⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
1. fejezet
1. vers
Volt egy efraimi ember Ramataim-Cófimból, Efraim hegyvidékéről, akit Elkánának hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Elihunak volt a fia, aki Cúf fiának, Tóhunak volt a fia.
2. vers
Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Peninnának hívták. Peninnának voltak gyermekei, Annának viszont nem.
3. vers
Ez az ember évről évre felment a városából Silóba, hogy leboruljon a seregek Jehovája előtt, és áldozatot ajánljon fel neki. Itt szolgált Éli két fia, Hofni és Fineás Jehova papjaként.
4. vers
Egy nap, amikor Elkána áldozatot ajánlott fel, részeket adott feleségének, Peninnának, és Peninna minden fiának és lányának.
5. vers
Ám Annának egy különleges részt adott, mivel nagyon szerette őt. De Jehova nem ajándékozta meg Annát gyermekkel.
6. vers
Emellett vetélytársnője könyörtelenül gúnyolta Annát, csak hogy felzaklassa, mivel Jehova nem ajándékozta meg őt gyermekkel.
7. vers
Ezt tette minden évben. Valahányszor Anna fölment Jehova házába, vetélytársnője annyit gúnyolta őt, hogy csak sírt, és nem is evett.
8. vers
Férje, Elkána azonban ezt mondta neki: „Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy olyan szomorú? Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál?”
9. vers
Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt. Éli pap pedig Jehova templomának ajtófélfájánál a székén üldögélt.
10. vers
Anna nagyon el volt keseredve. Imádkozni kezdett Jehovához, és keserves sírásra fakadt.
11. vers
Ekkor ezt a fogadalmat tette: „Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz szolgád nyomorúságára, és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgádról, és fiúgyermeket adsz szolgádnak, akkor én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét.”
12. vers
Amíg ő hosszasan imádkozott Jehovához, Éli figyelte a száját.
13. vers
Anna magában beszélt, csak az ajkai remegtek, de nem hallatszott a hangja. Ezért Éli úgy gondolta, hogy részeg.
14. vers
Így szólt hozzá: „Meddig leszel még részeg? Ne igyál több bort.”
15. vers
Anna erre így válaszolt: „Nem, uram! Elgyötört asszony vagyok én. Nem ittam sem bort, sem más szeszes italt, csak lelkemet öntöm ki Jehova előtt.
16. vers
Ne tekintsd semmirekellő asszonynak szolgádat, mert sok gondom és bajom miatt beszéltem mindeddig.”
17. vers
Éli erre így felelt: „Menj el békében, és teljesítse Izrael Istene kérésedet, amit kértél tőle!”
18. vers
Akkor ő ezt mondta: „Bárcsak továbbra is jóindulattal lennél szolgád iránt!” És elment az asszony a maga útján. Evett, és nem volt többé gondterhelt az arca.
19. vers
Kora reggel aztán fölkeltek, leborultak Jehova előtt, majd visszatértek a házukba, Rámába. Elkána együtt volt a feleségével, Annával, és Jehova az asszonyra fordította a figyelmét.
20. vers
Anna egy éven belül teherbe esett, és fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, mert ezt mondta: „Jehovától kértem őt.”
21. vers
Idővel Elkána fölment egész háznépével, hogy felajánlja Jehovának az évenkénti áldozatot, és hogy bemutassa fogadalmi áldozatát.
22. vers
Anna azonban nem ment föl, hanem ezt mondta a férjének: „Mihelyt elválasztom a fiút, elviszem: jelenjen meg Jehova előtt, és attól fogva legyen ott.”
23. vers
A férje, Elkána erre így szólt hozzá: „Tedd azt, amit jónak látsz. Maradj itthon, míg el nem választod. Teljesítse be Jehova, amit mondtál!” Az asszony tehát otthon maradt, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.
24. vers
Mihelyt elválasztotta, föl is vitte magával Silóba, és vele együtt egy hároméves bikát, egy éfa lisztet, meg egy nagy korsó bort is. Elment Jehova házához Silóba, és magával vitte a kisfiút is.
25. vers
Aztán levágták a bikát, és elvitték a fiút Élihez.
26. vers
Anna ekkor így szólt: „Bocsáss meg, uram! Olyan biztos, mint ahogy élsz, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt veled, hogy Jehovához imádkozzon.
27. vers
Ezért a fiúért imádkoztam, és Jehova teljesítette a kérésemet, amit kértem tőle.
28. vers
Én pedig most Jehovának adom őt. Élete minden napján Jehováé lesz.”
És Elkána meghajolt ott Jehova előtt.
Könyvek
