⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
28. fejezet
1. vers
Azokban a napokban a filiszteusok összegyűjtötték seregeiket, hogy hadakozzanak Izrael ellen. Ákis ezért ezt mondta Dávidnak: „Biztosan tudod, hogy te és az embereid csatába vonultok velem.”
2. vers
Dávid erre így szólt Ákishoz: „Akkor te már azt is tudod, mit fog tenni a szolgád.” Ákis ezt felelte Dávidnak: „Ezért nevezlek ki mindenkori testőrömnek.”
3. vers
Közben Sámuel meghalt, és egész Izrael megsiratta őt. A városában, Rámában temették el. Saul pedig eltávolította a szellemidézőket és a jósokat az országból.
4. vers
A filiszteusok összegyűltek, elmentek, és letáboroztak Sunemben. Saul ezért összegyűjtötte egész Izraelt, és tábort ütöttek a Gilboán.
5. vers
Amikor Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és nagy remegés fogta el a szívét.
6. vers
Kérdezte ugyan Jehovát, de Jehova egyszer sem válaszolt neki, sem álomban, sem az urim, sem a próféták által.
7. vers
Végül Saul így szólt a szolgáihoz: „Keressetek nekem egy asszonyt, aki szellemidéző, én pedig elmegyek hozzá, hogy kikérjem a tanácsát.” A szolgái ezt válaszolták neki: „Van egy asszony Én-Dórban, aki szellemidéző.”
8. vers
Így hát Saul elváltoztatta a külsejét, másik ruhát vett fel, és két emberével elment az asszonyhoz éjjel. Így szólt: „Kérlek, jósolj nekem szellemidézéssel, és idézd meg nekem azt, akit mondok neked.”
9. vers
Az asszony azonban ezt mondta neki: „Biztosan tudod, mit tett Saul, hogy hogyan távolította el az országból a szellemidézőket és a jósokat. Akkor miért próbálsz csapdát állítani nekem, hogy halálra juttass?”
10. vers
Saul akkor megesküdött neki Jehovára, ezt mondva: „Nem fognak emiatt megbüntetni. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!”
11. vers
Az asszony erre így szólt: „Kit idézzek meg neked?” Ő ezt válaszolta: „Idézd meg nekem Sámuelt.”
12. vers
Amikor az asszony meglátta „Sámuelt”, teli torokból felkiáltott, és ezt mondta Saulnak: „Miért csaptál be? Hiszen te vagy Saul!”
13. vers
A király így szólt hozzá: „Ne félj! Mondd, mit látsz!” Az asszony így válaszolt Saulnak: „Valami istenhez hasonlót látok feljönni a földből.”
14. vers
Saul rögtön megkérdezte tőle: „Hogy néz ki?” Ő ezt válaszolta: „Egy idős ember jön fel, és ujjatlan köpenyt visel.” Saul akkor felismerte, hogy „Sámuel” az, majd mélyen meghajolt, arccal a föld felé, és leborult.
15. vers
„Sámuel” ezután így szólt Saulhoz: „Miért háborgattál azzal, hogy megidéztettél?” Saul ezt válaszolta: „Nagy bajban vagyok. A filiszteusok harcolnak ellenem, Isten pedig eltávozott tőlem, és nem válaszol már nekem sem a próféták által, sem álomban. Azért fordulok hozzád, hogy tudasd velem, mit tegyek.”
16. vers
„Sámuel” így szólt: „Miért kérdezel engem, ha egyszer Jehova eltávozott tőled, és az ellenséged lett?
17. vers
Jehova úgy fog cselekedni, ahogy megjövendölte általam: Jehova kiszakítja kezedből a királyságot, és valaki másnak – Dávidnak – adja.
18. vers
Mivel nem hallgattál Jehova szavára, és nem semmisítetted meg az amálekitákat, akik miatt Isten haragra gyúlt, azért teszi ezt veled Jehova a mai napon.
19. vers
Jehova megengedi a filiszteusoknak, hogy Izraelt is, és téged is legyőzzenek, és holnap a fiaiddal együtt velem leszel. Jehova azt is megengedi majd, hogy a filiszteusok Izrael seregét is legyőzzék.”
20. vers
Saul abban a pillanatban teljes hosszában elterült a földön, és rettegni kezdett „Sámuel” szavai miatt. Nem maradt semmi ereje, mivel egész nap és egész éjjel nem evett semmit.
21. vers
Amikor az asszony odament Saulhoz, és látta, hogy nagyon megrettent, ezt mondta neki: „Szolgád hallgatott szavadra. Az életemet kockáztattam, mivel azt tettem, amit mondtál nekem.
22. vers
Most azért, kérlek, hallgasd meg, mit akar mondani a te szolgád. Hadd tegyek eléd egy darab kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd ahhoz, hogy útra kelj.”
23. vers
Ő azonban vonakodott, és így szólt: „Nem eszem.” De a szolgái és az asszony is tovább unszolták. Végül hallgatott rájuk, felkelt a földről, és leült az ágyra.
24. vers
Az asszonynak pedig volt egy hizlalt borjúja a háznál, ezért gyorsan levágta, majd lisztet vett elő, tésztát gyúrt, és kovásztalan kenyeret sütött belőle.
25. vers
Felszolgálta azokat Saulnak és a szolgáinak, ők pedig ettek. Utána fölkeltek, és még az éjjel elmentek.
Könyvek
