⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
30. fejezet
1. vers
Mire Dávid és az emberei harmadnap Ciklágba értek, az amálekiták betörtek a déli vidékre és Ciklágba. Megtámadták és lángba borították Ciklágot.
2. vers
Fogságba vitték az asszonyokat, és mindenkit, aki ott volt, a legkisebbtől a legnagyobbig. Senkit sem öltek meg, de elvitték őket, és folytatták útjukat.
3. vers
Amikor Dávid és az emberei odaértek a városhoz, látták, hogy fel van égetve, és hogy feleségeik, fiaik és lányaik fogságba kerültek.
4. vers
Ezért hát Dávid és a vele levő férfiak hangosan sírni kezdtek, egészen addig, hogy már erejük sem volt a síráshoz.
5. vers
Fogságba került Dávid két felesége is: a jezréeli Ahinoám, és Abigail, a kármeli Nábál özvegye.
6. vers
Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott, mert a férfiak arról beszéltek, hogy megkövezik őt, ugyanis minden férfi elkeseredett amiatt, hogy elveszítette a fiait és a lányait. De Dávid megerősítette magát Istene, Jehova által.
7. vers
Dávid így szólt Abjátár paphoz, Ahimélek fiához: „Kérlek, hozd ide az efódot.” Abjátár pedig odavitte Dávidhoz az efódot.
8. vers
Dávid akkor megkérdezte Jehovát: „Üldözőbe vegyem ezt a rablócsapatot? Utolérem őket?” Ő erre ezt mondta neki: „Vedd üldözőbe, mert biztosan utoléred őket, és szabadítást szerzel.”
9. vers
Dávid rögtön útnak indult azzal a 600 emberrel, aki vele volt, és elmentek egészen a Bésor völgyéig, ahol a férfiak egy része hátramaradt.
10. vers
Dávid folytatta az üldözést 400 emberrel, de 200 férfi, aki túl fáradt volt ahhoz, hogy átkeljen a Bésor völgyén, hátramaradt.
11. vers
Találtak egy egyiptomi embert a mezőn, és elvitték Dávidhoz. Adtak neki ételt, hogy egyen, és vizet, hogy igyon,
12. vers
meg egy szelet aszaltfüge-lepényt és két mazsolalepényt. Miután evett, visszanyerte az erejét, ugyanis nem evett ételt, és vizet sem ivott három nap és három éjjel.
13. vers
Dávid akkor megkérdezte tőle: „Kinek a szolgája vagy, és honnan jöttél?” Mire ő ezt mondta: „Egyiptomi szolga vagyok, egy amálekita férfi rabszolgája, de elhagyott a gazdám, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.
14. vers
Mi törtünk be a kereteusok déli vidékére, Júda területére és Káleb déli vidékére, Ciklágot pedig felgyújtottuk.”
15. vers
Dávid erre így szólt hozzá: „Elvezetsz engem ahhoz a rablócsapathoz?” Ő így válaszolt: „Ha megesküszöl nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz át a gazdámnak, akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz.”
16. vers
Így hát elvezette Dávidot arra a vidékre, ahol ők már szétszóródtak, és ettek-ittak, ünnepeltek, mivel nagyon nagy zsákmányt szereztek a filiszteusok földjéről és Júda földjéről.
17. vers
Dávid aztán virradattól egészen másnap estig vágta őket. Egyetlen ember sem menekült meg, kivéve 400 férfit, akik tevére ülve elmenekültek.
18. vers
Dávid mindent visszaszerzett, amit az amálekiták elvittek. A két feleségét is megmentette.
19. vers
Semmijük sem hiányzott a legkisebbtől a legnagyobbig. Kiszabadították a fiaikat, a lányaikat, és visszaszerezték a zsákmányt. Dávid visszaszerezte mindazt, amit elvettek tőlük.
20. vers
Továbbá elvitte mind a nyájakat meg a csordákat, és ezeket a saját háziállataik előtt hajtották. Ezt mondták: „Ez Dávid zsákmánya.”
21. vers
Aztán Dávid eljutott ahhoz a 200 emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy vele tartsanak, és akik hátramaradtak a Bésor völgyénél. Ezek most kijöttek Dávid elé, és a vele levő nép elé. Amikor Dávid odaért hozzájuk, megkérdezte tőlük, hogy vannak.
22. vers
De a Dáviddal tartók közül a rossz és semmirekellő emberek ezt mondták: „Mivel ők nem jöttek velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, amit visszaszereztünk. Csak a feleségeiket és a fiaikat kapják vissza, aztán menjenek.”
23. vers
Dávid azonban ezt mondta: „Testvéreim, nem szabad így tennetek azzal, amit Jehova adott nekünk. Ő megvédett bennünket, és segített, hogy legyőzzük a rablócsapatot, amely ránk támadt.
24. vers
Ugyan ki fog egyetérteni veletek ebben? Ugyanakkora rész jár annak, aki kivonult a csatába, mint annak, aki a holminál maradt. Mindenki ugyanúgy megkapja a részét.”
25. vers
Dávid rendelkezéssé és szokássá tette ezt Izrael számára, és így van ez attól a naptól fogva mind a mai napig.
26. vers
Amikor Dávid visszatért Ciklágba, a zsákmány egy részét elküldte Júda véneinek, akik a barátai voltak, ezzel az üzenettel: „Ez ajándék nektek a Jehova ellenségeitől szerzett zsákmányból.”
27. vers
Elküldte azoknak, akik Bételben voltak, a Negebben levő rámótiaknak, a jattiriaknak,
28. vers
az Aróerben levőknek, a szifmótiaknak, az Estemoában levőknek,
29. vers
a rákáliaknak, a jerahméeliták városaiban levőknek, a keniták városaiban levőknek,
30. vers
a hormaiaknak, a Bór-Asánban levőknek, az atákiaknak,
31. vers
a hebroniaknak, és mindazon helyek lakóinak, ahol Dávid gyakran megfordult az embereivel.
Könyvek
