⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Sámuel első könyve
capítulo 17
verso 1
A filiszteusok pedig összegyűjtötték seregeiket a harcra. Összegyűltek a Júdához tartozó Szokónál, és letáboroztak Szokó és Azeka között, Efes-Dammimnál.
verso 2
Saul és Izrael férfiai is összegyűltek, és az Elah völgyében táboroztak le. Csatarendbe álltak, hogy megütközzenek a filiszteusokkal.
verso 3
A filiszteusok az egyik hegyoldalon, az izraeliták a másik hegyoldalon álltak, és a völgy közöttük volt.
verso 4
A filiszteusok táboraiból kijött egy Góliát nevű harcos, aki Gátból származott. Hat könyök és egy arasz magas volt.
verso 5
Rézsisak fedte a fejét, és pikkelyes páncélinget viselt. A réz páncéling súlya 5000 sekel volt.
verso 6
Réz lábszárvédője volt, és a hátán egy rézdárdát viselt.
verso 7
A lándzsájának fanyele akkora volt, mint amekkora az a farúd, melyet a szövők használnak. A lándzsájának vaspengéje pedig 600 sekel súlyú volt. Előtte lépdelt az, aki a pajzsát hordozta.
verso 8
Majd Góliát megállt, és így kiáltott az Izrael csatasorában állókhoz: „Miért vonultatok ki és sorakoztatok fel a harcra? Hát nem én vagyok a filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám!
verso 9
Ha képes megküzdeni velem, és megöl, akkor a szolgáitok leszünk. De ha én győzöm le és ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és szolgálni fogtok nekünk.”
verso 10
Aztán így folytatta a filiszteus: „Én ma gúnyt űzök Izrael csatasorából. Adjatok elém egy embert! Küzdjünk meg egymással!”
verso 11
Amikor Saul és egész Izrael meghallotta a filiszteus szavait, megrettentek, és nagyon féltek.
verso 12
Dávid pedig Isainak, annak az efratai embernek volt a fia, aki a Júda területén fekvő Betlehemből származott, és akinek nyolc fia volt. Saul napjaiban Isai már idős volt.
verso 13
Isai három legidősebb fia hadba vonult Saullal. Így hívták ezt a három fiát: Eliáb, az elsőszülött; Abinádáb, a második fia; és Sammah, a harmadik.
verso 14
Dávid volt a legfiatalabb. A három legidősebb Saullal tartott.
verso 15
Dávid, miközben Sault szolgálta, rendszeresen hazatért, hogy őrizze az apja juhait Betlehemben.
verso 16
Mindeközben a filiszteus 40 napon át minden reggel és minden este eljött, és megállt az izraeliták előtt.
verso 17
És Isai ezt mondta a fiának, Dávidnak: „Kérlek, fogd ezt az éfa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, és vidd el gyorsan a táborba a testvéreidnek.
verso 18
Ezt a tíz adag sajtot pedig vidd el az ezredparancsnoknak. Nézd meg azt is, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz valami erre utaló jelet.”
verso 19
Ők Saullal meg az összes többi izraelitával ekkor az Elah völgyében voltak, hogy harcoljanak a filiszteusok ellen.
verso 20
Dávid tehát fölkelt kora reggel, rábízta valakire a juhokat, majd összepakolt, és elment, ahogy Isai meghagyta neki. Amikor eljutott a táborba, a sereg épp a harctérre vonult, és csatakiáltást hallatott.
verso 21
Izrael és a filiszteusok felsorakoztak, egyik csatasor a másikkal szemben.
verso 22
Dávid nyomban rábízta a holmiját arra, aki a csomagokat őrizte, és a harctérre szaladt. Amikor odaért, érdeklődni kezdett a testvérei hogyléte felől.
verso 23
Még beszélgetett, amikor megjelent a Góliát nevű harcos, a Gátból való filiszteus. Előjött a filiszteusok csatasorából, és ugyanazt mondta, mint korábban. Dávid pedig meghallotta ezt.
verso 24
Amikor Izrael férfiai meglátták ezt az embert, félelmükben elfutottak előle.
verso 25
Ezt mondogatták: „Látjátok ezt az embert, aki felénk tart? Azért jön, hogy gúnyt űzzön Izraelből. A király nagy gazdagsággal halmozza el azt a férfit, aki megöli őt. Neki adja a lányát, és felmenti az apja házát az Izraelben érvényes kötelezettségek alól.”
verso 26
Dávid erre odaszólt a közelében álló férfiaknak: „Mi lesz azzal az emberrel, aki megöli ott azt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyt űzzön az élő Isten csatasorából?”
verso 27
A nép akkor elmondta neki azt, amit már korábban is mondtak: „Ez vár arra az emberre, aki megöli őt.”
verso 28
Amikor a legidősebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy Dávid a férfiakkal beszél, megharagudott rá, és ezt mondta neki: „Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot ott a pusztában? Ismerlek már, hogy milyen elbizakodott vagy, és hogy szíved mélyén rosszat akarsz. Azért jöttél ide, hogy lásd a csatát.”
verso 29
Dávid erre így szólt: „Most mit követtem el? Csak kérdeztem valamit.”
verso 30
Azzal odafordult valaki máshoz, és ugyanazt kérdezte, mint korábban. A nép pedig ugyanúgy felelt neki, mint előtte.
verso 31
Egyesek meghallották, amit Dávid korábban mondott, és beszámoltak róla Saulnak. Ezért Saul magához hívatta őt.
verso 32
Dávid akkor ezt mondta Saulnak: „Senki se veszítse el miatta a bátorságát. Szolgád majd elmegy, és megküzd ezzel a filiszteussal.”
verso 33
Saul azonban így szólt Dávidhoz: „Te nem tudsz megküzdeni ezzel a filiszteussal, hiszen gyermek vagy még, ő pedig már fiatalkorától fogva katona.”
verso 34
Dávid erre ezt mondta Saulnak: „Szolgád az apja nyája mellett pásztor lett, és volt, hogy egy oroszlán, volt, hogy egy medve elvitt egy-egy juhot a nyájból.
verso 35
Én utánamentem, leterítettem, és kiszabadítottam a juhot a szájából. Amikor rám támadt, megragadtam a bundáját, leterítettem és megöltem.
verso 36
Szolgád a medvét is, és az oroszlánt is leterítette. Úgy fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok, mert gúnyolta az élő Isten csatasorait.”
verso 37
Dávid még hozzátette: „Jehova, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmai közül, ő fog megszabadítani engem ennek a filiszteusnak a kezéből.” Saul erre így szólt Dávidhoz: „Menj hát, és Jehova legyen veled!”
verso 38
Saul ekkor ráadta Dávidra a saját harci öltözetét. Rézsisakot tett a fejére, majd páncélinget adott rá.
verso 39
Dávid ezután felkötötte a kardját a harci öltözetére, és megpróbált menni, de nem tudott, mert még nem volt ehhez hozzászokva. Dávid így szólt Saulhoz: „Nem tudok ezekben járni, mert még nem vagyok hozzászokva.” Ezért Dávid levette azokat.
verso 40
Aztán kezébe vette a botját. Kiválasztott öt sima követ a folyómederből, és beletette őket a tarisznyája zsebébe. Parittyáját a kezében tartotta, és elindult a filiszteus felé.
verso 41
A filiszteus is egyre csak közeledett Dávidhoz, és a pajzsát hordozó férfi előtte ment.
verso 42
Amikor a filiszteus odanézett, és meglátta Dávidot, gúnyosan és megvetően kinevette, mert pirospozsgás fiú volt még, és jó megjelenésű.
verso 43
Így szólt a filiszteus Dávidhoz: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Majd a filiszteus az isteneit emlegetve átkozni kezdte Dávidot.
verso 44
Ezt mondta Dávidnak: „Gyere csak ide! Majd odaadom a húsodat az ég madarainak és a mező állatainak.”
verso 45
Dávid erre így szólt a filiszteushoz: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében megyek ellened, akit te gúnyoltál.
verso 46
A mai napon Jehova segít legyőznöm téged. Megöllek, és levágom a fejedet. A mai napon a filiszteusok táborából mindenkinek a holttestét odaadom az ég madarainak meg a föld vadállatainak. És az egész földön mindenki megtudja, hogy van Isten Izraelben.
verso 47
Meg fogja tudni mindenki, aki itt összegyűlt, hogy nem kard vagy lándzsa által ment meg Jehova, mert Jehováé a csata, és ő segít legyőznünk mindegyikőtöket.”
verso 48
A filiszteus ezután egyre közelebb ment Dávidhoz. Dávid pedig gyorsan a harctérre szaladt a filiszteus felé.
verso 49
Dávid ekkor belenyúlt a tarisznyájába, kivett onnan egy követ, és elhajította. Homlokon találta a filiszteust, és a kő belefúródott annak homlokába. A filiszteus pedig arccal a földre bukott.
verso 50
Dávid tehát egy parittyával és egy kővel győzte le a filiszteust. Megsebesítette és megölte a filiszteust, pedig nem volt kard a kezében.
verso 51
Dávid továbbszaladt, és megállt a filiszteus fölött. Fogta annak kardját, kihúzta a hüvelyéből, és hogy biztosan meghaljon, levágta a fejét a karddal. Amikor a filiszteusok látták, hogy a hősük meghalt, megfutamodtak.
verso 52
Erre Izrael és Júda férfiai kiáltásban törtek ki, és üldözték a filiszteusokat a völgytől egészen Ekron kapuiig. A filiszteusok holttestei pedig ott hevertek az úton, Saáraimtól egészen Gátig, illetve Ekronig.
verso 53
Miután az izraeliták visszatértek a filiszteusok heves üldözéséből, kifosztották a táboraikat.
verso 54
Dávid akkor fogta a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, de a filiszteus fegyvereit a saját sátrába helyezte.
verso 55
Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus ellen, rögtön odaszólt a hadvezérnek, Ábnernek: „Kinek a fia ez a fiú, Ábner?” Ábner erre így szólt: „Olyan biztos, mint ahogy élsz, ó, király, hogy nem tudom!”
verso 56
A király ezt mondta: „Tudd meg, kinek a fia ez az ifjú.”
verso 57
Így aztán, amikor Dávid visszatért a filiszteus megölése után, Ábner fogta őt, és bevitte Saul elé. A filiszteus feje még Dávid kezében volt.
verso 58
Saul ekkor így szólt hozzá: „Kinek a gyermeke vagy, te fiú?” Dávid erre ezt mondta: „Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia.”
Libros
