⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
4. fejezet
1. vers
Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez.
Izrael aztán hadba vonult a filiszteusok ellen. Eben-Ézer mellett táboroztak, míg a filiszteusok Aféknál ütöttek tábort.
2. vers
Csatarendbe álltak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izraellel, de a csata rosszul alakult. Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól, és azok megöltek mintegy 4000 embert a csatasorból a mezőn.
3. vers
Amikor a nép visszaért a táborba, Izrael vénei így szóltak: „Miért engedte Jehova, hogy ma vereséget szenvedjünk a filiszteusoktól? Hozzuk el Silóból Jehova szövetségének ládáját, hogy itt legyen velünk, és megmentsen bennünket az ellenségeinktől.”
4. vers
A nép tehát férfiakat küldött Silóba, és ők elhozták onnan a seregek Jehovájának szövetségládáját, aki a trónján ül a kerubok felett. Éli két fia, Hofni és Fineás is ott volt az igaz Isten szövetségládájával.
5. vers
Mihelyt a táborba ért Jehova szövetségládája, minden izraelita olyan hangos kiáltásban tört ki, hogy még a föld is beleremegett.
6. vers
Amikor a filiszteusok meghallották a kiáltozást, ezt mondták: „Miért van ilyen hangos kiáltozás a héberek táborában?” Végül megtudták, hogy Jehova ládája érkezett meg a táborba.
7. vers
Félelem szállt a filiszteusokra, ezért így szóltak: „Isten eljött a táborba!” Ezt mondták: „Jaj nekünk! Soha nem történt még ilyesmi!
8. vers
Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a fenséges Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle módon pusztulással sújtotta Egyiptomot a pusztában.
9. vers
Legyetek bátrak, és viselkedjetek férfiasan, ti filiszteusok, hogy ne kelljen a hébereknek szolgálnotok, ahogy ők szolgáltak nektek. Viselkedjetek férfiasan, és harcoljatok!”
10. vers
A filiszteusok tehát harcoltak, Izrael pedig vereséget szenvedett, és ki-ki elmenekült a maga sátrába. Igen nagy öldöklés volt; 30 000 gyalogos esett el Izrael soraiból.
11. vers
Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és meghalt Éli két fia, Hofni és Fineás is.
12. vers
Egy Benjámin törzséből való férfi pedig elfutott a harctérről, és még aznap odaért Silóba megszaggatott ruhában és porral hintett fejjel.
13. vers
Amikor odaért, Éli az út szélén ült a székén, és figyelt, mert nagyon aggódott az igaz Isten ládája miatt. A férfi pedig bement a városba, hogy hírt vigyen, és az egész város kiáltozni kezdett.
14. vers
Amikor Éli meghallotta a kiáltozást, ezt kérdezte: „Mit jelentsen ez a felfordulás?” A férfi odasietett, és hírt vitt Élinek.
15. vers
(Éli ekkor 98 éves volt. A szemei már csak előremeredtek, és nem látott.)
16. vers
A férfi akkor így szólt Élihez: „Én vagyok az, aki a harctérről jön. Ma menekültem el a harctérről.” Éli erre ezt kérdezte: „Mi történt, fiam?”
17. vers
A hírvivő így válaszolt: „Izrael megfutamodott a filiszteusok elől, és a nép súlyos vereséget szenvedett. Meghalt a két fiad, Hofni és Fineás is, az igaz Isten ládáját pedig zsákmányul ejtették.”
18. vers
Abban a pillanatban, hogy a férfi az igaz Isten ládáját említette, Éli hátraesett a székéről a kapu mellé, és kitörte a nyakát. Meghalt, mert már öreg volt, és nehéz. 40 évig ítélte Izraelt.
19. vers
A menye, Fineás felesége pedig terhes volt, és közeledett már a szülése. Mikor meghallotta a hírét annak, hogy zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját, és hogy apósa is, férje is meghalt, akkor összegörnyedt, váratlanul rátörtek a fájások, és megindult a szülés.
20. vers
Amint haldoklott, a mellette álló asszonyok így szóltak: „Ne félj, mert fiút szültél.” De ő nem válaszolt, és nem figyelt erre.
21. vers
A fiúnak pedig az Ikábód nevet adta, és ezt mondta: „Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől.” Ezzel az igaz Isten ládájának zsákmányul ejtésére utalt, és arra, hogy mi történt az apósával, illetve a férjével.
22. vers
Ezt mondta: „Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől, mert zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját.”
Könyvek
