⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
26. fejezet
1. vers
Idővel Zif emberei elmentek Saulhoz Gibeába, és így szóltak: „Nemde Hakila dombján rejtőzködik Dávid, a Jesimonnal szemben?”
2. vers
Saul erre elindult, és lement Zif pusztájába. 3000-en voltak vele, Izrael válogatott emberei, hogy felkutassák Dávidot Zif pusztájában.
3. vers
Saul Hakila dombján, a Jesimonnal szemben ütött tábort az út mentén. Dávid pedig a pusztában élt ekkor, és megtudta, hogy Saul utánajött a pusztába.
4. vers
Dávid ezért kémeket küldött ki, mert biztos akart lenni abban, hogy csakugyan odajött-e Saul.
5. vers
Később Dávid elment arra a helyre, ahol Saul letáborozott, és meglátta a helyet, ahol Saul meg a hadvezére, Ábner, Nér fia aludt. Saul a tábor közepén aludt, a csapatok pedig körülötte táboroztak.
6. vers
Dávid ekkor ezt kérdezte a hettita Ahimélektől meg Abisaitól, Céruja fiától, Joáb testvérétől: „Ki jön le velem Saulhoz a táborba?” Abisai erre így válaszolt: „Én lemegyek veled.”
7. vers
Így hát Dávid és Abisai lementek éjjel a csapatokhoz, és Sault alva találták a tábor közepén. Lándzsája a földbe volt szúrva a feje mellett, Ábner és a csapatok pedig ott feküdtek körülötte.
8. vers
Abisai ekkor így szólt Dávidhoz: „Isten ma kiszolgáltatta neked ellenségedet. Most tehát hadd szegezzem őt a lándzsával a földhöz csak egyszer, másodszorra nem lesz rá szükség.”
9. vers
Dávid azonban ezt mondta Abisainak: „Ne bántsd őt, mert ki emelhet kezet Jehova felkentjére úgy, hogy ártatlan marad?”
10. vers
Majd így folytatta: „Maga Jehova fog lesújtani rá, vagy eljön a napja, és meghal, vagy csatába vonul, és megölik. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!
11. vers
Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy kezet emeljek Jehova felkentjére! Vedd el, kérlek, a feje mellett levő lándzsát meg a vizeskorsót, és menjünk.”
12. vers
Elvette hát Dávid a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől, aztán elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre őket, és senki sem ébredt föl. Mindnyájan aludtak, mert mély álmot bocsátott rájuk Jehova.
13. vers
Akkor Dávid átment a túlsó oldalra, és megállt a hegy tetején, valamivel messzebb, úgyhogy igen nagy távolság volt közöttük.
14. vers
Dávid odakiáltott a csapatoknak és Ábnernek, Nér fiának: „Ábner, hallasz engem?” Ábner így felelt: „Ki vagy te, aki a királynak kiáltasz?”
15. vers
Dávid erre ezt mondta Ábnernek: „Hát nem férfi vagy te? Ki az, aki hozzád fogható Izraelben? Akkor meg miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Hisz bement oda egy katona, hogy végezzen uraddal, a királlyal.
16. vers
Nem teljesítetted a kötelességedet. Halált érdemeltek, mert nem vigyáztatok uratokra, Jehova felkentjére. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! Nézz körül! Hol van a király lándzsája és a vizeskorsó, amelyek a feje mellett voltak?”
17. vers
Saul ekkor megismerte Dávid hangját, és így szólt: „A te hangod az, fiam, Dávid?” Dávid erre így válaszolt: „Az én hangom, uram, királyom!”
18. vers
Még hozzátette: „Miért kergeti uram a szolgáját? Mit tettem, és mi a bűnöm?
19. vers
Kérem, figyeljen uram, a király, a szolgája szavaira: Ha Jehova indított arra, hogy ellenem fordulj, akkor fogadja el gabonaáldozatomat. De ha emberek indítottak erre, akkor átkozottak ők Jehova előtt, mert elűztek ma engem, hogy ne tartozzak Jehova népéhez, és ezt mondják: »Menj, szolgálj más isteneket!«
20. vers
Ne hulljon hát most vérem a földre Jehova jelenlététől távol, hiszen Izrael királya kivonult, hogy úgy kutasson egy árva bolha után, mintha fogolymadarat hajszolna a hegyekben.”
21. vers
Saul erre ezt mondta: „Vétkeztem. Jöjj vissza fiam, Dávid! Nem ártok neked többet, hiszen ma becsben tartottad az életemet. Bizony ostobán cselekedtem, és óriási hibát követtem el.”
22. vers
Dávid így válaszolt: „Itt van a király lándzsája. Jöjjön át az egyik embered, és vigye el.
23. vers
Jehova az, aki megfizet mindenkinek az igazságosságáért és hűségéért, hiszen Jehova ma kiszolgáltatott nekem téged, de én nem akartam kezet emelni Jehova felkentjére.
24. vers
Ahogy becsben tartottam ma az életedet, úgy tartsa becsben Jehova az én életemet is, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból.”
25. vers
Saul így szólt Dávidhoz: „Áldott légy fiam, Dávid! Biztosan nagy tetteket fogsz véghez vinni, és biztosan győzedelmeskedni fogsz.” Dávid akkor elment a maga útján, Saul pedig visszatért a helyére.
Könyvek
