehova dicsősége be fogja tölteni az egész földet! Olyan biztos ez, mint hogy én élek!
Viszont azok közül, akik látták a dicsőségemet és a csodáimat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában hajtottam végre, és mégis próbára tettek engem, már tízszer is, és nem hallgattak a szavamra, senki sem
fogja meglátni azt a földet, amely felől megesküdtem apáiknak. Igen, senki sem fogja meglátni, aki nem tisztel engem.
Az én szolgámat, Kálebet viszont, mivel másképp gondolkodik, és mindig teljes szívvel követ engem, beviszem arra a földre, amelyen járt, és az az utódaié lesz.
Mivel a völgyben az amálekiták és a kánaániták laknak, holnap forduljatok vissza, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger útján.”
Jehova ezután ezt mondta Mózesnek és Áronnak:
„Meddig zúgolódik még ellenem ez a gonosz közösség? Hallottam, hogy mit mondanak rólam az izraeliták.
Mondd meg nekik: »Így szól Jehova: ’Hallottam, hogy mit mondtatok. Pontosan azt fogom tenni veletek, amit mondtatok! Olyan biztos ez, mint hogy én élek!
Ebben a pusztában fogtok meghalni, igen, minden 20 éves és annál idősebb személy, akit nyilvántartásba vettek, mindenki, aki zúgolódik ellenem.
Egyikőtök sem megy be arra a földre, mely felől megesküdtem, hogy ott fogtok lakni, kivéve Kálebet, Jefunné fiát és Józsuét, Nún fiát.
A gyermekeiteket viszont, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, őket beviszem, és ők meg fogják látni azt a földet, amelyet ti semmibe vettetek.
Ti azonban ebben a pusztában fogtok meghalni.
Fiaitok pedig pásztorok lesznek a pusztában 40 évig, és felelniük kell a hűtlenségetekért, míg egytől egyig meg nem haltok a pusztában.
Egy-egy napért egy-egy évet számítok. Mivel 40 napon át kémleltétek ki azt a földet, így 40 éven át fogtok felelni a vétketekért, hogy megtudjátok, mivel jár az, ha szembeszegültök velem.
Én, Jehova szóltam. Ezt fogom tenni ezzel az egész gonosz közösséggel, azokkal, akik összegyűltek ellenem: Ebben a pusztában lesz végük, itt fognak meghalni.
Azok a férfiak, akiket Mózes elküldött, hogy kémleljék ki a földet, és rossz hírrel tértek vissza, és akik miatt az egész közösség ellene zúgolódott,
igen, azok a férfiak, akik rossz hírt hoztak arról a földről, megkapják a büntetésüket, és meghalnak Jehova előtt.
De Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunné fia életben marad azok közül a férfiak közül, akik elmentek kikémlelni azt a földet.’«”
Amikor Mózes elmondta ezeket az izraelitáknak, akkor a nép keservesen bánkódott.
Felkeltek kora reggel, fel akartak menni a hegy tetejére, és ezt mondták: „Vétkeztünk. De most készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyről Jehova beszélt.”
Mózes azonban ezt mondta: „Miért mentek túl azon, amire Jehova utasítást adott? Nem fogtok sikerrel járni.
Ne menjetek fel, mert Jehova nincs veletek, és le fognak győzni titeket az ellenségeitek.
Mert az amálekitákkal és a kánaánitákkal fogtok szembekerülni, és megölnek titeket karddal. Mivel elfordultatok Jehovától, és nem követitek, már nem lesz veletek Jehova.”
Ők ennek ellenére felmerészkedtek a hegy tetejére, ám Jehova szövetségládája és Mózes a táborban maradt.
Akkor az amálekiták és a kánaániták, akik azon a hegyen laktak, lejöttek, lecsaptak rájuk, szétkergették őket, és ők egészen Hormáig menekültek.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly