chapter 17
A filiszteusok pedig összegyűjtötték seregeiket a harcra. Összegyűltek a Júdához tartozó Szokónál, és letáboroztak Szokó és Azeka között, Efes-Dammimnál.
Saul és Izrael férfiai is összegyűltek, és az Elah völgyében táboroztak le. Csatarendbe álltak, hogy megütközzenek a filiszteusokkal.
A filiszteusok az egyik hegyoldalon, az izraeliták a másik hegyoldalon álltak, és a völgy közöttük volt.
A filiszteusok táboraiból kijött egy Góliát nevű harcos, aki Gátból származott. Hat könyök és egy arasz magas volt.
Rézsisak fedte a fejét, és pikkelyes páncélinget viselt. A réz páncéling súlya 5000 sekel volt.
Réz lábszárvédője volt, és a hátán egy rézdárdát viselt.
A lándzsájának fanyele akkora volt, mint amekkora az a farúd, melyet a szövők használnak. A lándzsájának vaspengéje pedig 600 sekel súlyú volt. Előtte lépdelt az, aki a pajzsát hordozta.
Majd Góliát megállt, és így kiáltott az Izrael csatasorában állókhoz: „Miért vonultatok ki és sorakoztatok fel a harcra? Hát nem én vagyok a filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám!
Ha képes megküzdeni velem, és megöl, akkor a szolgáitok leszünk. De ha én győzöm le és ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és szolgálni fogtok nekünk.”
Aztán így folytatta a filiszteus: „Én ma gúnyt űzök Izrael csatasorából. Adjatok elém egy embert! Küzdjünk meg egymással!”
Amikor Saul és egész Izrael meghallotta a filiszteus szavait, megrettentek, és nagyon féltek.
Dávid pedig Isainak, annak az efratai embernek volt a fia, aki a Júda területén fekvő Betlehemből származott, és akinek nyolc fia volt. Saul napjaiban Isai már idős volt.
Isai három legidősebb fia hadba vonult Saullal. Így hívták ezt a három fiát: Eliáb, az elsőszülött; Abinádáb, a második fia; és Sammah, a harmadik.
Dávid volt a legfiatalabb. A három legidősebb Saullal tartott.
Dávid, miközben Sault szolgálta, rendszeresen hazatért, hogy őrizze az apja juhait Betlehemben.
Mindeközben a filiszteus 40 napon át minden reggel és minden este eljött, és megállt az izraeliták előtt.
És Isai ezt mondta a fiának, Dávidnak: „Kérlek, fogd ezt az éfa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, és vidd el gyorsan a táborba a testvéreidnek.
Ezt a tíz adag sajtot pedig vidd el az ezredparancsnoknak. Nézd meg azt is, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz valami erre utaló jelet.”
Ők Saullal meg az összes többi izraelitával ekkor az Elah völgyében voltak, hogy harcoljanak a filiszteusok ellen.
Dávid tehát fölkelt kora reggel, rábízta valakire a juhokat, majd összepakolt, és elment, ahogy Isai meghagyta neki. Amikor eljutott a táborba, a sereg épp a harctérre vonult, és csatakiáltást hallatott.
Izrael és a filiszteusok felsorakoztak, egyik csatasor a másikkal szemben.
Dávid nyomban rábízta a holmiját arra, aki a csomagokat őrizte, és a harctérre szaladt. Amikor odaért, érdeklődni kezdett a testvérei hogyléte felől.
Még beszélgetett, amikor megjelent a Góliát nevű harcos, a Gátból való filiszteus. Előjött a filiszteusok csatasorából, és ugyanazt mondta, mint korábban. Dávid pedig meghallotta ezt.
Amikor Izrael férfiai meglátták ezt az embert, félelmükben elfutottak előle.
Ezt mondogatták: „Látjátok ezt az embert, aki felénk tart? Azért jön, hogy gúnyt űzzön Izraelből. A király nagy gazdagsággal halmozza el azt a férfit, aki megöli őt. Neki adja a lányát, és felmenti az apja házát az Izraelben érvényes kötelezettségek alól.”
Dávid erre odaszólt a közelében álló férfiaknak: „Mi lesz azzal az emberrel, aki megöli ott azt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyt űzzön az élő Isten csatasorából?”
A nép akkor elmondta neki azt, amit már korábban is mondtak: „Ez vár arra az emberre, aki megöli őt.”
Amikor a legidősebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy Dávid a férfiakkal beszél, megharagudott rá, és ezt mondta neki: „Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot ott a pusztában? Ismerlek már, hogy milyen elbizakodott vagy, és hogy szíved mélyén rosszat akarsz. Azért jöttél ide, hogy lásd a csatát.”
Dávid erre így szólt: „Most mit követtem el? Csak kérdeztem valamit.”
Azzal odafordult valaki máshoz, és ugyanazt kérdezte, mint korábban. A nép pedig ugyanúgy felelt neki, mint előtte.
Egyesek meghallották, amit Dávid korábban mondott, és beszámoltak róla Saulnak. Ezért Saul magához hívatta őt.
Dávid akkor ezt mondta Saulnak: „Senki se veszítse el miatta a bátorságát. Szolgád majd elmegy, és megküzd ezzel a filiszteussal.”
Saul azonban így szólt Dávidhoz: „Te nem tudsz megküzdeni ezzel a filiszteussal, hiszen gyermek vagy még, ő pedig már fiatalkorától fogva katona.”
Dávid erre ezt mondta Saulnak: „Szolgád az apja nyája mellett pásztor lett, és volt, hogy egy oroszlán, volt, hogy egy medve elvitt egy-egy juhot a nyájból.
Én utánamentem, leterítettem, és kiszabadítottam a juhot a szájából. Amikor rám támadt, megragadtam a bundáját, leterítettem és megöltem.
Szolgád a medvét is, és az oroszlánt is leterítette. Úgy fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok, mert gúnyolta az élő Isten csatasorait.”
Dávid még hozzátette: „Jehova, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmai közül, ő fog megszabadítani engem ennek a filiszteusnak a kezéből.” Saul erre így szólt Dávidhoz: „Menj hát, és Jehova legyen veled!”
Saul ekkor ráadta Dávidra a saját harci öltözetét. Rézsisakot tett a fejére, majd páncélinget adott rá.
Dávid ezután felkötötte a kardját a harci öltözetére, és megpróbált menni, de nem tudott, mert még nem volt ehhez hozzászokva. Dávid így szólt Saulhoz: „Nem tudok ezekben járni, mert még nem vagyok hozzászokva.” Ezért Dávid levette azokat.
Aztán kezébe vette a botját. Kiválasztott öt sima követ a folyómederből, és beletette őket a tarisznyája zsebébe. Parittyáját a kezében tartotta, és elindult a filiszteus felé.
A filiszteus is egyre csak közeledett Dávidhoz, és a pajzsát hordozó férfi előtte ment.
Amikor a filiszteus odanézett, és meglátta Dávidot, gúnyosan és megvetően kinevette, mert pirospozsgás fiú volt még, és jó megjelenésű.
Így szólt a filiszteus Dávidhoz: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Majd a filiszteus az isteneit emlegetve átkozni kezdte Dávidot.
Ezt mondta Dávidnak: „Gyere csak ide! Majd odaadom a húsodat az ég madarainak és a mező állatainak.”
Dávid erre így szólt a filiszteushoz: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében megyek ellened, akit te gúnyoltál.
A mai napon Jehova segít legyőznöm téged. Megöllek, és levágom a fejedet. A mai napon a filiszteusok táborából mindenkinek a holttestét odaadom az ég madarainak meg a föld vadállatainak. És az egész földön mindenki megtudja, hogy van Isten Izraelben.
Meg fogja tudni mindenki, aki itt összegyűlt, hogy nem kard vagy lándzsa által ment meg Jehova, mert Jehováé a csata, és ő segít legyőznünk mindegyikőtöket.”
A filiszteus ezután egyre közelebb ment Dávidhoz. Dávid pedig gyorsan a harctérre szaladt a filiszteus felé.
Dávid ekkor belenyúlt a tarisznyájába, kivett onnan egy követ, és elhajította. Homlokon találta a filiszteust, és a kő belefúródott annak homlokába. A filiszteus pedig arccal a földre bukott.
Dávid tehát egy parittyával és egy kővel győzte le a filiszteust. Megsebesítette és megölte a filiszteust, pedig nem volt kard a kezében.
Dávid továbbszaladt, és megállt a filiszteus fölött. Fogta annak kardját, kihúzta a hüvelyéből, és hogy biztosan meghaljon, levágta a fejét a karddal. Amikor a filiszteusok látták, hogy a hősük meghalt, megfutamodtak.
Erre Izrael és Júda férfiai kiáltásban törtek ki, és üldözték a filiszteusokat a völgytől egészen Ekron kapuiig. A filiszteusok holttestei pedig ott hevertek az úton, Saáraimtól egészen Gátig, illetve Ekronig.
Miután az izraeliták visszatértek a filiszteusok heves üldözéséből, kifosztották a táboraikat.
Dávid akkor fogta a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, de a filiszteus fegyvereit a saját sátrába helyezte.
Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus ellen, rögtön odaszólt a hadvezérnek, Ábnernek: „Kinek a fia ez a fiú, Ábner?” Ábner erre így szólt: „Olyan biztos, mint ahogy élsz, ó, király, hogy nem tudom!”
A király ezt mondta: „Tudd meg, kinek a fia ez az ifjú.”
Így aztán, amikor Dávid visszatért a filiszteus megölése után, Ábner fogta őt, és bevitte Saul elé. A filiszteus feje még Dávid kezében volt.
Saul ekkor így szólt hozzá: „Kinek a gyermeke vagy, te fiú?” Dávid erre ezt mondta: „Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia.”
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly