⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Sámuel első könyve
capítulo 9
verso 1
Volt egy Benjámin törzséből való férfi, akit Kísnek hívtak. Abielnek volt a fia, aki Céror fia, aki Bekórát fia, aki Afiáh fia volt. Benjáminita volt, és igen jómódú férfi.
verso 2
Volt neki egy Saul nevű fia, fiatal és jóképű. Nem akadt az izraeliták között nála jóképűbb férfi. Egy fejjel magasabb volt, mint a nép többi tagja.
verso 3
Amikor Kísnek, Saul apjának elvesztek a szamarai, Kís így szólt a fiához, Saulhoz: „Kérlek, vidd magaddal az egyik szolgát, és menj, keresd meg a szamarakat.”
verso 4
Bejárták Efraim hegyvidékét és Sálisa földjét, de nem bukkantak rájuk. Beutazták Saálim földjét, de ott sem voltak. Bejárták a benjáminiták egész földjét is, de nem találták őket.
verso 5
Eljutottak Cúf földjére, és Saul ezt mondta a vele levő szolgának: „Gyere! Térjünk vissza, nehogy apám a szamarak helyett miattunk kezdjen aggódni.”
verso 6
De a szolga ezt válaszolta: „Nézd, ebben a városban van Isten egyik embere, akit tisztelet övez. Mindaz, amit mond, biztosan bekövetkezik. Menjünk most oda. Talán meg tudja mondani nekünk, merre menjünk.”
verso 7
Saul ekkor ezt mondta a szolgájának: „Ha elmegyünk, mit vigyünk annak az embernek? Nincs már kenyér a tarisznyánkban, és semmi sincs, amit ajándékba vihetnénk az igaz Isten emberének. Mi van nálunk?”
verso 8
A szolga újra válaszolt Saulnak: „Van még nálam egynegyed ezüstsekel. Azt fogom odaadni az igaz Isten emberének, ő pedig megmondja majd nekünk, merre menjünk.”
verso 9
(Régen Izraelben ezt mondta az az ember, aki elment, hogy tanácsot kérjen Istentől: „Gyertek, menjünk el a látóhoz!” Akit ugyanis ma prófétának hívnak, azt régen látónak nevezték.)
verso 10
Saul akkor így szólt a szolgájához: „Jól mondod. Menjünk!” Elindultak hát abba a városba, ahol az igaz Isten embere tartózkodott.
verso 11
Miközben a városhoz vivő emelkedőn mentek felfelé, találkoztak néhány lánnyal, akik vizet mentek meríteni. Meg is kérdezték tőlük: „Itt van a látó?”
verso 12
Így válaszoltak: „Igen, pont ott van előttetek. Siessetek, mert ma jött a városba, hiszen ma áldozatot mutat be a nép a magaslaton.
verso 13
Mihelyt beértek a városba, megtaláljátok, mielőtt felmenne a magaslatra, hogy egyen. A nép nem fog enni addig, míg el nem jön, mert ő áldja meg az áldozatot. Csak azután ehetnek a meghívottak. Ezért most menjetek csak föl, és megtaláljátok!”
verso 14
Fölmentek tehát a városba. Amikor a város közepe felé tartottak, Sámuel jött velük szemben, hogy találkozzanak, és együtt menjenek fel a magaslatra.
verso 15
Jehova pedig egy nappal Saul érkezése előtt ezt mondta Sámuelnek:
verso 16
„Holnap ilyenkor elküldök hozzád egy férfit Benjámin földjéről. Kend fel népemnek, Izraelnek vezetőjévé. Ő menti meg népemet a filiszteusok kezéből. Ugyanis láttam népem nyomorúságát, és eljutott hozzám kiáltásuk.”
verso 17
Amikor Sámuel meglátta Sault, Jehova ezt mondta neki: „Itt van az a férfi, akiről azt mondtam neked: »Ő fogja kormányozni a népemet.«”
verso 18
Saul akkor odalépett Sámuelhez a kapuban, és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, hol van a látó háza!”
verso 19
Sámuel így válaszolt Saulnak: „Én vagyok a látó. Menj föl a magaslatra előttem haladva. Ma velem fogtok enni. Reggel majd utadra engedlek, és tudtodra adok mindent, amit tudni akarsz.
verso 20
A szamarak miatt pedig, amelyek három napja elvesztek, ne aggódj, mert előkerültek. És kié mindaz, ami kívánatos Izraelben? Nemde a tiéd és apád egész családjáé?”
verso 21
Saul erre így válaszolt: „Hát nem benjáminita vagyok én? Nemde Izrael törzseinek legkisebbjéből származom? Vajon nem az én családom a legjelentéktelenebb Benjámin törzsének minden családja közül? Miért mondasz nekem ilyeneket?”
verso 22
Sámuel ekkor Sault meg a szolgáját az étkezőhelyiségbe vezette. Nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik úgy 30-an lehettek.
verso 23
Sámuel így szólt a szakácshoz: „Hozd ki azt a részt, amelyet odaadtam, és amelyről azt mondtam neked: »Tedd félre.«”
verso 24
A szakács erre vette a combot, és Saul elé tette. Sámuel ezt mondta: „Eléd tették a félretett részt. Egyél, mert neked lett félretéve erre az alkalomra. Ugyanis azt mondtam: »Vendégeket hívtam.«” Saul tehát együtt evett azon a napon Sámuellel.
verso 25
Utána lementek a magaslatról a városba, és Sámuel tovább beszélgetett Saullal a ház tetején.
verso 26
Korán fölkeltek, és virradatkor Sámuel felszólt Saulnak a háztetőre: „Készülődj, hadd engedjelek utadra!” Saul erre elkészült, majd ő is, és Sámuel is kimentek.
verso 27
Miközben lefelé haladtak, és közeledtek a város széléhez, Sámuel így szólt Saulhoz: „Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre.” Erre az előrement. „Te pedig most állj meg, hadd tudassam veled Isten szavát.”
Libros
