chapter 20
Dávid aztán elfutott a rámai Nájótból. De még elment Jonatánhoz, és ezt mondta neki: „Mit tettem? Mi a vétkem, és milyen bűnt követtem el apád ellen, hogy az életemre tör?”
Erre Jonatán ezt mondta neki: „Elképzelhetetlen, hogy meghalj! Apám nem tesz sem nagy, sem kis dolgot úgy, hogy ne mondaná el nekem. Ezt miért titkolná el előlem? Nem történhet ilyesmi.”
Dávid azonban még meg is esküdött, és ezt mondta: „Apád jól tudja, hogy jóindulattal vagy irántam, ezért ezt mondja: »Ne tudjon erről Jonatán, nehogy fel legyen dúlva.« De engem csak egy lépés választ el a haláltól. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él, és te élsz!”
Jonatán akkor így szólt Dávidhoz: „Bármit mondasz is, megteszem érted.”
Dávid erre ezt mondta Jonatánnak: „Holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél feltétlenül a királlyal kellene ülnöm. Engedj el, hadd rejtőzzek el a mezőn a harmadik nap estéjéig.
Ha apád netán hiányolna, akkor mondd meg neki: »Dávid könyörgött, hogy engedjem el, hadd menjen el gyorsan a városába, Betlehembe, mert évenkénti áldozatot mutat be ott az egész család.«
Ha azt válaszolja: »Jól van!«, akkor békessége lesz a te szolgádnak. Ha viszont haragra gerjed, akkor biztos lehetsz benne, hogy ártani akar nekem.
Bánj hű szeretettel szolgáddal, hiszen szövetséget kötöttél szolgáddal Jehova előtt. Ha viszont vétkes vagyok, akkor te ölj meg! Miért adnál át apádnak?”
Jonatán erre ezt mondta: „Ezt el sem tudom képzelni rólad! Ha tudomásomra jutna, hogy apám ártani akar neked, vajon nem mondanám el neked?”
Dávid ekkor így szólt Jonatánhoz: „Ki mondja meg nekem, ha kemény választ ad neked az apád?”
Jonatán erre ezt mondta Dávidnak: „Gyere, menjünk ki a mezőre!” Ki is mentek mindketten a mezőre.
Jonatán azután így szólt Dávidhoz: „Jehova, Izrael Istene legyen a tanú, hogy holnap ilyenkor vagy harmadnap kikérdezem apámat. És ha jóindulattal van irántad, vajon nem üzenek-e neked, és nem tudatom-e veled?
Ha viszont apám ártani akar neked, és én ezt nem tudatom veled, és nem engedlek el, hogy biztonságban elmenj, akkor mérjen rám súlyos büntetést Jehova! Legyen veled Jehova, ahogy apámmal volt!
Te pedig ugye a Jehovára jellemző hű szeretettel bánsz velem, amíg élek, sőt, azután is, hogy meghalok?
Soha ne vond meg hű szeretetedet háznépemtől, még akkor sem, amikor Jehova eltörli minden ellenségedet a föld színéről.”
Így hát Jonatán szövetséget kötött Dávid családjával, és ezt mondta: „Jehova büntetést szab ki Dávid ellenségeire, és felelősségre vonja őket!”
Jonatán ismét esküre kötelezte Dávidot, hogy szereti őt, mert Jonatán is úgy szerette őt, mint önmagát.
Jonatán aztán ezt mondta neki: „Holnap újhold lesz, és hiányolnak majd, mert üresen marad a helyed.
A harmadik nap még jobban fognak hiányolni. Gyere ide, erre a helyre, ahol elrejtőztél a minap, és maradj ennek a kőnek a közelében.
Én majd kilövök három nyilat az egyik oldalához, mintha célba lőnék.
Amikor elküldöm a szolgát, ezt mondom: »Menj, keresd meg a nyilakat!« Ha így szólok a szolgához: »A nyilak ott vannak melletted, vedd fel őket«, akkor visszajöhetsz, mert biztonságban vagy, és nem fenyeget veszély. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!
Ha azonban azt mondom a fiúnak: »A nyilak távolabb vannak még tőled«, akkor menj, mert Jehova elküldött téged.
Jehova legyen a tanúja örökre annak, hogy ígéretet tettünk egymásnak!”
Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. Amikor eljött az újhold, a király elfoglalta helyét az étkezésnél, hogy egyen.
A szokott helyén ült, a fal mellett. Jonatán szemközt volt vele, Ábner ott ült Saul oldalán, de Dávid helye üres maradt.
Saul semmit sem szólt aznap, mert ezt mondta magában: „Valami történt vele, és nem tiszta. Igen, biztosan tisztátalan.”
Az újhold utáni napon, a második napon, még mindig üres volt Dávid helye. Saul erre így szólt a fiához, Jonatánhoz: „Isai fia miért nem jött el az étkezésre sem tegnap, sem ma?”
Jonatán ezt válaszolta Saulnak: „Dávid könyörgött, hogy engedjem el, hadd mehessen Betlehembe.
Ezt mondta: »Kérlek, engedj el, mert a családunk áldozatot mutat be a városban, és a testvérem hívott oda. Ha tehát elnyertem a jóindulatodat, hadd siessek el, kérlek, hogy láthassam a testvéreimet.« Emiatt nem jött el a király asztalához.”
Saul erre haragra lobbant Jonatán ellen, és így szólt hozzá: „Te, lázadó asszony fia! Azt hiszed, nem tudom, hogy Isai fiának oldalán állsz a magad és anyád szégyenére?
Amíg Isai fia él a földön, addig nem leszel király, és a királyságod sem áll meg szilárdan. Most azért küldj el valakit, hogy hozza ide, mert halál fia!”
Jonatán azonban ezt mondta az apjának, Saulnak: „Miért kellene megölni? Mit tett?”
Saul erre feléje hajította a lándzsát, hogy átüsse őt. Jonatán ekkor megértette, hogy apja már elhatározta, hogy megöli Dávidot.
Jonatán nyomban fölkelt az asztaltól izzó haraggal, és nem evett semmit az újhold utáni második napon, mert aggódott Dávid miatt, és mert az apja megalázta őt.
Reggel Jonatán kiment a mezőre, hogy találkozzon Dáviddal, és egy fiatal szolga is vele volt.
Így szólt a szolgájához: „Fuss csak, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök!” A szolga el is futott, Jonatán pedig úgy lőtte a nyilat, hogy túlmenjen rajta.
Amikor a szolga oda ért, ahova Jonatán ellőtte a nyilat, Jonatán a szolga után kiáltott: „Nem távolabb van még tőled a nyíl?”
Megint utánakiáltott a szolgának: „Siess! Gyorsan! Meg ne állj!” Jonatán szolgája pedig fölszedte a nyilakat, és visszament az urához.
A szolga semmiről sem tudott, csak Jonatán és Dávid tudta, hogy mit jelent mindez.
Jonatán ezután odaadta fegyvereit a szolgájának, és így szólt hozzá: „Menj, vidd ezeket a városba!”
Amikor a szolga elment, Dávid előjött közeli helyéről, amely délre volt. Majd arccal a földre borult, és háromszor meghajolt. Megcsókolták és megsiratták egymást, de Dávid zokogott leginkább.
Jonatán akkor így szólt Dávidhoz: „Menj békével, hiszen megesküdtünk mindketten Jehova nevében, ezt mondva: »Jehova legyen a tanú köztem és közted, illetve az én utódaim és a te utódaid között örökké!«”
Dávid tehát útnak indult és elment, Jonatán pedig visszament a városba.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly