⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Sámuel első könyve
capítulo 22
verso 1
Dávid tehát elment onnan, és elmenekült Adullám barlangjába. Amikor a testvérei és apjának egész háza meghallotta ezt, lementek oda hozzá.
verso 2
Mindenki, aki bajban volt, akinek tartozása volt, és minden megkeseredett ember hozzá gyűlt, ő pedig a vezérük lett. Mintegy 400 ember volt vele.
verso 3
Dávid később elment onnan a moábi Micpébe, és így szólt Moáb királyához: „Kérlek, hadd lakjon nálatok apám és anyám, míg meg nem tudom, mit tesz velem Isten.”
verso 4
Így hát otthagyta őket Moáb királyánál, és nála maradtak addig, amíg Dávid a rejtekhelyen volt.
verso 5
Idővel Gád próféta így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyen! Menj el Júda földjére!” Dávid tehát elment, és eljutott a hereti erdőségbe.
verso 6
Saul hallotta, hogy rátaláltak Dávidra és a vele levő emberekre. Saul ekkor Gibeában a tamariszkuszfa alatt ült a magaslaton, lándzsájával a kezében, és a szolgái mind ott álltak körülötte.
verso 7
Akkor ezt mondta Saul a körülötte álló szolgáinak: „Figyeljetek csak, benjáminiták! Hát Isai fia majd mindnyájatoknak földeket és szőlőket ad? Vajon ezred- meg századparancsnokká nevez ki mindegyikőtöket?
verso 8
Mind összeesküdtetek ellenem. Senki sem szólt nekem, hogy a fiam szövetséget kötött Isai fiával. Senki sincs közöttetek, aki együttérezne velem, és tudatná velem, hogy a saját fiam lesbe állította ellenem a szolgámat; márpedig ez a helyzet.”
verso 9
Akkor megszólalt az edomita Doég, aki ott állt mint Saul szolgáinak a felettese: „Én láttam, amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahimélekhez, Ahitub fiához.
verso 10
Az megkérdezte felőle Jehovát, és ellátta őt élelemmel. Még a filiszteus Góliát kardját is odaadta neki.”
verso 11
A király erre tüstént hívatta Ahimélek papot, Ahitub fiát, és apja házának összes papját, akik Nóbban voltak. Meg is jelentek mindnyájan a király előtt.
verso 12
Saul ekkor így szólt: „Figyelj csak, Ahitub fia!”, mire ő ezt mondta: „Itt vagyok, uram.”
verso 13
Saul így szólt hozzá: „Miért esküdtetek össze ellenem, te meg Isai fia? Kenyeret és kardot adtál neki, és megkérdezted felőle Istent. Ő szembeszegül velem, és lesben áll ellenem; bizony így van ez.”
verso 14
Ahimélek erre így válaszolt a királynak: „Összes szolgád közül ki olyan megbízható, mint Dávid? A király veje, testőrséged parancsnoka, és tisztelet övezi házadban.
verso 15
Talán ma kérdeztem meg először felőle Istent? Elképzelni sem tudom, hogy olyasmit tegyek, amit mondtál! Ne tulajdonítson semmi ilyet a király az ő szolgájának, se apám egész házának, mert semmit sem tudott erről a te szolgád.”
verso 16
A király azonban így szólt: „Meg kell halnod, Ahimélek! Neked és apád egész házának!”
verso 17
Azzal a király odaszólt a körülötte álló őröknek: „Rajta, öljétek meg Jehova papjait, mert Dávid oldalán állnak! Tudták, hogy szökésben van, mégsem mondták el nekem!” A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni Jehova papjaira, hogy bántalmazzák őket.
verso 18
A király akkor így szólt Doéghoz: „Menj, és támadj rá te a papokra!” Az edomita Doég már ment is, és rátámadt a papokra. Megölt azon a napon 85 embert, akik lenvászon efódot viseltek.
verso 19
Nóbot, a papok városát is kardélre hányta; megölt férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, bikát, szamarat és juhot.
verso 20
Mindamellett Ahitub fiának, Ahiméleknek az egyik fia, név szerint Abjátár, megmenekült, és elfutott, hogy Dávidot kövesse.
verso 21
Abjátár elmondta Dávidnak: „Saul megölte Jehova papjait.”
verso 22
Dávid erre így szólt Abjátárhoz: „Tudtam azon a napon, amikor az edomita Doég ott volt, hogy biztosan el fogja mondani Saulnak. Én vagyok a felelős mindenkinek a haláláért apád házában.
verso 23
Maradj nálam. Ne félj, hiszen aki a te életedre tör, az az én életemre tör. Nálam védelmet találsz.”
Libros
