⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Sámuel első könyve

chapter 16


Chapters:


verse #1

Jehova végül így szólt Sámuelhez: „Meddig keseregsz még Saul miatt, ha én egyszer úgy döntöttem, hogy nem maradhat Izrael királya? Töltsd meg a szarudat olajjal, és menj. A betlehemi Isaihoz küldelek, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt.”


verse #2

Sámuel azonban ezt mondta: „Hogy mehetnék? Ha Saul meghallja ezt, megöl engem.” Jehova ezt válaszolta: „Vigyél magaddal egy fiatal tehenet, és mondd ezt: »Azért jöttem, hogy áldozzak Jehovának.«


verse #3

Hívd meg Isait az áldozatra, utána tudatom veled, mit tegyél. Kend fel nekem azt, akit mutatok neked.”


verse #4

Sámuel azt tette, amit Jehova mondott. Amikor megérkezett Betlehembe, és találkozott a város véneivel, azok remegtek a félelemtől, és ezt kérdezték: „Békés szándékkal jöttél?”


verse #5

Ő erre így szólt: „Békével jöttem, hogy áldozzak Jehovának. Szenteljétek meg magatokat, és gyertek velem az áldozatra.” Akkor megszentelte Isait és a fiait, majd összehívta őket az áldozatra.


verse #6

Amint bejöttek, és Sámuel meglátta Eliábot, ezt mondta magában: „Biztosan ő Jehova felkentje.”


verse #7

De Jehova így szólt Sámuelhez: „Ne a külsejére figyelj, se arra, hogy milyen magas, mert elvetettem őt. Mert Isten nem úgy látja a dolgokat, ahogy az ember. Az ember ugyanis a külsőt látja, Jehova viszont a szívbe is belelát.”


verse #8

Isai akkor odahívta Abinádábot, és Sámuel elé vitte, de ő ezt mondta: „Ő sem az, akit Jehova választott.”


verse #9

Isai ezután Sammahot vitte oda, de Sámuel ezt mondta: „Ő sem az, akit Jehova választott.”


verse #10

Isai már hét fiát vitte Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: „Egyikük sem az, akit Jehova választott.”


verse #11

Sámuel végül így szólt Isaihoz: „Ez az összes fiad?” Erre ő ezt mondta: „A legfiatalabb még nem került sorra, ő a juhokat legelteti.” Sámuel ekkor így szólt Isaihoz: „Küldj el érte, mert addig nem ülünk le enni, míg ide nem jön.”


verse #12

El is küldött érte, és odavitte Sámuel elé. Szép szemű volt, jó megjelenésű és életerős. Jehova akkor így szólt: „Kend fel, mert ő az!”


verse #13

Sámuel tehát fogta az olajosszarut, és felkente őt a testvérei jelenlétében. Attól a naptól fogva Jehova szelleme megerősítette Dávidot. Később Sámuel útnak indult, és elment Rámába.


verse #14

Jehova szelleme pedig eltávozott Saultól, és rossz szellem tartotta rettegésben, amelyet Jehova küldött.


verse #15

Így szóltak Saulhoz a szolgái: „Istentől jött rossz szellem tart téged rettegésben.


verse #16

Parancsolja meg hát urunk, hogy szolgáid, akik itt állnak előtted, keressenek egy ügyes hárfást. Amikor csak rossz szellem száll rád Istentől, ő hárfázni fog, és te jobban leszel.”


verse #17

Saul erre ezt mondta a szolgáinak: „Kérlek, keressetek nekem valakit, aki jól játszik, és hozzátok ide hozzám.”


verse #18

Az egyik szolga ezt mondta: „Én láttam, milyen szépen játszik a betlehemi Isai egyik fia! Bátor és erős harcos. Ügyesen tud beszélni, és jóképű. Jehova vele van.”


verse #19

Saul akkor követeket küldött Isaihoz ezekkel a szavakkal: „Küldd el hozzám a fiadat, Dávidot, aki a nyájat őrzi.”


verse #20

Isai tehát felpakolt egy szamárra némi kenyeret, egy tömlő bort meg egy fiatal kecskét, és elküldte ezeket Saulnak a fiával, Dáviddal.


verse #21

Így aztán Dávid elment Saulhoz, és a szolgálatába állt. Saul nagyon megkedvelte őt, ő pedig a fegyverhordozója lett.


verse #22

Saul üzenetet küldött Isainak: „Kérlek, hadd maradjon Dávid a szolgálatomban, mert elnyerte a jóindulatomat.”


verse #23

Amikor csak rossz szellem szállt Saulra Istentől, Dávid elővette a hárfát, és játszott rajta. Saul ilyenkor megnyugodott, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle.

Chapters:


Books