⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

Sámuel első könyve

capítulo 30

Capítulos:

Mire Dávid és az emberei harmadnap Ciklágba értek, az amálekiták betörtek a déli vidékre és Ciklágba. Megtámadták és lángba borították Ciklágot.

verso 2

Fogságba vitték az asszonyokat, és mindenkit, aki ott volt, a legkisebbtől a legnagyobbig. Senkit sem öltek meg, de elvitték őket, és folytatták útjukat.

verso 3

Amikor Dávid és az emberei odaértek a városhoz, látták, hogy fel van égetve, és hogy feleségeik, fiaik és lányaik fogságba kerültek.

verso 4

Ezért hát Dávid és a vele levő férfiak hangosan sírni kezdtek, egészen addig, hogy már erejük sem volt a síráshoz.

verso 5

Fogságba került Dávid két felesége is: a jezréeli Ahinoám, és Abigail, a kármeli Nábál özvegye.

verso 6

Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott, mert a férfiak arról beszéltek, hogy megkövezik őt, ugyanis minden férfi elkeseredett amiatt, hogy elveszítette a fiait és a lányait. De Dávid megerősítette magát Istene, Jehova által.

verso 7

Dávid így szólt Abjátár paphoz, Ahimélek fiához: „Kérlek, hozd ide az efódot.” Abjátár pedig odavitte Dávidhoz az efódot.

verso 8

Dávid akkor megkérdezte Jehovát: „Üldözőbe vegyem ezt a rablócsapatot? Utolérem őket?” Ő erre ezt mondta neki: „Vedd üldözőbe, mert biztosan utoléred őket, és szabadítást szerzel.”

verso 9

Dávid rögtön útnak indult azzal a 600 emberrel, aki vele volt, és elmentek egészen a Bésor völgyéig, ahol a férfiak egy része hátramaradt.

verso 10

Dávid folytatta az üldözést 400 emberrel, de 200 férfi, aki túl fáradt volt ahhoz, hogy átkeljen a Bésor völgyén, hátramaradt.

verso 11

Találtak egy egyiptomi embert a mezőn, és elvitték Dávidhoz. Adtak neki ételt, hogy egyen, és vizet, hogy igyon,

verso 12

meg egy szelet aszaltfüge-lepényt és két mazsolalepényt. Miután evett, visszanyerte az erejét, ugyanis nem evett ételt, és vizet sem ivott három nap és három éjjel.

verso 13

Dávid akkor megkérdezte tőle: „Kinek a szolgája vagy, és honnan jöttél?” Mire ő ezt mondta: „Egyiptomi szolga vagyok, egy amálekita férfi rabszolgája, de elhagyott a gazdám, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.

verso 14

Mi törtünk be a kereteusok déli vidékére, Júda területére és Káleb déli vidékére, Ciklágot pedig felgyújtottuk.”

verso 15

Dávid erre így szólt hozzá: „Elvezetsz engem ahhoz a rablócsapathoz?” Ő így válaszolt: „Ha megesküszöl nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz át a gazdámnak, akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz.”

verso 16

Így hát elvezette Dávidot arra a vidékre, ahol ők már szétszóródtak, és ettek-ittak, ünnepeltek, mivel nagyon nagy zsákmányt szereztek a filiszteusok földjéről és Júda földjéről.

verso 17

Dávid aztán virradattól egészen másnap estig vágta őket. Egyetlen ember sem menekült meg, kivéve 400 férfit, akik tevére ülve elmenekültek.

verso 18

Dávid mindent visszaszerzett, amit az amálekiták elvittek. A két feleségét is megmentette.

verso 19

Semmijük sem hiányzott a legkisebbtől a legnagyobbig. Kiszabadították a fiaikat, a lányaikat, és visszaszerezték a zsákmányt. Dávid visszaszerezte mindazt, amit elvettek tőlük.

verso 20

Továbbá elvitte mind a nyájakat meg a csordákat, és ezeket a saját háziállataik előtt hajtották. Ezt mondták: „Ez Dávid zsákmánya.”

verso 21

Aztán Dávid eljutott ahhoz a 200 emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy vele tartsanak, és akik hátramaradtak a Bésor völgyénél. Ezek most kijöttek Dávid elé, és a vele levő nép elé. Amikor Dávid odaért hozzájuk, megkérdezte tőlük, hogy vannak.

verso 22

De a Dáviddal tartók közül a rossz és semmirekellő emberek ezt mondták: „Mivel ők nem jöttek velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, amit visszaszereztünk. Csak a feleségeiket és a fiaikat kapják vissza, aztán menjenek.”

verso 23

Dávid azonban ezt mondta: „Testvéreim, nem szabad így tennetek azzal, amit Jehova adott nekünk. Ő megvédett bennünket, és segített, hogy legyőzzük a rablócsapatot, amely ránk támadt.

verso 24

Ugyan ki fog egyetérteni veletek ebben? Ugyanakkora rész jár annak, aki kivonult a csatába, mint annak, aki a holminál maradt. Mindenki ugyanúgy megkapja a részét.”

verso 25

Dávid rendelkezéssé és szokássá tette ezt Izrael számára, és így van ez attól a naptól fogva mind a mai napig.

verso 26

Amikor Dávid visszatért Ciklágba, a zsákmány egy részét elküldte Júda véneinek, akik a barátai voltak, ezzel az üzenettel: „Ez ajándék nektek a Jehova ellenségeitől szerzett zsákmányból.”

verso 27

Elküldte azoknak, akik Bételben voltak, a Negebben levő rámótiaknak, a jattiriaknak,

verso 28

az Aróerben levőknek, a szifmótiaknak, az Estemoában levőknek,

verso 29

a rákáliaknak, a jerahméeliták városaiban levőknek, a keniták városaiban levőknek,

verso 30

a hormaiaknak, a Bór-Asánban levőknek, az atákiaknak,

verso 31

a hebroniaknak, és mindazon helyek lakóinak, ahol Dávid gyakran megfordult az embereivel.