⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
10. fejezet
1. vers
Sámuel ekkor fogta az olajoskorsót, és ráöntötte az olajat Saul fejére. Megcsókolta őt, és ezt mondta: „Vajon nem Jehova kent fel téged népének vezetőjévé?
2. vers
Amikor ma elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírjának közelében, Benjámin területén, Celcahban. Ezt mondják majd neked: »Meglettek a szamarak, amelyeknek keresésére indultál, de apád már nem a szamarakkal foglalkozik, hanem miattatok aggódik. Ezt mondogatja: ’Mit tegyek most, hogy nem tért vissza a fiam?’«
3. vers
Onnan aztán menj tovább, amíg Tábor nagy fájáig nem érsz. Ott három emberrel fogsz találkozni, akik Bételbe mennek fel az igaz Istent imádni. Az egyik három gidát visz, a másik három cipót, a harmadik egy nagy korsó bort.
4. vers
Érdeklődni fognak a hogyléted felől, és adnak neked két cipót. Fogadd el ezeket tőlük.
5. vers
Azután az igaz Isten dombjához érsz, ahol egy filiszteus helyőrség van. Amikor megérkezel a városba, egy csoport prófétával találkozol majd, akik a magaslatról jönnek lefelé. Miközben ők prófétálnak, lesznek, akik húros hangszeren, tamburinon, fuvolán és hárfán játszanak majd előttük.
6. vers
Jehova szelleme működni kezd rajtad, és prófétálni fogsz velük együtt, és más emberré válsz.
7. vers
Amikor beteljesednek ezek a jelek, tedd meg, amit módodban áll megtenni, mert veled van az igaz Isten.
8. vers
Utána menj le előttem Gilgálba, én pedig lemegyek hozzád, hogy égőáldozatokat és közösségi áldozatokat mutassak be. Hét napig várj, míg oda nem érkezem hozzád. Akkor tudatni fogom veled, mit tegyél.”
9. vers
Amint Saul megfordult, hogy elhagyja Sámuelt, Isten másmilyenné változtatta a szívét. Mindezek a jelek beteljesedtek azon a napon.
10. vers
Elmentek hát onnan a dombra, és Saul egy csoport prófétával találkozott. Isten szelleme azonnal működni kezdett rajta, és ő prófétálni kezdett közöttük.
11. vers
Amikor mindazok, akik már ismerték korábbról, látták, hogy a prófétákkal együtt prófétál, ezt mondták egymásnak: „Mi történt Kís fiával? Saul is a próféták közé tartozik?”
12. vers
Akkor egy ottani ember ezt mondta: „Hát ki az ő ősapjuk?” Innen származik a mondás: „Saul is a próféták közé tartozik?”
13. vers
Amikor Saul abbahagyta a prófétálást, elment a magaslatra.
14. vers
Később Saul apjának a testvére így szólt hozzá és a szolgájához: „Hol jártatok?” Erre ő ezt mondta: „A szamarakat kerestük, de sehol sem láttuk őket. Így hát elmentünk Sámuelhez.”
15. vers
Saul nagybátyja ekkor így szólt: „Kérlek, mondd el, mit mondott nektek Sámuel!”
16. vers
Saul ezt válaszolta a nagybátyjának: „Tudtunkra adta, hogy meglettek a szamarak.” De azt nem mondta el neki, amit Sámuel a királyságról mondott.
17. vers
Sámuel pedig összehívta a népet Jehova elé Micpába,
18. vers
és így szólt az izraelitákhoz: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Én hoztam fel Izraelt Egyiptomból. Én szabadítottalak ki titeket Egyiptom kezéből és mindazoknak a királyságoknak a kezéből, amelyek elnyomtak benneteket.
19. vers
Ti azonban ma elvetettétek Isteneteket, aki megmentett titeket minden bajból és nyomorúságból. Így szóltatok: ’Inkább nevezz ki királyt fölénk!’ Most pedig álljatok Jehova elé törzseitek és ezreitek szerint.«”
20. vers
Sámuel tehát magához hívta Izrael minden törzsét, és Benjámin törzsére esett a választás.
21. vers
Azután magához hívta Benjámin törzsét a családjai szerint, és a matriták családjára esett a választás. Végül Kís fiára, Saulra esett a választás. De amikor keresni kezdték, sehol sem találták.
22. vers
Így hát megkérdezték Jehovát: „Itt van már ez az ember?” Jehova így válaszolt: „Igen, elrejtőzött az úti holmi között.”
23. vers
Odafutottak hát, és elhozták onnan. Amikor megállt a nép között, egy fejjel magasabb volt, mint a nép többi tagja.
24. vers
Sámuel így szólt az egész néphez: „Látjátok, kit választott Jehova? Nincs hozzá hasonló az egész nép között!” Erre az egész nép kiáltozni kezdett: „Éljen sokáig a király!”
25. vers
Sámuel beszélt a népnek a királyokat megillető jogokról. Beírta egy könyvbe, és elhelyezte azt Jehova színe előtt. Ezután Sámuel útjára engedte az egész népet, mindenkit a maga házába.
26. vers
Saul is hazament Gibeába azokkal a katonákkal, akiknek a szívét Jehova erre indította.
27. vers
Néhány semmirekellő ember viszont ezt mondta: „Hogy fog ez minket megmenteni?” Megvetették tehát, és nem vittek neki ajándékot. Saul azonban nem mondott semmit.
Könyvek
