⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
11. fejezet
1. vers
Ezek után az ammonita Náhás felvonult, és tábort ütött a gileádi Jábessel szemben. A jábesi emberek mind ezt mondták Náhásnak: „Köss velünk szövetséget, és téged fogunk szolgálni.”
2. vers
Az ammonita Náhás így szólt hozzájuk: „Csak azzal a feltétellel kötök veletek szövetséget, ha kiszúrhatom mindegyikőtöknek a jobb szemét. Ezzel fogom megalázni egész Izraelt.”
3. vers
A jábesi vének így válaszoltak neki: „Adj nekünk hét napot, hogy követeket küldhessünk Izrael egész területére. És ha nincs, aki megmentsen, akkor megadjuk magunkat.”
4. vers
Idővel a követek eljutottak Gibeába, ahol Saul élt, és elmondták e szavakat a nép füle hallatára. És az egész nép hangosan sírt.
5. vers
Saul épp akkor jött a mezőről a csorda mögött, és ezt mondta: „Mi történt a néppel? Miért sír?” Erre elmondták neki a jábesi emberek szavait.
6. vers
Amint Saul meghallotta ezeket a szavakat, Isten szelleme működni kezdett rajta, és éktelen haragra gerjedt.
7. vers
Fogott hát két bikát, földarabolta azokat, és a követek által szétküldte Izrael egész területére. A követek ezt mondták: „Aki nem követi Sault és Sámuelt, annak így fognak bánni a bikáival!” Jehova félelmet keltett a népben, úgyhogy egy emberként kivonultak.
8. vers
Aztán megszámolta őket Bézekben: az izraeliták 300 000-en, Júda emberei pedig 30 000-en voltak.
9. vers
Az odaérkezett követeknek akkor ezt mondták: „Így szóljatok a gileádi Jábes lakóihoz: »Holnap dél körül megmenekültök.«” El is mentek a követek, beszámoltak a jábesieknek, és azok nagyon örültek.
10. vers
Ezért a jábesiek ezt mondták Náhásnak: „Holnap megadjuk magunkat, és azt tehettek velünk, amit jónak láttok.”
11. vers
Másnap Saul három csapatra osztotta a népet. A hajnali őrszolgálatkor behatoltak a táborba, annak közepéig, és addig öldösték az ammonitákat, míg dél körül nem lett. Akik életben maradtak, úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
12. vers
A nép ekkor így szólt Sámuelhez: „Ki mondta azt: »Csak nem Saul lesz a király fölöttünk?« Adjátok ki azokat az embereket, hogy megöljük őket!”
13. vers
Saul azonban ezt mondta: „Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert Jehova ma megmentette Izraelt.”
14. vers
Később Sámuel így szólt a néphez: „Gyertek, menjünk el Gilgálba, hogy újból kihirdessük, hogy Saul a király!”
15. vers
El is ment az egész nép Gilgálba, és királlyá tették Sault Jehova előtt Gilgálban. Aztán közösségi áldozatokat mutattak be ott Jehova előtt, és Saul Izrael minden férfiával együtt vidáman ünnepelt.
Könyvek
