⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
2. fejezet
1. vers
Majd Anna így imádkozott:
„Ujjong a szívem Jehova miatt,
Jehova fölmagasztalta az erőmet.
Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen,
mert ujjongok, hogy megmentettél.
2. vers
Senki sem olyan szent, mint Jehova,
senki sem olyan, mint te;
nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.
3. vers
Ne beszéljetek gőgösen,
ne hagyja el öntelt beszéd szátokat,
mert Jehova az ismeret Istene,
ő helyesen ítéli meg a tetteket.
4. vers
A vitézek íjai darabokra töretnek,
de akik botladoznak, erőt kapnak.
5. vers
A jóllakottaknak kenyérért kell elszegődniük,
az éhezők viszont nem éheznek többé.
A meddő hetet hoz világra,
de akinek sok fia volt, az magára marad.
6. vers
Jehova öl és éltet,
a sírba juttat, és felhoz onnan.
7. vers
Jehova szegénnyé tesz és gazdagságot ad,
megaláz és felmagasztal.
8. vers
Felsegíti a porból az alacsony sorút;
felemeli a szegényeket a hamuból,
hogy a fejedelmekkel üljenek együtt,
a tisztelet székét adja nekik.
Jehováé a föld minden pillére,
ő helyezi rájuk a termékeny földet.
9. vers
Hűségeseinek lépteit megoltalmazza,
a gonoszok viszont sötétségben némulnak el,
mert nem erővel győz az ember.
10. vers
Jehova megsemmisíti az ellene harcolókat;
mennydörögni fog ellenük az égből.
Jehova ítéletet tart majd a föld végső határáig,
hatalmat ad királyának,
és fölmagasztalja felkentje erejét.”
11. vers
Ezután Elkána hazament Rámába, a fiú viszont Jehova szolgája lett Éli pap irányítása alatt.
12. vers
Éli fiai pedig gonosz emberek voltak; nem tisztelték Jehovát.
13. vers
Így éltek a papokat megillető joggal a néppel szemben: ha valaki áldozatot mutatott be, a pap szolgája egy háromágú villával a kezében odament, amikor főtt a hús,
14. vers
és belenyúlt vele a főzőedénybe, a kétfülű fazékba, az üstbe vagy az egyfülű fazékba. Bármi akadt is a villára, a pap elvette magának. Így bántak minden izraelitával, aki csak elment Silóba.
15. vers
Sőt, mielőtt az áldozatot bemutató ember elégethette volna a zsíros részt, hogy felszálljon a füstje, a pap szolgája odament, és ezt mondta neki: „Sütni való húst adj a papnak! A főttet nem fogadja el, csak a nyerset.”
16. vers
Ha az az ember ezt mondta neki: „Először valaki égesse el a zsíros részt, hogy felszálljon a füstje, és csak azután vedd el magadnak, amit kívánsz”, akkor így szólt: „Nem! Most add ide, mert ha nem, hát elveszem erővel!”
17. vers
Így hát a szolgák bűne igen nagy lett Jehova előtt, mert az emberek megvetették a Jehovának szánt áldozatot.
18. vers
Sámuel pedig Jehova előtt szolgált, lenvászon efódot viselve, habár még csak kisfiú volt.
19. vers
Anyja mindig készített neki egy kicsi ujjatlan köpenyt, és minden évben fölvitte neki, amikor a férjével fölment felajánlani az évenkénti áldozatot.
20. vers
Éli pedig megáldotta Elkánát és feleségét, és ezt mondta: „Adjon neked Jehova ettől a feleségedtől gyermeket ahelyett, amelyik Jehovának adatott.” Ezután hazamentek.
21. vers
Jehova Annára fordította a figyelmét, ő pedig terhes lett, és még három fiút meg két lányt szült. És a gyermek Sámuel tovább növekedett Jehova előtt.
22. vers
Éli pedig már nagyon idős volt, de hallott mindarról, amit a fiai művelnek egész Izraellel, és hogy lefekszenek azokkal a nőkkel, akik a találkozás sátrának bejáratánál szolgálnak.
23. vers
Így beszélt hozzájuk: „Miért tesztek ilyeneket? Bizony rosszat hallok rólatok az egész néptől.
24. vers
Ne, fiaim! Nem jó hír az, amit hallok, ami Jehova népe körében terjed.
25. vers
Ha egy másik ember ellen vétkezik az ember, akkor valaki Jehovához folyamodhat érte, de ha Jehova ellen vétkezik az ember, akkor ki fog imádkozni érte?” Ők azonban nem akartak hallgatni apjukra, mert Jehova már úgy határozott, hogy megöli őket.
26. vers
Közben a gyermek Sámuel növekedett, és egyre szeretetre méltóbb lett mind Jehova, mind az emberek szemében.
27. vers
Istennek egy embere eljött Élihez, és így szólt hozzá: „Ezt mondja Jehova: »Hát nem ismertettem meg magamat egyértelműen ősapáddal és a családjával, amikor Egyiptomban voltak a fáraó rabszolgáiként?
28. vers
Sőt, kiválasztottam őt Izrael összes törzséből, hogy papként szolgáljon, és fölmenjen oltáromra, hogy áldozatokat mutasson be, füstölőszert ajánljon fel, és efódot viseljen előttem. És ősapádnak meg a leszármazottainak adtam az izraeliták minden tűzáldozatát.
29. vers
Miért vetitek meg a nekem bemutatott áldozatot, amelyet elrendeltem hajlékom számára? Miért tiszteled jobban a fiaidat, mint engem, azzal hogy magatokat hizlaljátok a legjobb résszel minden áldozatból, amelyet népem, Izrael mutat be?
30. vers
Ezért ez Jehovának, Izrael Istenének a kijelentése: ’Bizony azt mondtam, hogy a házad és ősapád háza mindig engem fog szolgálni.’ Most azonban ez Jehova kijelentése: ’Elképzelhetetlennek tartom ezt, mert akik tisztelnek engem, azokat én is tisztelem, de akik megvetnek, azokat én is megvetem.’
31. vers
Jönnek napok, amikor megfosztalak erődtől, és apád házát is megfosztom erejétől, úgyhogy senki nem lesz házadban, aki öregkoráig él.
32. vers
Vetélytársat látsz majd hajlékomban, miközben Izrael jólétnek örvend, és soha többé nem lesz öregember a házadban.
33. vers
A miatt a leszármazottad miatt, akit nem távolítok el az oltáromnál végzett szolgálatból, meggyengül a szemed, és ő bánatot okoz neked. De házadból a legtöbben emberek kardjától fognak meghalni.
34. vers
Ami meg a két fiaddal, Hofnival és Fineással fog történni, az lesz a jel számodra: egy napon hal meg mindkettő.
35. vers
Én pedig hűséges papot választok magamnak. Szívem kívánsága szerint fog cselekedni. Maradandó házat építek neki, és ő papként fogja szolgálni felkentemet mindenkor.
36. vers
Bárki, aki csak megmarad a házadból, eljön, és meghajol előtte, hogy fizetséghez és egy cipóhoz jusson, és ezt mondja: ’Kérlek, jelölj ki valamelyik papi tisztségre, hogy ehessek egy falat kenyeret!’«”
Könyvek
