⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
16. fejezet
1. vers
Jehova végül így szólt Sámuelhez: „Meddig keseregsz még Saul miatt, ha én egyszer úgy döntöttem, hogy nem maradhat Izrael királya? Töltsd meg a szarudat olajjal, és menj. A betlehemi Isaihoz küldelek, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt.”
2. vers
Sámuel azonban ezt mondta: „Hogy mehetnék? Ha Saul meghallja ezt, megöl engem.” Jehova ezt válaszolta: „Vigyél magaddal egy fiatal tehenet, és mondd ezt: »Azért jöttem, hogy áldozzak Jehovának.«
3. vers
Hívd meg Isait az áldozatra, utána tudatom veled, mit tegyél. Kend fel nekem azt, akit mutatok neked.”
4. vers
Sámuel azt tette, amit Jehova mondott. Amikor megérkezett Betlehembe, és találkozott a város véneivel, azok remegtek a félelemtől, és ezt kérdezték: „Békés szándékkal jöttél?”
5. vers
Ő erre így szólt: „Békével jöttem, hogy áldozzak Jehovának. Szenteljétek meg magatokat, és gyertek velem az áldozatra.” Akkor megszentelte Isait és a fiait, majd összehívta őket az áldozatra.
6. vers
Amint bejöttek, és Sámuel meglátta Eliábot, ezt mondta magában: „Biztosan ő Jehova felkentje.”
7. vers
De Jehova így szólt Sámuelhez: „Ne a külsejére figyelj, se arra, hogy milyen magas, mert elvetettem őt. Mert Isten nem úgy látja a dolgokat, ahogy az ember. Az ember ugyanis a külsőt látja, Jehova viszont a szívbe is belelát.”
8. vers
Isai akkor odahívta Abinádábot, és Sámuel elé vitte, de ő ezt mondta: „Ő sem az, akit Jehova választott.”
9. vers
Isai ezután Sammahot vitte oda, de Sámuel ezt mondta: „Ő sem az, akit Jehova választott.”
10. vers
Isai már hét fiát vitte Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: „Egyikük sem az, akit Jehova választott.”
11. vers
Sámuel végül így szólt Isaihoz: „Ez az összes fiad?” Erre ő ezt mondta: „A legfiatalabb még nem került sorra, ő a juhokat legelteti.” Sámuel ekkor így szólt Isaihoz: „Küldj el érte, mert addig nem ülünk le enni, míg ide nem jön.”
12. vers
El is küldött érte, és odavitte Sámuel elé. Szép szemű volt, jó megjelenésű és életerős. Jehova akkor így szólt: „Kend fel, mert ő az!”
13. vers
Sámuel tehát fogta az olajosszarut, és felkente őt a testvérei jelenlétében. Attól a naptól fogva Jehova szelleme megerősítette Dávidot. Később Sámuel útnak indult, és elment Rámába.
14. vers
Jehova szelleme pedig eltávozott Saultól, és rossz szellem tartotta rettegésben, amelyet Jehova küldött.
15. vers
Így szóltak Saulhoz a szolgái: „Istentől jött rossz szellem tart téged rettegésben.
16. vers
Parancsolja meg hát urunk, hogy szolgáid, akik itt állnak előtted, keressenek egy ügyes hárfást. Amikor csak rossz szellem száll rád Istentől, ő hárfázni fog, és te jobban leszel.”
17. vers
Saul erre ezt mondta a szolgáinak: „Kérlek, keressetek nekem valakit, aki jól játszik, és hozzátok ide hozzám.”
18. vers
Az egyik szolga ezt mondta: „Én láttam, milyen szépen játszik a betlehemi Isai egyik fia! Bátor és erős harcos. Ügyesen tud beszélni, és jóképű. Jehova vele van.”
19. vers
Saul akkor követeket küldött Isaihoz ezekkel a szavakkal: „Küldd el hozzám a fiadat, Dávidot, aki a nyájat őrzi.”
20. vers
Isai tehát felpakolt egy szamárra némi kenyeret, egy tömlő bort meg egy fiatal kecskét, és elküldte ezeket Saulnak a fiával, Dáviddal.
21. vers
Így aztán Dávid elment Saulhoz, és a szolgálatába állt. Saul nagyon megkedvelte őt, ő pedig a fegyverhordozója lett.
22. vers
Saul üzenetet küldött Isainak: „Kérlek, hadd maradjon Dávid a szolgálatomban, mert elnyerte a jóindulatomat.”
23. vers
Amikor csak rossz szellem szállt Saulra Istentől, Dávid elővette a hárfát, és játszott rajta. Saul ilyenkor megnyugodott, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle.
Könyvek
