chapter 30
Mire Dávid és az emberei harmadnap Ciklágba értek, az amálekiták betörtek a déli vidékre és Ciklágba. Megtámadták és lángba borították Ciklágot.
Fogságba vitték az asszonyokat, és mindenkit, aki ott volt, a legkisebbtől a legnagyobbig. Senkit sem öltek meg, de elvitték őket, és folytatták útjukat.
Amikor Dávid és az emberei odaértek a városhoz, látták, hogy fel van égetve, és hogy feleségeik, fiaik és lányaik fogságba kerültek.
Ezért hát Dávid és a vele levő férfiak hangosan sírni kezdtek, egészen addig, hogy már erejük sem volt a síráshoz.
Fogságba került Dávid két felesége is: a jezréeli Ahinoám, és Abigail, a kármeli Nábál özvegye.
Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott, mert a férfiak arról beszéltek, hogy megkövezik őt, ugyanis minden férfi elkeseredett amiatt, hogy elveszítette a fiait és a lányait. De Dávid megerősítette magát Istene, Jehova által.
Dávid így szólt Abjátár paphoz, Ahimélek fiához: „Kérlek, hozd ide az efódot.” Abjátár pedig odavitte Dávidhoz az efódot.
Dávid akkor megkérdezte Jehovát: „Üldözőbe vegyem ezt a rablócsapatot? Utolérem őket?” Ő erre ezt mondta neki: „Vedd üldözőbe, mert biztosan utoléred őket, és szabadítást szerzel.”
Dávid rögtön útnak indult azzal a 600 emberrel, aki vele volt, és elmentek egészen a Bésor völgyéig, ahol a férfiak egy része hátramaradt.
Dávid folytatta az üldözést 400 emberrel, de 200 férfi, aki túl fáradt volt ahhoz, hogy átkeljen a Bésor völgyén, hátramaradt.
Találtak egy egyiptomi embert a mezőn, és elvitték Dávidhoz. Adtak neki ételt, hogy egyen, és vizet, hogy igyon,
meg egy szelet aszaltfüge-lepényt és két mazsolalepényt. Miután evett, visszanyerte az erejét, ugyanis nem evett ételt, és vizet sem ivott három nap és három éjjel.
Dávid akkor megkérdezte tőle: „Kinek a szolgája vagy, és honnan jöttél?” Mire ő ezt mondta: „Egyiptomi szolga vagyok, egy amálekita férfi rabszolgája, de elhagyott a gazdám, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.
Mi törtünk be a kereteusok déli vidékére, Júda területére és Káleb déli vidékére, Ciklágot pedig felgyújtottuk.”
Dávid erre így szólt hozzá: „Elvezetsz engem ahhoz a rablócsapathoz?” Ő így válaszolt: „Ha megesküszöl nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz át a gazdámnak, akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz.”
Így hát elvezette Dávidot arra a vidékre, ahol ők már szétszóródtak, és ettek-ittak, ünnepeltek, mivel nagyon nagy zsákmányt szereztek a filiszteusok földjéről és Júda földjéről.
Dávid aztán virradattól egészen másnap estig vágta őket. Egyetlen ember sem menekült meg, kivéve 400 férfit, akik tevére ülve elmenekültek.
Dávid mindent visszaszerzett, amit az amálekiták elvittek. A két feleségét is megmentette.
Semmijük sem hiányzott a legkisebbtől a legnagyobbig. Kiszabadították a fiaikat, a lányaikat, és visszaszerezték a zsákmányt. Dávid visszaszerezte mindazt, amit elvettek tőlük.
Továbbá elvitte mind a nyájakat meg a csordákat, és ezeket a saját háziállataik előtt hajtották. Ezt mondták: „Ez Dávid zsákmánya.”
Aztán Dávid eljutott ahhoz a 200 emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy vele tartsanak, és akik hátramaradtak a Bésor völgyénél. Ezek most kijöttek Dávid elé, és a vele levő nép elé. Amikor Dávid odaért hozzájuk, megkérdezte tőlük, hogy vannak.
De a Dáviddal tartók közül a rossz és semmirekellő emberek ezt mondták: „Mivel ők nem jöttek velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, amit visszaszereztünk. Csak a feleségeiket és a fiaikat kapják vissza, aztán menjenek.”
Dávid azonban ezt mondta: „Testvéreim, nem szabad így tennetek azzal, amit Jehova adott nekünk. Ő megvédett bennünket, és segített, hogy legyőzzük a rablócsapatot, amely ránk támadt.
Ugyan ki fog egyetérteni veletek ebben? Ugyanakkora rész jár annak, aki kivonult a csatába, mint annak, aki a holminál maradt. Mindenki ugyanúgy megkapja a részét.”
Dávid rendelkezéssé és szokássá tette ezt Izrael számára, és így van ez attól a naptól fogva mind a mai napig.
Amikor Dávid visszatért Ciklágba, a zsákmány egy részét elküldte Júda véneinek, akik a barátai voltak, ezzel az üzenettel: „Ez ajándék nektek a Jehova ellenségeitől szerzett zsákmányból.”
Elküldte azoknak, akik Bételben voltak, a Negebben levő rámótiaknak, a jattiriaknak,
az Aróerben levőknek, a szifmótiaknak, az Estemoában levőknek,
a rákáliaknak, a jerahméeliták városaiban levőknek, a keniták városaiban levőknek,
a hormaiaknak, a Bór-Asánban levőknek, az atákiaknak,
a hebroniaknak, és mindazon helyek lakóinak, ahol Dávid gyakran megfordult az embereivel.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly