⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
9. fejezet
1. vers
Volt egy Benjámin törzséből való férfi, akit Kísnek hívtak. Abielnek volt a fia, aki Céror fia, aki Bekórát fia, aki Afiáh fia volt. Benjáminita volt, és igen jómódú férfi.
2. vers
Volt neki egy Saul nevű fia, fiatal és jóképű. Nem akadt az izraeliták között nála jóképűbb férfi. Egy fejjel magasabb volt, mint a nép többi tagja.
3. vers
Amikor Kísnek, Saul apjának elvesztek a szamarai, Kís így szólt a fiához, Saulhoz: „Kérlek, vidd magaddal az egyik szolgát, és menj, keresd meg a szamarakat.”
4. vers
Bejárták Efraim hegyvidékét és Sálisa földjét, de nem bukkantak rájuk. Beutazták Saálim földjét, de ott sem voltak. Bejárták a benjáminiták egész földjét is, de nem találták őket.
5. vers
Eljutottak Cúf földjére, és Saul ezt mondta a vele levő szolgának: „Gyere! Térjünk vissza, nehogy apám a szamarak helyett miattunk kezdjen aggódni.”
6. vers
De a szolga ezt válaszolta: „Nézd, ebben a városban van Isten egyik embere, akit tisztelet övez. Mindaz, amit mond, biztosan bekövetkezik. Menjünk most oda. Talán meg tudja mondani nekünk, merre menjünk.”
7. vers
Saul ekkor ezt mondta a szolgájának: „Ha elmegyünk, mit vigyünk annak az embernek? Nincs már kenyér a tarisznyánkban, és semmi sincs, amit ajándékba vihetnénk az igaz Isten emberének. Mi van nálunk?”
8. vers
A szolga újra válaszolt Saulnak: „Van még nálam egynegyed ezüstsekel. Azt fogom odaadni az igaz Isten emberének, ő pedig megmondja majd nekünk, merre menjünk.”
9. vers
(Régen Izraelben ezt mondta az az ember, aki elment, hogy tanácsot kérjen Istentől: „Gyertek, menjünk el a látóhoz!” Akit ugyanis ma prófétának hívnak, azt régen látónak nevezték.)
10. vers
Saul akkor így szólt a szolgájához: „Jól mondod. Menjünk!” Elindultak hát abba a városba, ahol az igaz Isten embere tartózkodott.
11. vers
Miközben a városhoz vivő emelkedőn mentek felfelé, találkoztak néhány lánnyal, akik vizet mentek meríteni. Meg is kérdezték tőlük: „Itt van a látó?”
12. vers
Így válaszoltak: „Igen, pont ott van előttetek. Siessetek, mert ma jött a városba, hiszen ma áldozatot mutat be a nép a magaslaton.
13. vers
Mihelyt beértek a városba, megtaláljátok, mielőtt felmenne a magaslatra, hogy egyen. A nép nem fog enni addig, míg el nem jön, mert ő áldja meg az áldozatot. Csak azután ehetnek a meghívottak. Ezért most menjetek csak föl, és megtaláljátok!”
14. vers
Fölmentek tehát a városba. Amikor a város közepe felé tartottak, Sámuel jött velük szemben, hogy találkozzanak, és együtt menjenek fel a magaslatra.
15. vers
Jehova pedig egy nappal Saul érkezése előtt ezt mondta Sámuelnek:
16. vers
„Holnap ilyenkor elküldök hozzád egy férfit Benjámin földjéről. Kend fel népemnek, Izraelnek vezetőjévé. Ő menti meg népemet a filiszteusok kezéből. Ugyanis láttam népem nyomorúságát, és eljutott hozzám kiáltásuk.”
17. vers
Amikor Sámuel meglátta Sault, Jehova ezt mondta neki: „Itt van az a férfi, akiről azt mondtam neked: »Ő fogja kormányozni a népemet.«”
18. vers
Saul akkor odalépett Sámuelhez a kapuban, és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, hol van a látó háza!”
19. vers
Sámuel így válaszolt Saulnak: „Én vagyok a látó. Menj föl a magaslatra előttem haladva. Ma velem fogtok enni. Reggel majd utadra engedlek, és tudtodra adok mindent, amit tudni akarsz.
20. vers
A szamarak miatt pedig, amelyek három napja elvesztek, ne aggódj, mert előkerültek. És kié mindaz, ami kívánatos Izraelben? Nemde a tiéd és apád egész családjáé?”
21. vers
Saul erre így válaszolt: „Hát nem benjáminita vagyok én? Nemde Izrael törzseinek legkisebbjéből származom? Vajon nem az én családom a legjelentéktelenebb Benjámin törzsének minden családja közül? Miért mondasz nekem ilyeneket?”
22. vers
Sámuel ekkor Sault meg a szolgáját az étkezőhelyiségbe vezette. Nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik úgy 30-an lehettek.
23. vers
Sámuel így szólt a szakácshoz: „Hozd ki azt a részt, amelyet odaadtam, és amelyről azt mondtam neked: »Tedd félre.«”
24. vers
A szakács erre vette a combot, és Saul elé tette. Sámuel ezt mondta: „Eléd tették a félretett részt. Egyél, mert neked lett félretéve erre az alkalomra. Ugyanis azt mondtam: »Vendégeket hívtam.«” Saul tehát együtt evett azon a napon Sámuellel.
25. vers
Utána lementek a magaslatról a városba, és Sámuel tovább beszélgetett Saullal a ház tetején.
26. vers
Korán fölkeltek, és virradatkor Sámuel felszólt Saulnak a háztetőre: „Készülődj, hadd engedjelek utadra!” Saul erre elkészült, majd ő is, és Sámuel is kimentek.
27. vers
Miközben lefelé haladtak, és közeledtek a város széléhez, Sámuel így szólt Saulhoz: „Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre.” Erre az előrement. „Te pedig most állj meg, hadd tudassam veled Isten szavát.”
Könyvek
