⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
21. fejezet
1. vers
Dávid később elment Ahimélek paphoz, Nóbba. Ahimélek pedig remegni kezdett a félelemtől, amint Dáviddal találkozott, és így szólt hozzá: „Miért vagy egyedül? Miért nincs veled senki?”
2. vers
Dávid ezt válaszolta Ahimélek papnak: „A király utasított, hogy tegyek meg valamit, de hozzátette: »Senki ne tudjon meg semmit arról a küldetésről, melynek a teljesítésével megbíztalak, és arról, hogy milyen parancsot adtam neked.« Én pedig megbeszéltem az embereimmel, hogy egy bizonyos helyen találkozunk.
3. vers
Most pedig, ha van kéznél öt kenyered, add nekem, vagy bármit, ami akad.”
4. vers
De a pap ezt válaszolta Dávidnak: „Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér, de csak akkor, ha az embereid megtartóztatták magukat az asszonytól.”
5. vers
Dávid erre így válaszolt a papnak: „Megtartóztattuk magunkat az asszonytól, mint korábban is, amikor hadjáratba indultam. Ha az embereim teste szent, még akkor is, amikor a küldetés közönséges, mennyivel inkább szent most!”
6. vers
A pap erre odaadta neki a szent kenyeret, mert nem akadt más kenyér, csak a jelenlét kenyere, amelyet elvettek Jehova jelenlétéből, hogy friss kenyérre cseréljék ki azon a napon, amelyen elvették.
7. vers
Aznap pedig ott volt Saul egyik szolgája, akinek ott kellett maradnia Jehova előtt elkülönítve. Ő Doég volt, az edomita, Saul pásztorainak a feje.
8. vers
Dávid azután ezt mondta Ahiméleknek: „Nincs itt egy lándzsa vagy egy kard? Se a kardomat, se a fegyvereimet nem hoztam magammal, mivel a király küldetése sürgős volt.”
9. vers
A pap erre így szólt: „A filiszteus Góliát kardja, akit legyőztél az Elah völgyében, itt van begöngyölve egy ruhába az efód mögött. Ha magaddal akarod vinni, vidd, mert csak ez van itt.” Dávid ezt mondta: „Nincs ahhoz hasonló. Add ide nekem!”
10. vers
Dávid még aznap útnak indult, és továbbmenekült Saul elől. Végül Gát királyához, Ákishoz ment.
11. vers
Ákisnak pedig ezt mondták a szolgái: „Vajon nem Dávid ez, az ország királya? Nemde ő az, akiről tánc közben így énekeltek:
»Megverte Saul az ezreit,
és Dávid is a tízezreit.«”
12. vers
Dávid elgondolkodott ezeken a szavakon, és nagyon megijedt Gát királyától, Ákistól.
13. vers
Ezért eltitkolta előlük, hogy épelméjű, és tébolyultan kezdett viselkedni közöttük. Firkálgatott a kapu ajtóira, és a szakállára folyatta a nyálát.
14. vers
Ákis végül így szólt a szolgáihoz: „Hát nem látjátok, hogy ez az ember őrült? Minek hoztátok ide?
15. vers
Nincs itt elég őrült, hogy idehoztátok ezt, hogy őrjöngjön előttem? Ez jöjjön be a házamba?!”
Könyvek
