⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
13. fejezet
1. vers
Saul. . . éves volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Izrael felett.
2. vers
Saul kiválasztott 3000 embert Izraelből: 2000-en Saullal voltak Mikmásban és Bétel hegyvidékén, 1000-en pedig Jonatánnal Gibeában, Benjámin területén. A nép többi részét elküldte, mindenkit a maga sátrába.
3. vers
Jonatán akkor vereséget mért a filiszteusok helyőrségére, amely Gébában volt, és a filiszteusok megtudták ezt. Saul erre kürtöt fúvatott országszerte, és ezt mondta: „Hallják meg a héberek!”
4. vers
Egész Izrael meghallotta a hírt: „Saul vereséget mért a filiszteusok egyik helyőrségére, és így Izraelt meggyűlölték a filiszteusok.” Ezért összehívták a népet, hogy csatlakozzon Saulhoz Gilgálban.
5. vers
A filiszteusok is összegyűltek, hogy harcoljanak Izrael ellen 30 000 harci szekérrel, 6000 lovassal és olyan sok katonával, mint a homokszemek a tengerparton. Felvonultak, és letáboroztak Mikmásban, Bét-Aventől keletre.
6. vers
Izrael emberei látták, hogy bajban vannak, mert szorongatják őket. Ezért elrejtőzött a nép a barlangokban, az üregekben, a sziklákban, a pincékben és a víztárolókban.
7. vers
Sőt, voltak héberek, akik átkeltek a Jordánon Gád és Gileád földjére. Saul azonban még Gilgálban volt, és a vele levő egész nép nagyon félt.
8. vers
Saul várakozott hét napig, a Sámuel által meghatározott időig, de Sámuel csak nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig kezdett szétszéledni.
9. vers
Saul végül így szólt: „Hozzátok ide nekem az égőáldozatot és a közösségi áldozatokat.” Aztán felajánlotta az égőáldozatot.
10. vers
De épphogy befejezte az égőáldozat felajánlását, megjött Sámuel. Saul erre kiment elé, hogy fogadja és üdvözölje őt.
11. vers
Sámuel ekkor megszólalt: „Mit tettél?” Saul így válaszolt: „Láttam, hogy a nép magamra hagy, és te sem értél ide a meghatározott időben, a filiszteusok pedig már gyülekeztek Mikmásban.
12. vers
Ezért azt mondtam magamban: »Most majd a filiszteusok lejönnek ellenem Gilgálba, én pedig még nem kerestem Jehova kegyét.« Így hát kötelességemnek éreztem, hogy felajánljam az égőáldozatot.”
13. vers
Sámuel erre ezt mondta Saulnak: „Ostobán cselekedtél. Nem engedelmeskedtél Jehova Istened parancsának, amelyet adott neked. Ha engedelmeskedtél volna, Jehova örökre megszilárdította volna Izrael feletti királyságodat.
14. vers
Így azonban nem lesz tartós a királyságod. Jehova talál majd egy szíve szerint való férfit, és Jehova őt jelöli ki vezetőnek a népe fölé, mert te nem engedelmeskedtél annak, amit Jehova parancsolt neked.”
15. vers
Sámuel ezután útnak indult, és Gilgálból fölment Gibeába, Benjámin területére. Saul pedig megszámlálta a népet: mintegy 600-an voltak, akik vele maradtak.
16. vers
Saul meg a fia, Jonatán, és a még velük levő nép Gébában, Benjámin területén tartózkodott. A filiszteusok pedig Mikmásban táboroztak.
17. vers
Akkoriban három fosztogató csapat járt ki a filiszteusok táborából. Az egyik csapat az Ofrába, Suál földje felé vivő úton ment,
18. vers
a másik csapat a bét-horoni úton, a harmadik csapat pedig a puszta felé, azon az úton, mely ahhoz a határhoz vezet, ahonnan a Ceboim völgyét lehet látni.
19. vers
Fémművest pedig egész Izrael földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok ezt mondták: „Ne készíthessenek a héberek se kardot, se lándzsát.”
20. vers
Minden izraelitának a filiszteusokhoz kellett mennie, hogy megélesíttesse az ekevasát, ásókapáját, fejszéjét vagy sarlóját.
21. vers
Egy pimbe került az ekevasak, az ásókapák, a háromágú szerszámok meg a fejszék élesítése és az ösztöke megerősítése.
22. vers
A csata napján a Saullal és Jonatánnal tartó nép közül senkinél sem volt kard vagy lándzsa. Csak Saulnak és a fiának, Jonatánnak volt fegyvere.
23. vers
A filiszteusok egyik előőrse pedig kiment Mikmás szorosához.
Könyvek
