⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
17. fejezet
1. vers
A filiszteusok pedig összegyűjtötték seregeiket a harcra. Összegyűltek a Júdához tartozó Szokónál, és letáboroztak Szokó és Azeka között, Efes-Dammimnál.
2. vers
Saul és Izrael férfiai is összegyűltek, és az Elah völgyében táboroztak le. Csatarendbe álltak, hogy megütközzenek a filiszteusokkal.
3. vers
A filiszteusok az egyik hegyoldalon, az izraeliták a másik hegyoldalon álltak, és a völgy közöttük volt.
4. vers
A filiszteusok táboraiból kijött egy Góliát nevű harcos, aki Gátból származott. Hat könyök és egy arasz magas volt.
5. vers
Rézsisak fedte a fejét, és pikkelyes páncélinget viselt. A réz páncéling súlya 5000 sekel volt.
6. vers
Réz lábszárvédője volt, és a hátán egy rézdárdát viselt.
7. vers
A lándzsájának fanyele akkora volt, mint amekkora az a farúd, melyet a szövők használnak. A lándzsájának vaspengéje pedig 600 sekel súlyú volt. Előtte lépdelt az, aki a pajzsát hordozta.
8. vers
Majd Góliát megállt, és így kiáltott az Izrael csatasorában állókhoz: „Miért vonultatok ki és sorakoztatok fel a harcra? Hát nem én vagyok a filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám!
9. vers
Ha képes megküzdeni velem, és megöl, akkor a szolgáitok leszünk. De ha én győzöm le és ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és szolgálni fogtok nekünk.”
10. vers
Aztán így folytatta a filiszteus: „Én ma gúnyt űzök Izrael csatasorából. Adjatok elém egy embert! Küzdjünk meg egymással!”
11. vers
Amikor Saul és egész Izrael meghallotta a filiszteus szavait, megrettentek, és nagyon féltek.
12. vers
Dávid pedig Isainak, annak az efratai embernek volt a fia, aki a Júda területén fekvő Betlehemből származott, és akinek nyolc fia volt. Saul napjaiban Isai már idős volt.
13. vers
Isai három legidősebb fia hadba vonult Saullal. Így hívták ezt a három fiát: Eliáb, az elsőszülött; Abinádáb, a második fia; és Sammah, a harmadik.
14. vers
Dávid volt a legfiatalabb. A három legidősebb Saullal tartott.
15. vers
Dávid, miközben Sault szolgálta, rendszeresen hazatért, hogy őrizze az apja juhait Betlehemben.
16. vers
Mindeközben a filiszteus 40 napon át minden reggel és minden este eljött, és megállt az izraeliták előtt.
17. vers
És Isai ezt mondta a fiának, Dávidnak: „Kérlek, fogd ezt az éfa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, és vidd el gyorsan a táborba a testvéreidnek.
18. vers
Ezt a tíz adag sajtot pedig vidd el az ezredparancsnoknak. Nézd meg azt is, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz valami erre utaló jelet.”
19. vers
Ők Saullal meg az összes többi izraelitával ekkor az Elah völgyében voltak, hogy harcoljanak a filiszteusok ellen.
20. vers
Dávid tehát fölkelt kora reggel, rábízta valakire a juhokat, majd összepakolt, és elment, ahogy Isai meghagyta neki. Amikor eljutott a táborba, a sereg épp a harctérre vonult, és csatakiáltást hallatott.
21. vers
Izrael és a filiszteusok felsorakoztak, egyik csatasor a másikkal szemben.
22. vers
Dávid nyomban rábízta a holmiját arra, aki a csomagokat őrizte, és a harctérre szaladt. Amikor odaért, érdeklődni kezdett a testvérei hogyléte felől.
23. vers
Még beszélgetett, amikor megjelent a Góliát nevű harcos, a Gátból való filiszteus. Előjött a filiszteusok csatasorából, és ugyanazt mondta, mint korábban. Dávid pedig meghallotta ezt.
24. vers
Amikor Izrael férfiai meglátták ezt az embert, félelmükben elfutottak előle.
25. vers
Ezt mondogatták: „Látjátok ezt az embert, aki felénk tart? Azért jön, hogy gúnyt űzzön Izraelből. A király nagy gazdagsággal halmozza el azt a férfit, aki megöli őt. Neki adja a lányát, és felmenti az apja házát az Izraelben érvényes kötelezettségek alól.”
26. vers
Dávid erre odaszólt a közelében álló férfiaknak: „Mi lesz azzal az emberrel, aki megöli ott azt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyt űzzön az élő Isten csatasorából?”
27. vers
A nép akkor elmondta neki azt, amit már korábban is mondtak: „Ez vár arra az emberre, aki megöli őt.”
28. vers
Amikor a legidősebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy Dávid a férfiakkal beszél, megharagudott rá, és ezt mondta neki: „Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot ott a pusztában? Ismerlek már, hogy milyen elbizakodott vagy, és hogy szíved mélyén rosszat akarsz. Azért jöttél ide, hogy lásd a csatát.”
29. vers
Dávid erre így szólt: „Most mit követtem el? Csak kérdeztem valamit.”
30. vers
Azzal odafordult valaki máshoz, és ugyanazt kérdezte, mint korábban. A nép pedig ugyanúgy felelt neki, mint előtte.
31. vers
Egyesek meghallották, amit Dávid korábban mondott, és beszámoltak róla Saulnak. Ezért Saul magához hívatta őt.
32. vers
Dávid akkor ezt mondta Saulnak: „Senki se veszítse el miatta a bátorságát. Szolgád majd elmegy, és megküzd ezzel a filiszteussal.”
33. vers
Saul azonban így szólt Dávidhoz: „Te nem tudsz megküzdeni ezzel a filiszteussal, hiszen gyermek vagy még, ő pedig már fiatalkorától fogva katona.”
34. vers
Dávid erre ezt mondta Saulnak: „Szolgád az apja nyája mellett pásztor lett, és volt, hogy egy oroszlán, volt, hogy egy medve elvitt egy-egy juhot a nyájból.
35. vers
Én utánamentem, leterítettem, és kiszabadítottam a juhot a szájából. Amikor rám támadt, megragadtam a bundáját, leterítettem és megöltem.
36. vers
Szolgád a medvét is, és az oroszlánt is leterítette. Úgy fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok, mert gúnyolta az élő Isten csatasorait.”
37. vers
Dávid még hozzátette: „Jehova, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmai közül, ő fog megszabadítani engem ennek a filiszteusnak a kezéből.” Saul erre így szólt Dávidhoz: „Menj hát, és Jehova legyen veled!”
38. vers
Saul ekkor ráadta Dávidra a saját harci öltözetét. Rézsisakot tett a fejére, majd páncélinget adott rá.
39. vers
Dávid ezután felkötötte a kardját a harci öltözetére, és megpróbált menni, de nem tudott, mert még nem volt ehhez hozzászokva. Dávid így szólt Saulhoz: „Nem tudok ezekben járni, mert még nem vagyok hozzászokva.” Ezért Dávid levette azokat.
40. vers
Aztán kezébe vette a botját. Kiválasztott öt sima követ a folyómederből, és beletette őket a tarisznyája zsebébe. Parittyáját a kezében tartotta, és elindult a filiszteus felé.
41. vers
A filiszteus is egyre csak közeledett Dávidhoz, és a pajzsát hordozó férfi előtte ment.
42. vers
Amikor a filiszteus odanézett, és meglátta Dávidot, gúnyosan és megvetően kinevette, mert pirospozsgás fiú volt még, és jó megjelenésű.
43. vers
Így szólt a filiszteus Dávidhoz: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Majd a filiszteus az isteneit emlegetve átkozni kezdte Dávidot.
44. vers
Ezt mondta Dávidnak: „Gyere csak ide! Majd odaadom a húsodat az ég madarainak és a mező állatainak.”
45. vers
Dávid erre így szólt a filiszteushoz: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében megyek ellened, akit te gúnyoltál.
46. vers
A mai napon Jehova segít legyőznöm téged. Megöllek, és levágom a fejedet. A mai napon a filiszteusok táborából mindenkinek a holttestét odaadom az ég madarainak meg a föld vadállatainak. És az egész földön mindenki megtudja, hogy van Isten Izraelben.
47. vers
Meg fogja tudni mindenki, aki itt összegyűlt, hogy nem kard vagy lándzsa által ment meg Jehova, mert Jehováé a csata, és ő segít legyőznünk mindegyikőtöket.”
48. vers
A filiszteus ezután egyre közelebb ment Dávidhoz. Dávid pedig gyorsan a harctérre szaladt a filiszteus felé.
49. vers
Dávid ekkor belenyúlt a tarisznyájába, kivett onnan egy követ, és elhajította. Homlokon találta a filiszteust, és a kő belefúródott annak homlokába. A filiszteus pedig arccal a földre bukott.
50. vers
Dávid tehát egy parittyával és egy kővel győzte le a filiszteust. Megsebesítette és megölte a filiszteust, pedig nem volt kard a kezében.
51. vers
Dávid továbbszaladt, és megállt a filiszteus fölött. Fogta annak kardját, kihúzta a hüvelyéből, és hogy biztosan meghaljon, levágta a fejét a karddal. Amikor a filiszteusok látták, hogy a hősük meghalt, megfutamodtak.
52. vers
Erre Izrael és Júda férfiai kiáltásban törtek ki, és üldözték a filiszteusokat a völgytől egészen Ekron kapuiig. A filiszteusok holttestei pedig ott hevertek az úton, Saáraimtól egészen Gátig, illetve Ekronig.
53. vers
Miután az izraeliták visszatértek a filiszteusok heves üldözéséből, kifosztották a táboraikat.
54. vers
Dávid akkor fogta a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, de a filiszteus fegyvereit a saját sátrába helyezte.
55. vers
Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus ellen, rögtön odaszólt a hadvezérnek, Ábnernek: „Kinek a fia ez a fiú, Ábner?” Ábner erre így szólt: „Olyan biztos, mint ahogy élsz, ó, király, hogy nem tudom!”
56. vers
A király ezt mondta: „Tudd meg, kinek a fia ez az ifjú.”
57. vers
Így aztán, amikor Dávid visszatért a filiszteus megölése után, Ábner fogta őt, és bevitte Saul elé. A filiszteus feje még Dávid kezében volt.
58. vers
Saul ekkor így szólt hozzá: „Kinek a gyermeke vagy, te fiú?” Dávid erre ezt mondta: „Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia.”
Könyvek
