⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
15. fejezet
1. vers
Majd Sámuel így szólt Saulhoz: „Jehova engem küldött el, hogy felkenjelek népe, Izrael királyává. Most azért figyeld meg, mit akar közölni veled Jehova.
2. vers
Ezt mondja a seregek Jehovája: »Számon fogom kérni az amálekitáktól azt, amit az izraelitákkal tettek, amikor szembeszálltak velük az Egyiptomból kifelé vezető útjukon.
3. vers
Most azért menj, öld meg az amálekitákat, pusztítsd el őket, és mindent, amijük van! Ne kíméld meg az életüket! Ölj meg férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, bikát és juhot, tevét és szamarat!«”
4. vers
Saul összehívta a népet, és megszámolta őket Telaimban: 200 000 gyalogosa volt, és 10 000 embere Júda törzséből.
5. vers
Saul előrenyomult egészen Amálek városáig, és lesbe állította a csapatait a völgynél.
6. vers
Saul ekkor ezt mondta a kenitáknak: „Rajta, menjetek ki az amálekiták közül, nehogy elpusztítsalak benneteket velük együtt! Hiszen szeretettel bántatok Izrael minden tagjával, amikor kijöttek Egyiptomból.” A keniták erre kimentek az amálekiták közül.
7. vers
Saul ezután megölte az amálekitákat Havilától egészen Súrig, amely Egyiptom mellett van.
8. vers
Agágot, Amálek királyát élve fogta el, a nép többi részét viszont karddal lemészárolta.
9. vers
De Saul és a nép életben hagyta Agágot és a nyáj meg a csorda színe-javát, a hizlalt állatokat, a kosokat és mindazt, ami jó volt. Nem akarták elpusztítani azokat. A silány és értéktelen dolgokat ellenben mind elpusztították.
10. vers
Jehova ekkor így szólt Sámuelhez:
11. vers
„Sajnálom, hogy Sault királlyá tettem, mert már nem követ engem, és nem teljesíti a parancsaimat.” Sámuel erre nagyon feldúlt lett, és egész éjjel fennhangon Jehovához könyörgött.
12. vers
Amikor Sámuel korán reggel felkelt, hogy találkozzon Saullal, ezt mondták neki: „Saul Kármelbe ment, és emlékművet emelt ott magának. Aztán megfordult, és lement Gilgálba.”
13. vers
Amikor Sámuel végül megérkezett Saulhoz, Saul így szólt hozzá: „Áldjon meg téged Jehova! Teljesítettem Jehova parancsát.”
14. vers
Sámuel azonban ezt mondta: „Akkor mit jelentsen ez a bégetés és marhabőgés, amit hallok?”
15. vers
Saul erre így szólt: „Az amálekitáktól kerültek ide, mert a nép életben hagyta a nyáj és a csorda színe-javát, hogy feláldozza Jehova Istenednek. De a többit elpusztítottuk.”
16. vers
Sámuel akkor ezt mondta Saulnak: „Hagyd abba! Hadd tudassam veled, mit mondott nekem Jehova a múlt éjszaka.” Ő erre így szólt hozzá: „Mondd!”
17. vers
Sámuel így folytatta: „Nemde jelentéktelennek tartottad magad, amikor Izrael törzseinek vezetője lettél, és amikor Jehova felkent téged Izrael királyává?
18. vers
Később Jehova a következő megbízatást adta neked: »Menj, és pusztítsd el az amálekitákat, mert bűnösök. Harcolj ellenük, míg ki nem irtod őket!«
19. vers
Miért nem engedelmeskedtél Jehovának? Ehelyett nekiestél a zsákmánynak, és azt tetted, amit Jehova rossznak tart!”
20. vers
Saul azonban ezt mondta Sámuelnek: „De hiszen engedelmeskedtem Jehovának! Elmentem, hogy teljesítsem a megbízatásomat, amelyet Jehova adott nekem. Elhoztam Agágot, Amálek királyát, az amálekitákat pedig elpusztítottam.
21. vers
Ám a nép elvette a zsákmányból a juhokat és marhákat, a pusztulásra szánt dolgok színe-javát, hogy feláldozza Jehova Istenednek Gilgálban.”
22. vers
Sámuel erre ezt mondta: „Vajon Jehova ugyanúgy örül az égőáldozatoknak és egyéb áldozatoknak, mint annak, ha valaki engedelmeskedik Jehovának? Jobb az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok zsíros részénél.
23. vers
Mert a lázadás éppolyan, mint a jóslás bűne, és az elbizakodott törtetés, mint amikor valaki mágiához folyamodik, és bálványt imád. Mivel te semmibe vetted Jehova szavát, ő úgy döntött, hogy nem maradhatsz király.”
24. vers
Saul erre így szólt Sámuelhez: „Vétkeztem. Megszegtem Jehova parancsát, és nem tettem azt, amit mondtál, mert féltem a néptől, és hallgattam szavukra.
25. vers
Most azért, kérlek, bocsásd meg bűnömet, és térj vissza velem, hogy leboruljak Jehova előtt.”
26. vers
De Sámuel ezt mondta Saulnak: „Nem térek vissza veled, mert semmibe vetted Jehova szavát, Jehova pedig úgy döntött, hogy nem maradhatsz Izrael királya.”
27. vers
Amint Sámuel épp megfordult, hogy elmenjen, Saul megragadta az ujjatlan köpenye szegélyét, és az leszakadt.
28. vers
Sámuel erre ezt mondta neki: „Jehova ma elszakította tőled Izrael királyi uralmát, és olyan embertársadnak adja, aki jobb nálad.
29. vers
Sőt mi több, Izrael fenséges Istene nem bizonyul hazugnak, és nem gondolja meg magát, mert ő nem olyan, mint az emberek, hogy meggondolja magát.”
30. vers
Saul erre ezt mondta: „Vétkeztem. De kérlek, add meg nekem a tiszteletet népem vénei előtt és Izrael előtt azzal, hogy visszatérsz velem, én pedig leborulok Jehova Istened előtt.”
31. vers
Sámuel tehát visszatért Saullal, és Saul leborult Jehova előtt.
32. vers
Sámuel ezután így szólt: „Hozzátok ide Agágot, Amálek királyát!” Agág ekkor kelletlenül odament hozzá, mert ezt mondta magában: „Biztosan nem fenyeget már a halál.”
33. vers
Sámuel azonban így szólt: „Ahogyan a kardoddal megfosztottál asszonyokat a gyermekeiktől, úgy lesz a te anyád minden más asszonynál inkább megfosztott!” Azzal Sámuel darabokra vágta Agágot Jehova előtt Gilgálban.
34. vers
Sámuel ezután elment Rámába, Saul pedig fölment Gibeába, a házához.
35. vers
Sámuel nem látta többé Sault a halála napjáig, de kesergett Saul miatt. Jehova pedig sajnálta, hogy Sault tette Izrael királyává.
Könyvek
