⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
18. fejezet
1. vers
Miután Jonatán hallotta, hogy mit mondott Dávid Saulnak, szoros barátság szövődött Jonatán és Dávid között. Jonatán úgy megszerette őt, mint önmagát.
2. vers
Attól a naptól fogva Saul magánál tartotta Dávidot, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házához.
3. vers
Jonatán pedig szövetséget kötött Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát.
4. vers
Levette az ujjatlan köpenyét, és odaadta Dávidnak. A harci öltözetét, a kardját, az íját és az övét is neki adta.
5. vers
Dávid pedig kivonult, és sikeres volt, bárhová küldte is Saul. Ezért a harcosok fölé rendelte őt Saul, és ez tetszett az egész népnek, és Saul szolgáinak is.
6. vers
Amikor Dávid és a többiek visszatértek a filiszteusok legyőzése után, az asszonyok ujjongva kimentek Saul király elé Izrael minden városából énekszóval, tánccal, tamburinnal és lanttal.
7. vers
Az ünneplő asszonyok ezt énekelték:
„Megverte Saul az ezreit,
és Dávid is a tízezreit.”
8. vers
Saul ekkor nagyon megharagudott, és nem tetszett neki ez az ének, ezért így szólt: „Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem pedig ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!”
9. vers
Attól a naptól kezdve Saul állandó gyanakvással tekintett Dávidra.
10. vers
Másnap aztán rossz szellem szállta meg Sault Istentől, és furcsán kezdett viselkedni a házban. Közben Dávid hárfázott, mint máskor is. Saulnak pedig egy lándzsa volt a kezében,
11. vers
és elhajította a lándzsát, ezt mondva magában: „A falhoz szegezem Dávidot!” De Dávid kétszer is elmenekült előle.
12. vers
Ezután Saul félni kezdett Dávidtól, mert vele volt Jehova, Saultól pedig eltávozott.
13. vers
Ezért Saul eltávolította őt a környezetéből, és kinevezte ezredparancsnoknak. Így hát Dávid vezette csatába a sereget.
14. vers
Dávid továbbra is sikeres volt mindenben, és Jehova vele volt.
15. vers
Amikor Saul látta, hogy Dávid nagyon sikeres, rettegni kezdett tőle.
16. vers
Ám egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert ő vezette őket a hadjárataik során.
17. vers
Később Saul ezt mondta Dávidnak: „Itt van a legidősebb lányom, Méráb. Feleségül adom őt hozzád. Csak továbbra is légy bátor, és vívd meg Jehova harcait!” Magában azonban ezt mondta Saul: „Ne én bánjak el vele. Bánjanak el vele a filiszteusok!”
18. vers
Dávid erre így szólt Saulhoz: „Ki vagyok én, és kik az én rokonaim, apám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak?”
19. vers
Mire azonban eljött az ideje, hogy Mérábot, Saul lányát Dávidnak adják, már feleségül adták a meholai Adrielhez.
20. vers
Mikál, Saul lánya pedig szerelmes volt Dávidba. Ez tudomására jutott Saulnak, ő pedig örült ennek.
21. vers
Saul ugyanis ezt gondolta: „Odaadom neki, hadd legyen számára csapda, és hadd bánjanak el vele a filiszteusok!” Saul tehát másodszor is így szólt Dávidhoz: „Ma házassági szövetségre lépsz velem.”
22. vers
Saul továbbá megparancsolta a szolgáinak: „Beszéljetek titokban Dáviddal, és mondjátok: »A király kedvel téged, és minden szolgája megszeretett. Lépj hát házassági szövetségre a királlyal.«”
23. vers
Amikor Saul szolgái elmondták ezeket Dávidnak, ő ezt mondta: „Szerintetek olyan mindennapos dolog házassági szövetségre lépni a királlyal? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok!”
24. vers
Hírt vittek tehát Saulnak a szolgái: „Ilyen szavakkal szólt Dávid.”
25. vers
Saul erre ezt mondta: „Így szóljatok Dávidhoz: »A király nem a menyasszonyárnak örülne, hanem 100 filiszteus előbőrének, hogy bosszút álljon a király ellenségein.«” Saul ugyanis azt tervezte, hogy végez Dáviddal a filiszteusok keze által.
26. vers
A szolgái tehát közölték Dáviddal ezeket a szavakat, ő pedig örült, hogy házassági szövetségre léphet a királlyal. Még nem telt le a megadott idő,
27. vers
mikor Dávid elment az embereivel, és megölt 200 filiszteus férfit. Ezután elvitte az előbőrüket a királynak, hogy házassági szövetségre lépjen vele. Saul ezért feleségül adta hozzá a lányát, Mikált.
28. vers
Saul felismerte, hogy Jehova Dáviddal van, és hogy a lánya, Mikál szereti Dávidot.
29. vers
Ezért Saul még inkább félt Dávidtól, és élete végéig az ellensége maradt.
30. vers
A filiszteusok fejedelmei ki-kivonultak, hogy harcoljanak, de valahányszor kivonultak, Dávid sikeresebb volt Saul összes szolgájánál. A nevét pedig nagy tisztelet övezte.
Könyvek
